Keresés a blogban

2013. júl. 1.

A mohos hátú küzdelme.



Vasárnapi kirándulást szerveztem a család felének, mert a másik fele külön utakon jár. Rövid csatorna pecát terveztem, meg akartam mutatni kicsi lányomnak néhány halat. Mondta is, hogy "Apa naaa hal, peca, piciii" meg ilyeneket. Édes az a gyermeki tudni akarás, ahogy beleveti magát mindenféle játékba, tevékenységbe.

Mindjárt első dobásra meg is lett egy kisebb domi, amit lányom hatalmas sikkantásokkal vett tudomásul. Kiemelést követően aztán közelebbről is megismerkedett a kis halacskával. Megint mondta a mondókáját "Apa naaa hal, pici, peca" vagy lehet, hogy fordítva :) aztán meg " Blanka pecaa, naaa hal" közbe mutatta is mekkorát fog majd.


Tovább mentünk a kis csatornán, és pár dobás után ismét hajlott a bot vége, megint egy kisebb domi kapta el a hornetet. Lányom már fél karnyi halakat mutogatott mikor meglátta mit fogtam, lehet Ő már sejtett valamit....amire én még gondolni sem mertem....


Feltámadt az addig sem tétlenkedő "Szél Kálmán", erőteljes rössel adva tudtomra, hogy eljött a távozás ideje, a halak is meggondolták magukat, mert több kapásom nem volt, így hát a hídhoz érve kiadtam a visszavonulást. Rövid peca volt, a szerelést elraktam, visszafelé már csak néha fotóztam egyet, meg búza kalászt szedtem a lányomnak, ismerkedtünk a sok virággal, kergetőztünk, szaladgáltunk, és csak úgy jól éreztük magunkat. A kocsihoz érve átnéztem az út túloldalára, ott van az én birodalmam! Sóvárogva néztem az erdő alján kanyargó vizet, és azon vettem észre magam, hogy bontogatom a szerelést.... Csak sok ott a szúnyog, a kislányom, és nejem nem tudnak oda jönni, pedig a zsilipnél, ott a bokrok alatt élnek a mohos hátúak, nagyok, nagyon nagyok! A határozat meghozatott! A szél még mindig erősen fújt, tehát a szúnyog hadat meghátrálásra készteti. Pár percet dobálok, ha nincs semmi akkor megyünk. Közben egy vízügyes ember jött enduro motorral, ellenőrizni a zsilipet, szóba elegyedtünk, hátha tud némi információt... Tudott is, még pedig azt, hogy miért nem fogtam a másik oldalon, mert a zsilip talán két hónapja is le volt zárva és csak most nyitották ki a napokban, ezért nincs ott domolykó, sőt még azt is mondta készségesen, hogy próbáljam meg ott a bokrok felett, mert ott mindig van hal :) 



Egyedül mentem, lopakodtam a víz partra, sejtelmes félhomály uralkodott, becéloztam a csatorna közepét, sodrásnak felfelé, aztán megsuhintottam a botot, de a szél félretolta a kis wobblert, és a csatorna szélén pottyant a vízbe. Gyorsan kitekertem és rögtön újra dobtam, most sikerült a bokrok mellé varázsolnom a hornetet, két tekerés, már majdnem kijött a bokrok alól, és akkor elnehezült a bot! Hirtelen megindult, én meg ahogy csak tudtam, húztam magam felé, mert ha bemegy a bokor alá, vagy a másik part szélébe akkor vesztettem. Kiáltottam: Megvan! Nagyon nagy! Lányom szaladt, mire odaért már feküdt a víz tetején, egy hatalmas domolykó! Ekkorát még nem fogtam ( kb 50+, 2,5-3 kg lehetett) , de nem is láttam, te jó isten, hogy veszem ki??? Persze, hogy nem számítottam ilyen halra, kezem, lábam remegett, az agyam azon járt mit csináljak.... Lőttem pár képet, még a vízben, aztán szép lassan húzni kezdtem magam felé, de kitört megint!! Csak el ne szakadjon a zsinór! Még otthon felraktam a régi nanofil zsinóromat, de most már titkon bántam, mert tavaly se voltak jó tapasztalataim vele.... Ismét odahúztam magamhoz, szépen lassan, már megfogtam a nyakát mikor megint kitört! Miért nem hoztam szákot? Villogott a kérdés bennem, de most nem volt mit tenni, megpróbáltam még egyszer hozzám terelni. Sikerült fogást találnom rajta, erősen megmarkoltam a tarkóját, de láttam rajta egy iszap foltot és meglengettem, a vízben, hogy lejöjjön róla, több se kellet neki, megint kiszabadult a kezemből, de ezt a kitörést már a nanofil zsinór halk pendüléssel vette tudomásul!!! Elment, torkában egy wobblerrel.... Csak álltam a parton, mélán, cidriztek a lábaim, fogtam az üres zsinórt, és lassan rájöttem nem lesz közös fotó....



