A csukák nem hagynak nyugodni, menni kell amíg a klasszikus őszi idő engedi, utána is lehet de más az a peca, mikor a gyűrűkre fagy a zsinórról leverődött víz. Megkésve ugyan de elindultunk a csendes apadó vízen, gumicsónakkal mert nem egyedül mentem.
Motoroztunk egy kicsit addig holtágig, ahol kajakkal már sok csukával sikerült találkozni,
de a víz most mélyen hallgatott.....
Egy óra eredménytelen dobálás után elindultunk egy másik szélesebb és nádasokkal szegélyezett vízre, itt talán nagyobb esélyünk van a csuka úrfit kapásra bírni.
Még a fák is meghajolnak a Duna erejétől, ha árvíz van az visz mindent, láttam már tízméteres rönköt a parton, a legutóbb fentről lehozott egy kikötött kompot és kidobta a partra! Az ilyen változó környezet miatt szeretek itt horgászni, mert minden alkalommal más a táj.
Pödörtük a damilt rendesen de csuka nem akadt a horogra minden más igen, hínár, gally, ág meg ilyesmi, mondtam is a havernak kiszállok kicsit nyújtózni, meg egyéb más teendőket elvégezni. Aztán újult erővel indultunk a halak után.
Már kezdtem a hitemből meginogni a csukákat illetően mikor Zoli botja meggörbült, gondoltam megint húz valami ágat vagy hínarat, de mikor ide oda mozgott már láttam, hogy nem fa hanem egy csuka az!
Ezután még dobáltunk egy órát de nem jött még egy kroki, pedig minden fogósnak hitt csalimat kipróbáltam. A csukák egyedszáma már nem a régi fél nap pergetés alatt ha egyet sikerül fogni az már jó eredmény ezeken a vizeken. Bezzeg a halászok, napi szinten elvisznek annyit halat amit egy horgász talán egy év alatt fog meg, érdekes, hogy az EU- ban Magyarországon engedik a természetes vizekben a halászatot.....
A kis kitérő után vissza a pecához, a nap folyamán már csak a természet szépsége jutott a fényképezőgépem lencséje elé.
A végére egy fotó arról milyen kicsi a víz ott ahol pár hete még árvíz vonult le, vagy sok a víz vagy nagyon kevés....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha van mondanivalód, írd meg.