Monszun eső, kénköves ménykő csapkodás,éjszakai bojlizáskor.

Az előző héten látott nagy pontyok nem hagytak nyugodni. Bojlizni kell ezekre a pontyokra... mondta horgászcimborám, aki ennek a módszernek jó ismerője. Nosza akkor bojlizzunk! Én még nem horgásztam bojlival soha, gondoltam ezt is ki kell próbálni, ezért megbeszéltük, hogy délután az öböl előtt találkozunk és bevetjük a szerelést, nagy pontyokra. Az idő sajnos nem a jobbik arcát mutatta, aznap reggel esőre ébredtem, egész nap egymást követték a felhős, esős időszakok de délutánra viszonylag megnyugodott az idő. Kifelé menet találkoztam egy róka kölyökkel, aki ügyet sem vetve rám vadászott az út mentén közlekedő pockokra, vártam míg befejezi a gyakorlatot és eloldalog, aztán tovább mentem a horgászhely felé.

A kis patak Domolykó Királya!

Körülnézett, szél kavarta fel a vizet, borzolta tarkóján a szőrt, látta a viharfelhőket, gondolta ez is egy esély, régóta szeretett volna megmérkőzni a patak királyával de eddig mindig túljárt az eszén. 

Vasárnapi kiruccanás.

Volt 2 órám egy gyors kiruccanásra a kedvenc patakomra, mikor odaértem az idő egészen elromlott, nem baj gondoltam, akkor is megpróbálom, ha elkezd esni az eső. Alig kezdetem el dobálni, rögtön jelentkezett egy sügér koma, egy kis GS bug wobbler volt, aminek nem tudott ellenállni. Olcsó de hatékony wobbler az ilyen kis patakon, reméltem domolykó uraságok is megkívánják. Nekibuzdulva pödörtem a damilt, kis lyukakba ejtve a műcsalit, ahol láttam domolykók várják a patak által hozott vagy beeső kaját.

Balin, jászkeszeg, pergetés, a rózsabogár diadala....

Menni, menni, menni az Öreg Dunára! A méltóságteljesen folyó, csobogó, surranó vízen lapátolni, horgászni. Kell a morfin bizony, halak, folyó , kajak és az élmények..... Elindultam még pirkadat előtt vadászni, süllőre gondoltam, visszaforgók, ruganyok alatt. Néma csend fogadott, csak a folyó surrogása és a köveknek csapódó kis hullámocskák csobogása hallatszott. Hátára vett a nagy folyó, gyorsan kellet eveznem, rövid idő alatt bemelegedtem.   

Domolykók a bozótos csalitosban 2.

Bejött amit elterveztem! Túljárni a domolykók csavaros észjárásán, nehéz volt de megérte vallatni a vizet. KIS PATAK, KIS PATAK, mekkora halak laknak itt! Nyílt víz szinte semmi, töklevél és hínár között egy kis placc, amit meg tudok dobni, pontosan, mert ha nem akkor nincs még egy dobásom mehetek a következő "lyukhoz". Most jöttek a domolykók, nem sok de az élmény megvolt a varázslat sikerült!

Pergetett keszeg.

A kis patak ismét kicsábított, gondoltam most jöhet egy hajnali patakos, nyakig érő nádban, sásban, szederindában pergetős nap. Korán kel a nap mostanság, nehéz megelőzni, nem is sikerült, már elhagyta a horizontot mire kiértem... A patak egy másik részén próbálkoztam, mint előző alkalommal, ezt még jobban benőtte a növényzet, mind a parton, mind a vízben. Egy két méternyi szabad vízfelület volt csak néhol, először nem tűnt jó döntésnek, hogy ide jöttem. " Járt utat a járatlanért fel ne cseréld" mondja a mondás és igaza van.... ez a rész nagyon szép volt és láttam nagyon nagy domikat de rá se sz@rtak az egész wobbler hadseregemre, meg körforgó arzenálomra, meg gumi micsodákra. Legalább tudom, hogy ott vannak.... Végső próbálkozásként egy mini twistert raktam fel ólomfej nélkül, a damilra tettem 0,4 g-os sörétólmot és így sikerült egy szem keszeget kiimádkozni, mert a nagyok utána mentek lekövették és odébbálltak, hiába próbáltam meg mindent, még léggyel is! Nem jött össze, ráadásul a rövidebb kajakos pergető botomat vittem magammal ami a 2,10 m-es hosszával nem volt elég, ezért a patak közepén lévő szabad vízfelületet csak nehezen tudtam meghorgászni. Szép hajnal volt és tanulságos legközelebb már felkészültebben megyek domolykókat kergetni. 

Domolykók a bozótos csalitosban.

Komám itt az aratás ideje! Sárgul már a gabona szára, jönnek a gépek aratni, dübörög, zúg a határ, ilyenkor eszembe jut Vuk és Karak, mikor a bodzabokor alatt húzták meg magukat és túljártak a Simabőrű eszén. Meleg van nagyon, keresem az árnyas fák alatti árnyékot, kis patak csordogál a megművelt táblák között, nem hivalkodón, megbújva, diszkréten, jobb napokat is látott egykor. A fénykorban fontos szerepe volt, ma már senki sem foglalkozik vele..... 

Naphal Invázió!

Kimentünk egy bányatóra pergetni, az idő enyhe túlzással sem volt megfelelő, szikrázó napsütés, hőség és kristálytiszta víz. Nem volt még egy kósza rávágásom se, meg is untam idővel aztán már csak fotóztam a vízben élesen kivehető hínárfoltokat. Na meg csináltam egy videót a part közelében seregekben jelen lévő naphalakról..... minden más halat kiszorítanak, még egy megtermett sügeret is odébb kergettek!! Nem jó látvány ennyi ikrazabáló tüskés hátú nem őshonos halfajzat.