Jól indul a nyár, szebbnél, szebb domolykók kerülnek lencsevégre :) az-az, hogy horogra, ráadásul, a többség saját készítésű wobblerekre, legyekre.
A tenkara bot mindig nálam van, és sokszor vagyok vele eredményes, bár most csak a méreten aluli domolykók kívánták meg az eléjük hajított legyet. Viszont gyakorlásnak ez sem egy utolsó, a mozdulatokat, az ösztönös szintig el kell sajátítani, mert akkor már nem a botra, légyre, zsinórra kell figyelni, hanem csak a vízre, és az ott mozgó, rejtőző halakra!
A tenkarát félretéve, pergetni kezdtem, méghozzá saját magam készítette műcsalival. Az évek alatt megismert domolykó tanyák egyike felé lopakodtam. Ilyenkor már a víz felé behajló bokrok, szeder indák, vagy bedőlő nád alatt lapulnak a nagyok. Nem lehet megfogni őket ( mindig ezt hallottam )! Legalábbis nagyon nehéz, ha bárki nagy domolykó vadászatra adja a fejét, mindenképpen kérje ki orvosa tanácsát!
Lekaszálták a partot! Na itt a vége - gondoltam - mert búvóhely nélkül ( mármint nekem búvóhely ) a domolykók messziről kiszúrnak és körberöhögik a fahalamat... Ezért horgászom egy 2-10 g-os 240 cm-es Daiwa Exceler ultra light bottal. Ezzel a bothosszal már nagyobb távolságú dobásokat tudok elereszteni, és bent tudom tartani a csatorna közepén a műcsalit. Mindig, ha lehet, folyással felfelé dobok, így a domolykók háta mögül sokkal nagyobb eséllyel indulok. Minden igyekezet hiábavaló, ha nem dobok pontosan. A domolykók tartózkodási helyétől pár centire kell a műcsalit beejteni, ha nem így sikerül, akkor szinte biztos, hogy megúszom kapás nélkül.... A beesés pillanatában rögtön elkezdem visszatekerni, hogy a nagyoknak ne legyen idejük "jól megnézni" mi is az, ami beesett a rejtek közelében, így szinte ösztönösen kapnak utána. Egy helyről általában egy nagy domolykó szokott kijönni, mert a fárasztás után az összes eltűnik, órákra. A mostani előtt, volt még egy rávágásom, de nem akadt meg, így nem is csapott különösebb zajt, szerencsém volt, hogy a következő dobás, ismét jó helyre ment, időben elkezdtem visszatekerni, és már éreztem is a ránehezedést, visított a kis exage fékje, téptem fel a halat, próbált bemenekülni, a bokrok alá, mivel oda nem engedtem, ezért a másik oldal felé vette az irányt, és ott befúrta magát a nádba.... Hejj, de sok halat vesztetem el így, mindig leverték magukat a horogról! Most már tudom, hogy ilyenkor nem szabad erőltetni, hagytam hadd nyugodjon meg, nem csináltam semmit, és egyszer csak kijött! Már fáradt, közel húztam, visszatört, de a szemében csillogott a megadás. A következő feltekerésnél nem ellenkezett, szépen hagyta magát megszákolni. Hihetetlen érzés ekkora halat fogni a saját, rusnya, félresikerült, de mégis fogós műcsalival :)
Lekaszálták a partot! Na itt a vége - gondoltam - mert búvóhely nélkül ( mármint nekem búvóhely ) a domolykók messziről kiszúrnak és körberöhögik a fahalamat... Ezért horgászom egy 2-10 g-os 240 cm-es Daiwa Exceler ultra light bottal. Ezzel a bothosszal már nagyobb távolságú dobásokat tudok elereszteni, és bent tudom tartani a csatorna közepén a műcsalit. Mindig, ha lehet, folyással felfelé dobok, így a domolykók háta mögül sokkal nagyobb eséllyel indulok. Minden igyekezet hiábavaló, ha nem dobok pontosan. A domolykók tartózkodási helyétől pár centire kell a műcsalit beejteni, ha nem így sikerül, akkor szinte biztos, hogy megúszom kapás nélkül.... A beesés pillanatában rögtön elkezdem visszatekerni, hogy a nagyoknak ne legyen idejük "jól megnézni" mi is az, ami beesett a rejtek közelében, így szinte ösztönösen kapnak utána. Egy helyről általában egy nagy domolykó szokott kijönni, mert a fárasztás után az összes eltűnik, órákra. A mostani előtt, volt még egy rávágásom, de nem akadt meg, így nem is csapott különösebb zajt, szerencsém volt, hogy a következő dobás, ismét jó helyre ment, időben elkezdtem visszatekerni, és már éreztem is a ránehezedést, visított a kis exage fékje, téptem fel a halat, próbált bemenekülni, a bokrok alá, mivel oda nem engedtem, ezért a másik oldal felé vette az irányt, és ott befúrta magát a nádba.... Hejj, de sok halat vesztetem el így, mindig leverték magukat a horogról! Most már tudom, hogy ilyenkor nem szabad erőltetni, hagytam hadd nyugodjon meg, nem csináltam semmit, és egyszer csak kijött! Már fáradt, közel húztam, visszatört, de a szemében csillogott a megadás. A következő feltekerésnél nem ellenkezett, szépen hagyta magát megszákolni. Hihetetlen érzés ekkora halat fogni a saját, rusnya, félresikerült, de mégis fogós műcsalival :)
Nagyon szép hal!
VálaszTörlésKöszi, mostanában csak domik jönnek ;-)
TörlésSzia Ervin!
VálaszTörlésszép halak, gratula!
Érdeklödnék, hogy kajakos témában feltehetek-e pár kérdést, lehet-e ilyennel zaklatni? ;-)
Mondjuk emailen? Ha igen, kaphatok egy mail címet.
Köszi és ÜDv.
Szia, kérdezz nyugodtan, a blogon, egy kajakos bejegyzésnél, hogy másoknak is segítsünk :)
Törlés