Keresés a blogban

2013. máj. 23.

Pünkösd.



Por, pókháló, és madárürülék lepi be a kajakot, rég nem járt már vízen. Hajó és gazdája, régmúlt horgász  emlékekből él, balinok, jászok, domolykók, villannak be, pillanatképek, amiért érdemes, amiért kell .....



Ki a legény a gáton? Erősebb a nagyobb, vagy fürgébb a kisebb? A hullámok nagyok, lemosták a pókhálót, port és madár ürüléket, betakarták a kis kajakot....Hajnal van, hideg van, minden tiszta víz, fázom, vacogok.... de horgászni jöttem. 


Orosz rulett, melyik a nyerő? A néma víz nem segít, a tapasztalat csődöt mond, a kérdések cikáznak, melyiket válasszam? 


Ezért érdemes! Fehér kavicspadok, masszírozzák a talpat, felüdítik a lelket, régmúlt aranyász időkről mesélnek. A szigetközi vízimalmok hangját hozza a szél, aztán csend, csak a víz surrogása hallatszik.....


Ritka, kivételes ez a nap! Lutra a vidra senkitől sem zavartatva, elkapott fényes nappal egy 3 kilós dunai dévérkeszeget! Jókat falatozott belőle. A kajakos horgászt meg éppen akkor sodorta a víz erre. A harmónia természet, vidra, és horgász között egy pillanatra megmaradt, aztán Lutra felnézett és közönyösen, mint aki már úgyis jóllakott, odébb úszott, hogy aztán ismét felbukva, kicsit visszanézve elbúcsúzzon és azt mondja a tekintetével - tiéd, én már jóllaktam. 





Hajó itt, uszály ott... néha mások is életjelt adnak magukról, de csak néha. Az egyedüllét, vízen könnyebb, mint máshol, nincs magány, mert magányos csak emberek között lehet. 



Az ágrendszer zárásai felett már senki nem jár, itt az igazi, itt szeret hal és a kajakos horgász. Túljárni a másik eszén, tudásán, tisztelve egymást a harc után, hogy aztán méltó ellenfélként búcsúzzanak.





Beljebb már ős ártér, hol csak a vad jár, és szúnyogok. Ide már nem merészkedik, talán majd egyszer lesz bátorság, idő.


Vízállás: Bős: 195 cm, víz hőmérséklet 14 C, levegő hőmérséklet 28 C, felhőtlen, tiszta idő, erősödő délnyugati szél.

15 megjegyzés:

  1. Jó kis szösszenet.
    Milyen gyönyörű környéken élsz!
    ---
    Az ősi ártérhez a bátorság kérdést nem értem (nem is tudok róla semmit), de a múltkor nekem elég volt a visszakozáshoz a szúnyoghad is. Basszus mennyi szúnyog van. Sima levegővétellel letüdőztem többet is a rajból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Szigetköz egy csoda, még a mostani megtépázott képében is. Ártéren csatangolni, mikor nem tudod hova lyukadsz ki és nem tudod, hogy mire vissza akarnál menni lesz e elegendő víz a zárások felett, na ez az ami visszatart.... Ez is olyan mint a hegymászás a kinduló pontra mindig vissza kell jutni, itt nincs térerő, nincs segítség, az ember csak magára számíthat. Ezt már te is tapasztaltad mikor kajakkal nekivágtál a Nagy Dunának.

      Törlés
  2. Tetszett . Főleg a vidra :) én még nem találkoztam vidrával eddig .
    Hétfőn én is megindultam az ártérbe de kevés volt a bátorságom visszafordultam mert nem volt nálam elég szúnyog riasztó . :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedvenc állatom a vidra, már nagyon sokszor találkoztam a nyomaival, haltetemekkel, de csak most láttam először. Az ártéren nem csak a szúnyogok vannak :)

      Törlés
  3. Valamelyik nap éppen Vácnál küzdött hegymenetben ez az oláh tolóhajó, ami itt a fákat cígöli.

    Halászi Horgász! Szép látvány a vidra, de nálunk tavaly az egyik legjobb balinos helyre költözött be egy, el is tűntek a halak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Monstrum volt a javából :) Nekem a vidra ugyanúgy kedves mint a balin. Szeretek kint a természetben, a vízen, ha meg látok valamit akkor annak különösen örülök. Balinnal is találkoztam de megtréfáltak....

      Törlés
  4. Nagy vérengzést tudnak rendezni a halak között az biztos , az tetszett hogy hagyta magát lefotózni és nem tűnt azonnal el . Amúgy ha egy kedvenc halas helyemre költözne be akkor már nem valószínű hogy örülnék neki még akkor sem ha pózolna a fényképezőnek :).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem szabad ítélkezni az állatok felett, mindegyiknek megvan a saját joga ezen a bolygón élni, mint ahogy nekünk is. Az emlősök meg különösen fontosak még egy ilyen vízi közösségben is!

      Törlés
  5. Ez valahogy kimaradt, most olvastam. Jó! :) Csodás lehet ez a környék.

