Nyár a Dunán, Helemba szigeténél.

Márciusi barangolások.

Mikor e sorokat írom, az ablakon kopog az eső, hólétől latyakos az udvar és kilátás sincs mikor lesz jobb az idő.... Volt egy hét márciusban, akkor azt hittem eljött a tavasz, ki is használtam, körbeszagoltam a vizek partjain. Legyezőbottal jártam, patakok folyók mellett, próbáltam halakkal találkozni, egyszer, egyszer felcsillant a remény, küszök, vagy domolykók csipkedték kicsi nimfáimat. Jó éreztem magam, találtam pár ígéretes helyet, amit majd a jó idő beköszöntével ismét meglátogatok. 

A Duna legyes bottal.

Áradnak a folyók, mindenhol az országban, árad a Duna is, a szigetközi Öreg Duna vízállása viszont még mindig alacsony. Kimentem az esélytelenek teljes nyugalmával, legyezni egyet. Végre, kint voltam, nem vittem magammal más horgászbotot, nehogy elcsábuljak. Mivel csak legyező bot volt nálam ezért kénytelen voltam a műlegyezést gyakorolni. Csak gyakoroltam, mert halat nem sikerült becsapnom, pedig mozogtak, fordultak, csobbantak a kavicspadok végén. Én meg legyeztem, ahogy tanultam.