Keresés a blogban

2011. szept. 4.

Kezdet.

7 éves lehettem mikor bátyám kivitt a falu szélén folydogáló hanyi csatornára pecázni. Az erdőn vágtunk mogyoró vesszőt, a cseresznyefára akasztva tégla nehezékkel ellátva szárítottuk ki, hogy szép egyenes legyen! Anyám varró dobozából kiloptunk egy két gombostűt és ezeket meghajtva csináltunk horgot, ezt vízparton talált damilra kötöttük rá, és irány a csatorna!


Itt szívtam magamba a horgászat apró örömeit, fogtam az ökléket ( akkor még lehetett) kis sneciket, meg néha a kagylókat ( még volt a csatornában, ma már nincs se kagyló, se ökle...). Ez a kis csatorna adott a későbbi években, komolyabb "cájgal" pecázva szép csukákat, compókat aranykárászokat.. Ezek az évek határozták meg későbbi vonzódásomat a horgászathoz. Ma a Szigetköz vadregényes és szövevényes holtágain kergetem a halakat, több kevesebb sikerrel. E csodálatos világban tett csónakos kalandozásaim szeretném majd leírni, remélem lesz aki olvassa is ezeket..


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha van mondanivalód, írd meg.