Tavaszkezdet, balin és domolykó.

Körülszimatolt, érezte a felszáradó föld szagát -tavasz van- villant be hirtelen, a szemébe sütött a nap, vakítóan, végre. Csendesen próbált meg lépdelni de recsegett, ropogott a tavalyi száraz nád lábai alatt -elhajtok innen mindent- zsörtölődött magában. Azért dobott párat, csak mert jó volt szimatolnia a föld, meg a mocsár szagát, -a régi láp vidékekre emlékeztette- így kicsit időzhetett még.

Tavaszváró.

 Ínséges hal nélküli időkben a horgász ember képes váratlan döntéseket hozni, ezzel én is így vagyok, kiváltottam az engedélyt az egyesületi vizekre, ha már folyóvízen késik a tavasz és nem mozognak a halak, akkor majd a bányatvai csukákat fogom abajgatni. Ez volt a terv, de mivel régóta nem horgásztam egyesületi vízen, nem számítottam a tavaszi pontyhorgász dömpingre, annyian ülték körbe a tavakat, hogy esélyem sem volt a műcsalikat megáztatni. Nem baj marad a hajnal, talán akkor nem alakul ki horgászdugó a bányaparton.

Nyár a Dunán, Helemba szigeténél.