Chub fly fishing.

Ezt nem lehet megunni, annyira magával ragadott a módszer, hogy a pergetés már lassan a feledés homályába vész.... Persze legyezni nem lehet mindenhol, ezt már a tapasztalat mondatja velem. Kell hozzá a megfelelő víz. Én megtaláltam és egyre nagyobb halakkal ajándékoz meg. 

Dunai rabló.

Meghívást kaptam egy kedves barátomtól, csónakos horgászatra, elsősorban harcsa kuttyogatásra. Már hajnalban vízen voltunk, csendben csorogva néha ütve a vizet. Én csak a "kibic" voltam, se harcsás botom, se kuttyogató tudásom nincs, ezért mindenre felkészülve pergető botot vittem.

Műlegyes balin.

Késő délután, elhatároztam kilátogatok a Mosoni Duna egyik ágába, ahol tavaly ősszel kajakos horgászaton néhány domolykót sikerült megcsípnem, link: A kis süllő balin meg domolykók. A mostani vízállás ugyan még 80 cm-el meghaladta a tavalyit, de úgy gondoltam már gázolható lesz a víz. Tévedtem, de mekkorát tévedtem!!

Műlegyes domolykó horgászat.

A műlegyes horgászat eddig, nem nagyon hozott nekem sikereket, a folyók vízállása miatt, csak kora tavasszal próbálkoztam, aztán meg kis patakok partjára kényszerültem. A felnövekvő vízi növényzet, meg a partokon tenyésző vegetáció, viszont a nyár előrehaladtával, lassan megakadályozta, hogy a legyező horgászataimat siker koronázza.

Egy dunai süllő emlékére.

Hajnali 2-kor nem bírtam tovább, felkeltem, a már megszokott, beidegződött mozdulatokkal, pakoltam és indultam az Új Dunára. Kajakos horgászat, nem sok volt ebben az évben, hosszú tél, nagyon magas hosszan tartó árvíz, utána meg megközelíthetetlen sáros iszapos Duna part hetekig..... De most hogy az autóban ülve kajakkal a csomagtartón szelem a kilométereket, a sötétben, izgatott vagyok, le tudom-e tenni a hajót?? Pünkösdkor magas víznél, a megszokott helyen sikerült vízre szállnom, most ugyanott a kisebb víznél milyen lehet a part... Kérdések cikáznak bennem, izgalom, a várakozás izgalma...

Két fűz között. Könyv ajánló.

 Izgatottan vártam, mikor hozza a postás, Peti Balázs és Szári Zsolt által írt kisregényt. Végre egy olyan történet amit álmodni szokott a horgászember, nagy halak, jó barátok, kalamajka, izgalom és derű, és mindez egy csendes, elhagyatott......... na de a többit majd a könyvből megtudjátok :) A szerzők blogján feltüntetett e-mail címeken lehet megrendelni, egy négy gombócos fagyi áráért... 

Linkek: clogflyfishing.blogspot.com  pelsologia.blog.hu

 KÖSZÖNÖM a szerzőknek a könyv elolvasásával töltött felejthetetlen pár órát!

A műlegyezés öröme.

Kedvenc kis vízfolyásomon, próbáltam szerencsét, először pergetve, de a vizet annyira benőtte már a vízi növényzet, hogy szinte lehetetlen a pergetés, azért így sikerült néhány domolykót elkapnom. A sok hínár húzogatást, és töklevélbe akadást megelégelve elraktam a pergető botot és a műlegyes botomat szereltem össze.

Nyári domolykó varázs.

Tavaly már jártam itt, akkor nagyon sok domolykó lakta ezt a kis patakot, idén egészen idáig nem kedvezett a vízállás. Most viszont, már gázolható lett a víz, próbálkoztam a legyezéssel de csak lekövetésig jutottam, aztán meguntam és elővettem az UL botot :) második dobásra megvolt egy domi, aztán sorra követték a többiek is.

Reváns.

42 cm.

Kiruccantam a bánya partra, a nagy melegben hátha megcsípek egy csukát... csukát nem láttam, találtam viszont sok épített stéget, azok közül is egy nagyon megtetszett, a tisztelt sporttárs, még távollétében is igyekszik távol tartani mindenkit a jól megépített, persze illegális helyétől.... Ezért nem járok az egyesületi vizekre.... engem sikeresen távol tart az ilyen magatartás.

Sügér és a békalencse.

Pergető felszerelésem bővült immáron egy alumínium merítőszákkal, a mellényem hátára rögzítve viszem majd minden patakos pecámra, a múltkori esetből tanulva. Most a "kertünk alatt" folydogáló csatornára ugrottam ki, hátha ad valamilyen halat. Amit láttam, az nem túl szívderítő, mindenhol békalencse lepte be a vizet, csak kis szakaszokon volt szabad vízfelület, de az hínaras és sekély.

A mohos hátú domolykó küzdelme. Videó.

Elkészült a videó, a nagy domival való találkozásomról, egy fájó emlék marad, szájában a wobblerrel....

A mohos hátú küzdelme.

Vasárnapi kirándulást szerveztem a család felének, mert a másik fele külön utakon jár. Rövid csatorna pecát terveztem, meg akartam mutatni kicsi lányomnak néhány halat. Mondta is, hogy "Apa naaa hal, peca, piciii" meg ilyeneket. Édes az a gyermeki tudni akarás, ahogy beleveti magát mindenféle játékba, tevékenységbe.