    Viszont többször olvastam tőled már ezt a "méltó ellenfél" mizériát, ez ilyen magyarhorgászos szófordulat? Mert soha a büdös életben nem lesz egyenrangú ellenfél egy hal meg egy ember. Majd ha náluk is lesz horog/grip/vágóhorog meg hasonlók, akkor egyenrangúak leszünk, addig ez megmarad költőinek indult hasonlatnak, szép nagyon így leírva, de semmi köze a valósághoz. Harcos ellenfél? Két lehetőség van: megfogjuk és kivesszük a halat "éltető eleméből" (huhh...), vagy letépi magát és a torkában a wobblerrel elúszik. Nincs olyan lehetőség, amikor ő jár jól. Rosszul látom?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én másképp gondolom, lehet, hogy kliséket használok, mert nem vagyok sem költő, sem író, csak egy horgász aki szeret írni a kalandjairól. A hal nekem " méltó ellenfél" tisztelem a ravaszságát, életre valóságát. Ha nem így gondolnék rá, akkor nem mennék egy egész nap utána, hanem elücsörögnék a parton mázsányi magot beszórva és a horgaimon a halak saját táplálékát felkínálva, várnám, mikor veszi fel. A "magyarhorgászos" kijelentéssel nem tudok mit kezdeni, szeretem megszemélyesíteni a halakat, ezt sokan csinálták már előttem is, nem feltétlenül a "magyarhorgászosok" :)

      Törlés
  6. Ja,a vidrákért én is odáig vagyok!!!

    VálaszTörlés
  7. Oké, de pont ez a lényeg, a különbség lehet a gondolkodásmódban, de az eredmény ugyanaz: a hal szájába akasztunk egy horgot és a partra rángatjuk. Ez egyáltalán nem lovagias és főleg nem "nemes" dolog. A baj ott kezdődik, hogy egyre inkább kezd elterjedni a horgászsajtó miatt(innen a magyarhorgászos hasonlat), hogy a "sportszerű" módszerek aztán milyen marhára mások, mint mondjuk az etetőkosaras fenekezés. Pedig a végeredmény ugyanaz. A végkifejlet nem mindig, hiszen mi nagyrészt visszaengedjük a halakat. Nem tudom, érthető-e, mit akartam ezzel mondani, a horgászat lehet szórakoztató, élvezetes, stb, de nemes, lovagias, meg ilyesmi nem, hiszen kifejezetten önző célból horgászunk, magyarán: nekünk jó, a halnak meg szar. :)

    Kicsit félreértetted, mert ezzel nem az írásaid akartam leszólni, azok teljesen rendben vannak, nagyon szívesen olvasom őket. És talán éppen azért ilyen jók, mert "csak egy horgász vagy, aki írni szeret a kalandjairól".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor ne írjon senki arról milyen a vadászó horgászat, a cserkelés, amikor becsapod a halat, olyan csalikkal amik nem élő anyagból vannak. Persze, hogy szar a halnak, hiszen fáj, írtam már erről többször. Nem tudom, hogy a lovagiasság hogyan jön ide meg a horgászsajtó, nem olvasok horgászsajtót csak horgászkönyveket, azokból is az ötvenes évek körüli írások tetszenek. A vad, vagy hal iránti tiszteletet én nem érzem lovagiasnak, az ember évezredek óta megadja ezt a tiszteletet a természetnek, pl: barlangrajzok. Egyébként érdekes, hogy te aki a legyezéssel foglalkozol, mondod ezt :) Szerintem a legyező módszer körül kialakult aura pont ilyen, mint amilyennek te nem szeretnéd. Sokan azért nem próbálkoznak meg vele, mert úgy gondolják nagyon "nemes, misztikus".......
      Az írásmódommal kapcsolatban nem értettem félre, valóban használom azt a kifejezést, többször és még pár másikat is, ezért jó ha néha beszélünk róla, mert így legalább a későbbiekben változtatok majd :-)

      Törlés
  8. AZ ötvenes évek írásai nem a nemességről szóltak, hanem a horgászatról, amiről szólniuk kell. Ellentétben a mai széplelkű horgász "szak"írókkal, akik baromi giccsesen körül tudják írni a hal fogásának körülményeit, elfelejtve azt, hogy valójában egy hobbiról beszélünk. Egyrészt ezért nem adok ki egy fillért sem újságokért (másrészt mert a papír árát nem éri meg az a tartalom, amit lenyomni próbálnak a torkunkon).
    Ha a legyezéssel azért próbálkozik valaki, mert nemes és misztikus, akkor nagyon rossz helyen kopogtat. Egyszerűen szép módszer.
    Legyezni egyébként azért kezd el a horgászok nagy része, mert menő. Kevesebben pedig azért, mert élmény így halat fogni.
    Befejeztem. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tény, hogy a régebbi horgász írások nélkülözik a felesleges cicomát, ezért is szeretek ilyeneket olvasni. Azt viszont még mindig nem értem, hogy a horgászat miért nem nemes és a hal miért nem ellenfél, ebben a kérdésben más véleményen vagyunk. Te megfogod a halat és kész, a halnak szar, te meg jól érzed magad, az írásaid viszont nem ezt tükrözik... Én úgy gondolom a horgászat, vadászat, természetjárás, és ezek romantikus leírása, a hal vagy a vad megszemélyesítése, közelebb visz a temészethez, esetleg olyan embereket is akik csak a "négy fal" között élnek. Nem vagyunk egyformák és ezzel nincs semmi baj, az internetes horgászblogok színvonalas részét képezik a magyar horgászoknak :-)

      Törlés

Ha van mondanivalód, írd meg.