Keresés a blogban

2013. febr. 20.

A szilaj Szigetköz és a kajakos horgász.



Három hónap, ennyi telt el azóta, hogy a horgászkajakom nyaldosta az Öreg Duna vizét, most sem sokon múlott, hogy meghiúsult a tervezett kajakozás. Rengeteg hó esett, el is napoltam a vízre szállást, mert terepjáró nélkül lehetetlen ilyenkor kimenni az ágrendszereken át az Öreg Dunához. Vártam pár napot, olvadt. Aztán megpróbáltam egy csendes hajnalon átvergődni a havas utakon, ki egészen a Dunáig, néha elakadtam ( vittem hólapátot ) de végül kiértem a "nagy víz" partjára, ahol várt a következő meglepetés... Az árvíz után a parton ahol a hajót szoktam letenni, fél méteres iszap fogadott! Nem tudtam vízre szállni, elindultam helyet keresni, vergődés volt ez, a minden áron való kajakozás, vergődése. Fel is adtam a próbálkozást egy időre és gyalog próbáltam felderíteni a partot.

Tavaly tavasszal már volt szerencsém ezt a hódgátat megcsodálni, most meglepve tapasztaltam, hogy a nagy árhullám után ugyanúgy áll a helyén, és duzzasztja a kis befolyót. Lenne mit tanulni a hódok gátépítési tudományából. A víz annyira kicsi volt mindenhol, hogy horgászni meg sem próbáltam, csak sétálgattam, fényképeztem, nézelődtem, és még mindig azon törtem az agyam hol tudnám a kajakot vízre emelni....



Elszántságomat aztán siker koronázta, találtam egy nyiladékot ami levitt a Dunáig, persze ez nem kitaposott ösvény volt, hanem csak egy viszonylag tiszta irtás, gödrökkel, farönkökkel. Levettem a hajót és a havon végig csúsztatva levittem a vízig, következett a felszerelés lehordása, aztán már csak össze kellet rakni az alkatrészeket. A hőmérséklettel nem volt bajom, mire végeztem emberesen el is fáradtam, melós dolog a Szigetközben kajakos horgászt játszani :)




Végre el tudtam indulni abban a kevés vízben ami még a mederben maradt! Kormos István szavai jutottak eszembe ott a parton, a vén Duna partján:
 " Nemük és koruk van a folyóknak, gondoltam nyolc évesen, térdig állva a Duna zöld kiöntésében, mögöttem Ráró és Ásvány, távoli fehér falaival, feketén néző padlásablakaival, mennybeszúró jegenyéivel, a Duna például öregasszony, paraszt öregasszony. Manapig sem tudok többet a folyókról. Bámultam pedig sokat a hegy és vízrajzi térképeket, császkáltam erre-arra folyók partján, át mindenféle folyókon." 
Áhítatosan ültem a hajóba, megfeledkezve minden addigi fáradtságról, nehézségről, küzdelemről. Elkapott a sodrás és csak úgy suhantam a parti fák mellett,  az "öregasszony Dunán." 


Kavicspadok hívogattak messziről, fehérségük már régen elveszett, azért még mindig tekintélyt parancsolóan állanak ellent az vén folyó rohamainak. 300 méter vastag kavicsréteg 375 négyzetkilométeren! Sejtelmes és titokzatos világ ez! A Duna csendesen de annál erősebben rohant el mellettem, pár hete még dühöngő, fortyogó fenevadként vágtázott át a kavicspadon, minden mozdíthatót magával rántva... 



