Keresés a blogban

2013. ápr. 14.

Tavaszkezdet, balin és domolykó.


Körülszimatolt, érezte a felszáradó föld szagát -tavasz van- villant be hirtelen, a szemébe sütött a nap, vakítóan, végre. Csendesen próbált meg lépdelni de recsegett, ropogott a tavalyi száraz nád lábai alatt -elhajtok innen mindent- zsörtölődött magában. Azért dobott párat, csak mert jó volt szimatolnia a föld, meg a mocsár szagát, -a régi láp vidékekre emlékeztette- így kicsit időzhetett még.

Hopp, kopp egy kis balin, nini szedegettek a víz tetejéről, az egyik meg elmarta a majd akkora wobblert, mint saját maga, hiába no, tavasz van. Már halszagú lett a keze, az első pergetett haltól. Kezdett megnyugodni, érzékei kitágultak, a világ ott volt a patak parton, más most nem számított. 


Lassan dobált, remélve, hogy valami komolyabb halat is megakaszt de megint egy éhes balin gyerek akadt a wobblerre. Ezek a fenekeszegek nem tudják, hogy nekik még nem a nagy küszöket kell hajkurászni? Óvatosan levette a horogról és lassan visszaengedte a vízbe. Körülnézett, látta, hogy eléri a bedőlt fahidat, komoly domolykó tanya ez, tavaly itt fogta a legnagyobbat, hátha még most is ott rejtőzik. 


Megpróbált eldobni a fahídig, nem sikerült, hosszú volt a tél és elszokott a pecától. Kicsit közelebb ment, dobott megint, a wobblert pont a híd két pillére közé ejtette. Minden izma megfeszült! Táncolt a kis fahal, kellette, magát de nem akadt jelentkező, üres volt a rejtek. Pár dobás után már tudta, ma nem itt lesz a nagy domolykó. Tovább sétált a patak parton. Nádas sűrű rész után, talált egy kiszélesedő, vízinövényes részt, ahol a túlpartot öreg fűzfák szegélyezték. A fűzfák körül sekély csendes rész volt, beljebb egyre mélyült a víz -csak tudjak eldobni odáig- két fűz közé szállt a műhal és elkezdte vissza tekerni, riszálta, kínálta magát. Milyen jó lenne, ha most jönne, gondolatai elkalandoztak, szemébe sütött a nap de aztán megérezte az elnehezedést. Te jó isten! Csuka az! Nincs előke, nincs semmi, csak a 16-os monofil! Nem merte felhúzni, nem is látta a halat, csak sejtette, az meg a fejét rázta. Biztos, hogy csuka... Kicsit felhúzta és megpillantotta a hatalmas, mohos domolykó fejet. Mekkora! Lehet a tavalyi ismét, más rejteket választott magának. Végre kezébe foghatta, fotózta, nézte és örült mint egy gyerek. A tavasz ajándékot adott.  



Hőmérséklet 19,5 C, légnyomás: 1002 hPa emelkedő, áradó zavaros víz, napos, szélcsendes idő.

12 megjegyzés:

  1. Na, csak megadta a víz, amiért mentél. Gratula. Szép fogás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ennél szebb halat nem tudott volna adni :)
      ez a kis csatorna.

      Törlés
  2. na, lassan beindul mindenhol az élet... így van ez rendjén :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megkésett indulás ez de legalább eljött a tavasz...

      Törlés
  3. Csak valahogy túl lassan! :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Steve, ha beindulnak a csukák majd nem győzöd posztokni a blogodra őket :-D

      Törlés
  4. Tavasz van... :) Én is ezt mondom állandóan. Amúgy nagyon szép az a domi!

    VálaszTörlés
  5. Jól írsz és a domi is szép.
    Ma bőven 20 fok van, a környék bokrain-fáin szinte felrobbantak a rügyek, hip-hopp tavasz lett. Az élet szép. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kipattantak, rügyek, virágok, éled víz,virágillatot hoz a dunai szél....Napsugár melengeti a tarkómat. Meghajlik botom, halamat fárasztom. Valahogy így képzeltem el....Aztán patak lett belőle és egy nagy domolykó.

      Törlés
  6. Gatula Ervin!

    Nagyon szép fejest fogtál újra!
    Üdv.

    Tom

    VálaszTörlés

Ha van mondanivalód, írd meg.