Keresés a blogban

2012. szept. 15.

Kiruccanás a patakra.

Mindig érnek meglepetések....már rég voltam a kedvenc patakomon, most jutott rá egy kis idő, hogy kimenjek. Mikor odaértem már messziről láttam sétány lett a patakpart, nyár végi kaszáláson esett át az a fele ahol én is horgászni szoktam. Micsoda kényelem! Lehetne mondani, lakkos cipőben jöhetek domizni :-) igen ám de a domolykó sem hülye, sőt már messziről röhögtek rajtam, hiába kúsztam, másztam, akkor is észrevettek! Húú de szenvedtem, ott voltak a lábam alatt de mihelyst megmozdultam, vagy odébb léptem, már csak az iszapfelhőt láttam. Mint a nagy Ho Ho Ho Horgász rajzfilmben, biztos jót derültek rajtam a halak.

Egy halat vagy egy kósza kapást sem sikerült összehoznom, viszont erős széllel sötét fellegek még esőt is hoztak a nyakamba.... sokan ilyenkor adják fel és gyorsan hazaiszkolnak - én is ezen gondolkodtam :-) - de nem ám én! Úgy gondoltam a patak másik részén, ahol tavasszal fa gyérítés volt és hatalmas tuskók meredeztek a parton, ott biztos nem kaszáltak, oda vettem az irányt.


Itt aztán a nyakig érő sáson, nádon és gallyakon keresztül elértem ismét a patakot, biztató jelek mutatkoztak a víz felszínén és nem riadtak el a halak, mert el tudtam bújni a bozótban. Viszont a vizet szinte teljesen benőtte a vízi növényzet, egy, két méteres szabad folt volt, ahova beejtve a műcsalit rámozdultak a domik, de csak csipkedték, lekövették.....


Változtattam a technikán és nem egyenletesen vontattam be a csalit, hanem meg, meg állítva, ez a bevontatás sikerrel járt és végre rárontott egy helyes domolykó. Gyorsan kiemeltem, bízva benne, hogy nem riasztom el a többit, óvatosan visszaengedtem és már dobtam is újra, ugyanazt a megállítós bevontatást csináltam tovább.



Nem is maradt el a siker, egy szebb domolykó kapta el a kis Salmo Hornet-et, ezt is mint az előzőt fényképezés után finoman visszaengedtem. Már majdnem besötétedett, több kapást nem sikerült összehoznom, az eső ismét elkezdett szemerkélni, ezért visszaindultam az áthatolhatatlan bozóton keresztül, néhány helyen szarvasbika tarolta le a bokrokat, reméltem most nem jön velem szembe....  





Vissza úton a nyakamba esett valami nagy és szőrös, ösztönösen odakaptam és ezt a tekintélyes "nem tom milyen pókot" szedtem ki a galléromból, helyes "kicsi" szőrös pók :-) Az út mellet hagytam pihenje ki a találkozás okozta stresszt. 


Időjárás: hőmérséklet: 23C, erős északnyugati szél, felhős idő, záporeső.

3 megjegyzés:

  1. Itt is kisebb már a víz... Sajnos az élővilág védelme nem szempont a Vízügynél...nem a természet érdekeit nézik hanem "árvízvédelmi" érdekek mentén döntenek az ilyen kis patakok vízszintjéről, pedig ha a patak élővilága lenne a fontos, lehet fiatalok ezrei horgásznának a faluk mellet található vízfolyásokban, mint ahogy mi is ezt tettük gyerekkorunkban.

    VálaszTörlés
  2. Én már a következőt akarom de nagyon!

    VálaszTörlés

Ha van mondanivalód, írd meg.