A Szigetköz című könyvben így ír erről a vidékről Meződy Ö. István: " A történelem előtti századokban, az emberkéz nem fékezte-szabályozta időkben úgy csatangolt, kóborolt, játszadozott erre az őselem, a víz, miként egy hancúrozó, fékezhetetlen kobold, aki játékosan csacska is tudott lenni, de fékevesztettségében, szenvedélyes pillanataiban, óráiban, napjaiban minden életet szétzúzott, elpusztított maga körül. " 





A könyv fekete fehér fényképei különös hangulattal tárták elém a régmúlt pillanatait. Lapozgatva a  könyvet, ott a víz parton visszacsöppentem a szabályozás előtti világba, magam elé tartva a képeket láttam a mostani és a régi vizeket. Van ezekben a régi könyvekben egyfajta romantika amit már csak a képzeletünk adhat vissza. Régi korok krónikása Liszti László a XVII. században elragadtatottan énekelt a Szigetközről:

 " Vagynak szép vizei, 
akiknek ízei 
folydogálják határit,
zöldellő erdei
s virágzó mezei,
kik terjesztik híreit, 
az égig emelik
s így tündököltetik
nemzetes szép címerit."






Vízi túrám végén találtam egy hó alól kikandikáló növénykét, a színe már a tavaszt idézi, lassan éled a táj, eltűnik a fehér lepel, halak, vadak, bogarak és tájat zöldbe öltöztető növények lesznek az uralkodók, mígnem ismét eljön a tél szorító ölelése.


Vízállás: Dunaremete. 37 cm apadó, víz hőmérséklet: 3.7C, légnyomás: 1013 hPa állandó, felhős, levegő hőmérséklet: 2.5C, szélcsendes idő.

14 megjegyzés:

  1. Szia Ervin!

    Nagyon szép sorok. Bizony már sokan várjuk a tavaszt. Állítólag hétvégére már enyhül az idő, de az ablakon kinézve, még mindig keményen esik a hó... :o(
    Hétvégén horgászok a Dunán utoljára május végéig... :o(
    Üdv.

    Tom

    VálaszTörlés
  2. Tom!
    Jön a tavasz és jönnek a keszegezős pickeres pecák :) Én csak a Dunán horgászom, a következő hónapokban is, lehet nem olyan hatékony de nekem teljes kikapcsolódást jelent minden Dunán töltött horgászat/kajakozás.

    VálaszTörlés
  3. Ervin!

    Hát én csukatilalom végéig egy Ipolyos domolykózást, egy pontyozást és egy kocka tavi pisztrángozást tervezek... :o)
    meg erőt gyűjtök az új szezonhoz... ;o)
    Üdv.

    Tom

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Ipolyos domizás az szép lehet :) egy negyven plusszos domit kívánok!

      Törlés
  4. Hehe, Ervin mindent elkövet, hogy élmény legyen olvasni a blogját. Tetszenek a képek.

    Szabályozatlan folyó? Minő borzalom! Csak úgy folyik össze-vissza, rettenetes! :D
    Menj el egyszer Mongóliába (de Szibériában is vannak jó helyek). Sehol egy gát, sehol egy sarkantyú, kőszórás (mondjuk ott minden köves), sehol egy üzemvíz csatona, fenékküszöb. Kristálytiszta vizek, hal is akad bőven. Egy orosz falucskát (Nauski, mongol határnál) úgy elmosott a Szelenga, hogy a hídja a víz közepéből állt ki, csónakkal mentek autó helyett. A vasútig állt a víz, én a vonatból néztem. Na, valaha ilyen volt a Duna is. Hát nem szebb most? S néha nézz át az eröműre is! Boldogabbak lettünk nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyre többet olvasok, minő meglepő a Szigetközről :-) Ezt a " információt" megpróbálom közreadni, hátha más is kedvet kap olvasni a Szigetközi világról....
      Tehát te jártál Mongóliába, csak nem horgászni :) vagy valamilyen tanulmányúton? Feltétlen felveszem a kajakkal meghódítandó vizek közé, de olyan hosszú márr a lista, nem tudom mikorra jutok el Szelengára :-D
      Azért néha még itt is a víz az úr, lehet nem is kell sokat várni a következő nagy árvízig.....

