Keresés a blogban

2013. jan. 5.

Az elfeledett víz.

22 éve nem jártam ennél a vízfolyásnál, ahova most télvíz derekán ismét elmentem. Gyerekkoromban bátyámmal nagyon sokat horgásztunk itt, az első nagyhalas élményeim is itt történtek. 70-80 cm-es csukák, komolyabb harcsák, ma már felfoghatatlan mennyiségű aranykárász, kapitális compók, gyönyörű jászok, és hatalmas domolykók éltek ebben a számomra meseszerű vízben. Fénykép akkoriban egyetlen halról sem készült, nem volt fényképezőgépünk.... 


Az emlékek azonban még mindig élesebbek a legjobb fotónál, ahogy lopakodtunk a víz szélén, láttuk a töklevél alatt pihenő csukát, beejtettük eléje a kishalat és pár másodperc múlva már számoltunk vissza, nyelettük a halat a csukával, aztán egy jól irányzott bevágás és megvolt a nagy csuka!! Egyszer bátyám bedobta a szereléket egy hínaras, nádas részre, és elment körülnézni de a lelkemre kötötte, hogy figyeljem az úszót! Meg sem mertem moccanni, csak néztem az úszót, ami gyengéden ringatózott, néha megbillent a vergődő kishaltól. Aztán eltűnt..... megfeszült a zsinór, ilyenkor bátyám mindig utána engedett, én is ezt csináltam és az izgalomtól remegő lábakkal elkezdtem számolni, egy, kettő, három, négy.... tizenkettő, aztán bevágtam! Hatalmas ellenállást éreztem, megindult a nád és a töklevelek felé, én meg minden erőmmel igyekeztem visszatartani. Pár perc fárasztás után ( már nem emlékszem pontosan ) felfeküdt a vízre egy majdnem méteres fenevad! Kapkodtam levegő után, szák nem volt nálam, ezért letérdeltem és puszta kézzel vonszoltam partra.... Egymagam fogtam, ez volt az első csukám. Az élet nagy rendező, mire bátyám visszért már az enyém volt . Ezt a kis történetet csak azért írtam le, hogy érzékeltessem micsoda mennyiségű hal élt akkoriban ezen a vízen. Aztán jött a szlovák Duna elterelés és megváltozott minden, megyeszerte csökkent a talajvíz szintje, ezek az életet adó csatornák, majdhogynem kiszáradtak, a halak eltűntek, mi meg elfelejtettük a vizet...... A vízügy sem törődött ezekkel a kis csatornákkal évtizedig, valószínű, hogy nem volt rá pénz. Tavaly viszont megváltozott minden, levágták a nádat kedvenc patakom partján, meg máshol is láttam, kotortak csatornákat, tisztítottak partokat. Az elmúlt években a hódok is egyre nagyobb részt követlenek a tájépítésből, talán megint élő lesz ez a kis vízfolyás.



Volt egy meleg vizes befolyó is a patakba, ez a közeli kertészet kihűlt termál vizét hozta. 20 évvel ezelőtt elzárták a kutat csődbe ment a kertészet. Most egy osztrák cég vette meg és ismét megnyitotta a kutat, én láttam az országútról, hogy ismét gőzölög a csatorna amibe régen a termálvizet engedték, hát ezért mentem ki, hogy ezt megnézzem, és tényleg eresztik a meleg termálvizet megint, micsoda természet károsítás!!! Úgy látszik semmi nem akadályozza meg a befektetőket, hogy az ilyen kincset mint a termálvíz, kiengedjék a lefolyóba.... nem kéne visszapumpálni oda ahonnan kiveszik? Na mindegy úgysem tudok én ezzel a helyzettel mit kezdeni.... A másik része viszont az, hogy régen itt a meleg termálvíz miatt rengeteg hal volt. Remélem majd most is felfedezik maguknak a halak, bár most nem találtam egyet sem. 





A csatornáról tovább álltam a Rábcára, hátha ott valamelyik kifolyónál találkozom hallal. Csak egy elpusztult szivárványos öklével találkoztam ami valószínű az ultra gyors vízleeresztés miatt maradt szárazon. Ugyanis találtam a parton még elpusztult halakat. Az meg a parti részen látszott, hogy egy fél méteres apadás volt a vízen. Itt már nem a természet irányít, hanem a "szakemberek" amelyik hal túléli ezt is az igazán életre való....





Hiábavaló küzdelmem, hogy halat fogjak az év első pecáján, nem járt sikerrel, viszont az elfeledett vízfolyásnál látottak reményre adnak okot, hogy tavasszal a halak ismét birtokba veszik és kivihetem a fiamat, megmutatni neki hol fogtam annyi idősen mint ő, az első nagy csukámat.


3 megjegyzés:

  1. Szia Ervin!

    Hát igen, az ember a legrosszabb gazda. Ahol beavatkozik, ott pusztul minden. Felénk is volt egy kis paradicsom, az Által ér. Ha visszalapozol a blogom elejére nagyon szép süllős történeteket olvashatsz róla. Nos ezt a vízmű szétgyalulta munkagépekkel, majd sok helyen leeresztette. Gyakorlatilag kipusztult az egész. Ennek már 2-3 éve. hallottam olyan infókat, hogy ismét életre kel a patak. Ki tudja, de ez nagyon szomorú...
    Üdv.

    Tom
    pecazas.blog.hu

    VálaszTörlés
  2. Amit egyszer tönkre tettek az már soha nem lesz olyan mint előtte... Megint lehet benne élet de már nem annyira szerteágazó, azt hisszük, mi emberek, hogy az értékeink védelme mindenek felett való, meg kéne értenünk, hagyni kell valamit a természetnek, adott esetben a víznek. Ezek a kis patakok az ökoszisztéma, vagy biodiverzitás egy meghatásozó részét adják, ha itt eltűnik az élet, akkor sajnos fajok százai kerülnek vörös listára és ez az amivel a mai ember nem törődik.... Viszont egyszer eljön az idő mikor mi kerülünk erre a vörös listára, kihaló fajként!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljes mértékben igazad van...

      Üdv.

      Tom

      Törlés

Ha van mondanivalód, írd meg.