Keresés a blogban

2012. okt. 2.

"Béka Úr" patakos túravezetővel, domolykók, balinok nyomában.



-Tiszteltetem "Béka Úr"! Mondani teccett kend még a múltkor, hogy van ebben a patakban, néhány tuti hely, ahol nagy domolykók és balinok tanyáznak.
- Tiszteltesd az ángyos nénikéd Úrfi, mit képzelsz ide tolod a szőrös képű kölök kobakodat, oszt majd én jól elmondom neked hol találod a nagyokat mi?! Szerencséd, hogy nincs még itt az ősz, mert akkor nem beszélgetnénk itt úri módra... már rég az iszapban szunyókálnék. 


- Na de "Béka Úr" mi ez a hangnem kérem?! Szolgálhatok kendnek egy kis hazai léggyel?   Tessék csak egyen belőle, oszt menjünk a jó helyekre. 
- Jól van no - nyam, nyam - finom legyet hoztál, eh úri kölök mutatok én neked csodát a patakon!
"Béka Úr" megenyhülve brekegett és eltotyogott az első domi tanyára. A kora őszi napfény finoman, sejtelmesen átragyogott és megsimogatta az erdő talaját. Csordogált a víz, néhol, apró csobbanások hallatszottak, halak szedték az apró rovarokat, télre készülve serényen.    


- Ilyet a patakon kívüli világ még látott " Béka Úr"! Domi tanya mi? Meg hatalmas halak? A torkán akadt az a fránya légy, hogy olyan helyre hozott engem, ahol szilvaorrú keszegek rabolják el a becsületes nagy halakra áhítozó horgász műcsaliját? Hát micsoda patak ez, hol vannak a domolykók? Na de mindegy, hisz ha jobban belegondolok nem fogtam még szilvaorrú keszeget wobblerrel és ezt magának köszönhetem. " Béka Úr" az a metánszagú 'Ludvírc' kergesse magát éjszakákon keresztül a hanyi mocsár bűzös iszapjában, ne vicceljen velem, menjünk domit fogni....
- Jó, jó, te morcos pecás, aki a kicsit nem becsüli.... türelem no, az a lényeg, te nagy ho-ho-horgász, majd megnézem mit csinálsz mikor elkapja egy nagyobb azt a szánalmas bogarad. Ni, ni odanézz egy icinke, picinke kis cinke, eszeget a bokrok alján, látod már ő is a télre készül, nekem is inkább azzal kellene törődnöm, ahelyett hogy téged istápollak, te lókötő!



Zsörtölődve, egymást cukkolva bandukoltak tovább, mígnem elértek egy nagy fához, ahol "Béka Úr" suttogni kezdett.

- Oda, oda egészen a fa gyökeréhez dobd, ott laknak alatta! De csendesen te félnótás, mit csinálsz! Felébreszted az erdő, mező lakóit! Ó miért nem mentél te tehén pásztornak ott kell így suhintgatni! Egy jó dobás és meglesz a hal!
Megvan " Béka Úr", megvan! Megfogtam! Végre igaza lett, első dobásra odavágott!! Jajj csak el ne menjen, szájszélbe akadt, látja? 
- Látom hát Úrfi, nem vagyok vak, finoman türelmesen, vadak ezek a domolykók, igazi vad halak, óvatosan ha mondom hé! El akarja szalasztani, mér' kell nekem ilyen sok izgalom? Megvan már az, csak emelje ki 'röptesse' úgy, most már a parton van lehet fotózkodni...  


Nem hiába a tapasztalt túravezető, meglett a nagy domolykó! Az Úrfi lefényképezte, gyönyörködött benne, belenézett a hal szemébe és látta benne a világ teljességét, végtelenségét.... Gyorsan fogta a halat és visszahelyezte a patak sodrába hadd ússzon tova. Aztán boldogan indultak tovább, mert "Béka Úr" tudott még néhány haltanyát, az ő kedve is egyre jobb lett mivel az Úrfi megkínálta a fogás örömére majd egy marék léggyel.



- A zsilip szájához kell ejteni Úrfi! Hallja mit mondok? Ne révedezzen itt nekem, mert meglátják, gubbasszon le mintha dinnyét lopna, aztán finom mozdulattal mint egy keszkenőt libbentse a csalit egészen a beton széléig, utána húzza vissza, ha ezt mind jól csinálja megjön rá a balin! 
- Könnyű azt mondani, nem olyan egyszerű az mint ahogy kend itt prédikálja nékem! A fene essen ebbe a sok gazba ne! Mindjárt kigyomlálom a patakot, jó, jó, tudom, hogy akkor aztán nem fogok semmit, ide figyeljen azért tudok én pontosan dobni! Látja jó helyre esett, elkapta egy!! Hú de fürge csak úgy robban mint egy torpedó! 
- Ez az Úrfi tudni kel ide, így kell csinálni, hagyja csak hadd dolgozzon majd elfárad, egy jobbacska balin az. Csak nyugodtan terelgesse a parthoz aztán 'röptesse' ezt is mint a domit, gazos süppedős a part nehogy lecsússzon!


Kivette az Úrfi, megvolt a balin is, el sem hitte hirtelen, hogy ilyen kis vízben ekkora balinok élnek, úgy gondolta amit a patakban látott az mind domolykó, de elnézte, mert balinok is lakják a kis patakot. Még egy balint is fogott, az is beesőre kapta el a műcsalit, ez a nap "Béka Úr" nélkül nem így nézett volna ki, meg is kapta a jutalmát, pár marék legyet. 




 Az Úrfi fejet hajtott a kis patak előtt, ekkora sikerélményre álmaiban nem gondolt, hogy ez a kis patak ilyen nagy életközösséget tart el! Csak remélni meri, hogy hosszú évekig változatlan marad itt minden és "Béka Úr" tisztességgel fog megöregedni ( csak a gólya ne kapja el...). A sikeres nap után elbúcsúztak egymástól, ki, ki ment a maga dolgára...... 


Készült egy kisfilm erről a kacifántos napról:


7 megjegyzés:

  1. csak a képeket futottam még át, felkeltették az érdeklődésemet...majd elolvasom a sztorit is

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdemes elolvasni, nem megszokott a szöveg :-)

      Törlés
  2. A képeket már láttam, tudod hol!
    A videót megnéztem, nagyon jó!
    Faszák a víz alatti visszaengedések, örülök, hogy kipróbáltad te is. a tiszta víz sokat lendít rajta, hogy jól látható minden.
    Majd a szöveget is elolvasom ám, csak most elég szar a kedvem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lesz még folytatás....a szöveg nem megszokott, kiváncsi vagyok majd a véleményedre :-)

      Törlés
  3. Szia Ervin!
    Nagyon szép kerek írás ez is.
    Az Úrfi lefényképezte, gyönyörködött benne, belenézett a hal szemébe és látta benne a világ teljességét, végtelenségét....
    Gratula!!!
    Üdv.:Róbert

    VálaszTörlés

Ha van mondanivalód, írd meg.