      Törlés
  5. Hejj de szép képek, gratula!
    Pénteken már akartam menni én is nagyon, de nálunk inkább esett kb. 15 centi hó...na de hétvégére már 9-10 fokot ígér, szóval remélem végre vízközelben leszek én is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt is esett a hétvégén, először hó, aztán eső, és minnd elolvadt! Ha már halat nem láttam legalább olvastam, meg kajakoztam egy jót :)

      Törlés
  6. Nem horgászni, akkoriban még (19 éve) nem érdekelt e "sport". Madártani "expedíció" volt, meglehetősen "hivatalos", de az árát persze magánpénzből fizettük. Bár horgászat is volt: mongol tesóknál volt egy hatalmas zsinórdob, rajta vagy 1 mm vastag monofil, min. 25 cm-es dögnehéz támolygó bazi nagy hármashoroggal. Ember tópartra leáll, lefejt maga mellé vagy 20 m-t, kanalat izomból megpörgeti, beparittyázza a vízbe és kézzel kihúzza, amilyen gyorsan csak tudja. Eredmény: 20-25 perc alatt 3 csuka, a legkisebb is 45 cm, és 6 sügér, 25 cm alatt nem volt egyik se. Én is megpróbáltam, de nem sikerült fognaom, de vagy 10-15 csuka és sügér követte a cuccot a kristálytiszta vízben. Kajakkal ott mindennapit simán megfoghatnád. Mongoloknál (ahol én jártam) a hal elég periféria a gasztronómiában, alig ettek belőle, de főztünk halászlevet (pisztrángból!) azt szerették. A folyókban már kevésbé volt eredményes ez a módszer, de azért ott is fogtunk (csukát, meg valamiféle pisztrángszerű izéket, az egyik 72 cm volt, elveszett a szájában az a baromi nagy kanál). Ahogy húztam a vízben a csalit volt, hogy 20-30 hal is követte, némelyik simán 60-70 cm. Rendes cuccal (finom pergető, legyező) sokat lehetett volna fogni. Nem tudom, azóta mi ott a helyzet, de gondolom már ott is beindult a pecaturizmus. Kajakkal a folyókon szigorúan csak lefelé, azokon a sodrásokon macerás a felfelé evezés. Néhol inkább rafting. :D De a tavak abszolút kedveznének a kayakfishingnek. Csak a kajak kivitele oda nem egyszerű, vagyis inkább nem olcsó. Javasolnám inkább Lettországot, vagy Lengyelországot. Sok szép tó van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkoriban még biztos volt a halfogás itt a Szigetközben is, a Mongol túrát csak iróniának szántam, bár ki tudja, lehet majd eccer valaki patronál, hogy írjak cikkeket messzi horgávizekről.... ( álom, álom, édes álom ) Gazdag támogató híjján maradnak az itthoni folyók, van már néhány ahova el szeretnék jutni....
      Valamikor régen még én is aktívan madarásztam, jártam gyűrűzőtáborba, meg tagja voltam az MME- nek, aztán a horgászat mindennél előbbre való lett az utóbbi években, ma már a kevés szabadidőt csak a pecának szentelem.

      Törlés
  7. Közben utána néztem (nézettem a botanikus kolégákkal) a növénykédnek az utolsó képen: kereklevelű galaj (Galium rotundifolium) lehet, bár botanászok szerint eléggé atipikus példány, valószínűleg korán jött elő és a hideg kicsit kikészítette.

    VálaszTörlés
  8. qvik!
    Akkor azóta már lekornyadhatott a kis galaj, én meg azt hittem a moha virágja :-D

    VálaszTörlés
  9. Nem horgászni, akkoriban még (19 éve) nem érdekelt e "sport".
    Igen, értem, pontosan értem... :-O
    Mongóliától meg el6árolódom. :-O

    VálaszTörlés
  10. Atyafi!
    Nekem meg még csak nem is dereng... de legalább a h6tárolódást értem :-)

    VálaszTörlés

Ha van mondanivalód, írd meg.