Keresés a blogban

2011. dec. 10.

Fagyott süllő, kölyök csuka


2011. dec. 5.

Kajakom átépítése.


December előtti napokban kaptam egy "maszek" kajak kormánylapátot egyik  kajakos cimborámtól, mert az övére kicsi lett. Mit kezdjek egy kormánylapáttal, mikor az én kajakom annyira "eco", hogy a kormány helye sincs rajta....Félretettem, majd a kemény fagyok beálltával kezdek vele valamit, de a dolog nem hagyott nyugodni... irány az internet, videókat néztem, kajakos horgász fórumokat böngésztem ( csak külföldit, mert magyar még nincs..ami késik nem múlik :-)). Rengeteg videót láttam egyre több információt összeszedtem és lassan megérett a döntés: KÉSZÍTEK KORMÁNYT A KAJAKOMRA. Az elhatározást tett követte, lassan megvettem minden kiegészítő alkatrészt ami a kormány összerakásához kell. A teljesség igénye nélkül felsorolom mi minden kellet hozzá:

2011. dec. 4.

Ellopták a Facsónakot!!!

Nem erről akartam írni de az élet mást rendezett, mint amit én gondoltam. Ismeretlen, horgásznak biztosan nem nevezhető emberek ellopták a facsónakunkat, mit emberek, szar, szemét alakok!!


2011. nov. 19.

Tél Anyó Fagyos Arca.


Tél Anyó megrázta "dunnáját" és a tájat fehér zúzmara lepte el, hajnali indulásomkor mínusz 6 fok volt. Ennek már a fele sem tréfa! Ilyen hideg időben kint lenni a vízen egyedül az őrültnek való feladat... de én egy kicsit az vagyok, mert nem az átlagos horgászatot kedvelem, még ha nem is fogok halat az, hogy kint lehetek a természetben olyan közegben ahol más dimenzióba kerülök megéri "haltalanul" is. Csendes már a víz a halak elmentek.... szinte szentségtörésnek éreztem ahogy a hajóm nekiindult a mélységesen nyugodt vízen és evezőmmel megtörtem a rideg csendet. 

2011. nov. 4.

Feketén, Fehéren

Valamit megtaláltam, na nem a halakat mert azok jól elbújtak, hanem a vízi világ szellemét, aki a szemem láttára bújt elő a dunai mocsár mélyéről. Ahogy elindultam még színesen láttam magam előtt a napot, aztán eljött, kemény és hosszú evezés árán, a sokszarvú Szörny! Csodaország bejáratának Őrzője, a szarvai az égig értek! Mikor megláttam Őt, a színek már megfakultak és fekete fehérben láttam a tájat, amit csak a természet teremtményei láthatnak és néhány kiválasztott....

Beszéljenek a képek és egy videó az átélt csodáról!
 

2011. okt. 31.

Csuka a Holtágban.

A csukák nem hagynak nyugodni, menni kell amíg a klasszikus őszi idő engedi, utána is lehet de más az a peca, mikor a gyűrűkre fagy a zsinórról leverődött víz. Megkésve ugyan de elindultunk a csendes apadó vízen, gumicsónakkal mert nem egyedül mentem.


2011. okt. 21.

Pókmacskási Zárás a Magyar Niagara!

Már régóta terveztem egy horgászatot a Farkasliki zárás és a Pókmacskási zárás között elhelyezkedő vízre.
Ez a lassú folyású ág, mély kanyarokkal és sekély hínarasokkal van tele, számtalan alkalommal hallottam, hogy fogtak benne szép halakat. Volt egy szabad napunk és nekiindultunk felderíteni ezt a folyó szakaszt.








Egy szép csendélet a helyi erők ladik állományából, a parthoz vagy egy tucat csónak volt kikötve, ami biztató lehet a halsűrüséget illetően. Az eső is esett ami szintén kedvező a csukáknak, szeretik a borongós esős hajnalt akkor hamarabb kapásra lehet bírni őket... 

 


A horgászbotok a helyhez érve bevetésre készen ágaskodtak,



Az eső meg esett most már rendesen, mi meg nekiláttunk a horgászatnak, a felső zárás alatti mély vízben. Nagyon sok kishal ugrált ki a vízből, egy két nagyobb is, az enyhülés megint felhozta őket a felszínre, reméltem a ragadozók is itt tanyáznak valahol...








De csak nem akrartak az égiek halat adni, inkább adtak esőt de azt kiadósat, megunva a reggeli hiábavaló pergetést meg az esőt, kiszálltunk a zárás csendesebb végén, itt szoktam a partról feederezni, rendes nagy dévérek szoktak jönni.









Ha a mélyben és felette a felszínen nincsenek akkor talán a sekélyes részeken lapulnak a krokik ínycsiklandó műcsalikra várva, körbedobáltuk a hínarast, de sajnos itt sem éreztem az ismerős rántást a boton...

 






Ha hal nincs jobb híján fotóztam egyet az égig érő botomról, béka perspektívából hátha megjön a várva várt csuka.



Ennek már a fele sem tréfa, a hattyúk sértődötten vonultak odébb a hajónk elől, respekt és tisztelet ezt már szeretem, nem jó a felidegesített sziszegő hattyúval konfliktusba keveredni!




Közben egészen kivilágosodott, és megjelentek a vízen a helyi erők, bízván a nap hátralevő részének eredményességében, de ahogy a pergetés közben néztem ők sem fogtak semmit ami halnak nevezhető.




Bim Bam, Bim Bam a víz és a csali a víz és a csali...




A kapástalanságot megunva csináltam egy videót az időközben megszépülő tájról, kajakkal még visszajövök ide, egy peca nem peca, remélem akkor sikerrel járok.





Mivel a szél feltámadt be kellet vonni a "vitorlákat" és átmotoroztunk egy csendesebb részre, ahol a fák szélárnyékot adtak, még mindig vártuk a halakat hátha sikerül egyet kapásra bírni. A kedvenc egy Salmo csuka imitáció került a damil végére, pár kroki már rajta veszett:





Lendül a bot, indul a műcsali ki tudja hol áll meg, talán a jegenyefán? Vagy a csuka szájában? Hát nem ma csak a süket és üres vízben csobban! Pedig pödörtem a damilt rendesen.




A hal nélküliséget feledtette a csodálatos őszi természet, ezer színekben pompázó erdő, a mindenhol előbukkanó madarak, ezekért a pillanatokért érdemes kint lenni!




                                         Hopp, egy gumihal repül az erdő közepén!


Az öreg bedőlt fák környékét is vallattuk, jó néhány akadó van ezen a részen, egyszer még a horgony is elakadt egy víz alatti fába, némi furfanggal aztán sikerült kiszabadítani.







Ma halak helyett csalikat fotózom az ezer színű erdő hátterével, végső megoldásként folyamodtam a körforgóhoz, ez az egyszerű szerkezet ellenállhatatlan lesz a csukáknak.

 



Halat nem sikerült fogni, de az őszi táj szépsége kárpótolt bennünket, a nap végén elfáradva néztük meg az alsó szigetköz egyik legnagyobb vízesését a Pókmacskási zárást, készítettem néhány fotót és videót, a videót érdemes megnézni, milyen ereje van a víznek!


















































És végezetül , hogy ne maradjon a blog hal nélkül egy tavaly ilyenkor fogott csukám képével fejezem be mai írásomat.