Visszatekintve az eseményre, hibák és hiányosságok láncolata kellet ahhoz, hogy a kiemeléskor el tudjon szökni ez a hatalmas domolykó. A nanofil zsinórban már csalódtam régebben, most adtam még egy esélyt neki, nem kellet volna.... lehet, hogy k@rva jó zsinór annak aki nap, mint nap használja, és nézegeti az utolsó tíz métert, hogy szálszakadt-e vagy nem, de nekem nem jött be, ezért nem is fogok többet ilyen zsinór feltenni az orsóimra...... Szákot mindig kéne magammal vinni, ez nagy hiba volt, hogy nem így tettem. A fotózást mindig fontosnak tartottam, ezért mosogattam a halat, hogy jó képet tudjak róla lőni, ez is nagy hiba volt, "lehet ezentúl nem érdekel, hogy sáros kép készül a halamról", de aki fogott már nagy halat az tudja, hogy a parton nem lehet  sokáig, mert különben összeveri magát, kiszárad, és megdöglik.... Nagyon kevés az olyan képem amikor bot mellet, vagy fűben fényképeztem, ezt a halat is kézben tartva fotóztam volna.... Az utolsó amit megértettem, hogy a nagy hal bármikor jöhet, tehát arra mindig számítani kell!! Egy vigaszom azért van a fárasztást sikerült levideóznom. Remélem a hal meg, túléli majd ezt a találkozást....

 Párat még dobáltam, már monofil zsinórra cserélve, és jött még egy nagyobbacska domi vigasztalásnak. Lányom egész úton hazafelé, kezeit széttárva mondogatta " Apa naaa hal, Blanka piciii". Lesz még olyan, mikor kézbe vehet egy ekkora domolykót.....


Hőmérséklet: 27 C, vízhőmérséklet: 16,7 C, szeles, felhős, változékony idő.

10 megjegyzés:

  1. Kár hogy nem lett közös fotó azzal a hallal, én magam alatt lennék biztos ha egy 50+-os meglógna a közös fotó előtt, szákot azt sajnos én is hanyagolni szoktam . Zsinórban viszont nem engedek a fonottból , lehet hogy azért nem sikerül igazán nagyot fognom , de valahogy a monofilban nanofilban nem bízom meg .

    VálaszTörlés
  2. Halászi Horgász!
    Ezen már nem tudok változtatni, közös fotó nem lett. A szákot viszont ezentúl mindig vinni fogom, van egy legyes szákom, nem klasszikus, hanem olyan piaci :) Byron alu szák, de legalább nem nehéz, na az kötelező tartozék lesz. A fonottat nem használom domizni, a múltkori csuka is kijött a 16-os mono-val, annak van némi nyúlása, és ez most is jól jött volna, az UL botokon meg szerintem a fonott nem olyan jó, de hát ez mindenkinek egyéni döntése. Még szerencse, hogy lehet miből válogatni :)

    VálaszTörlés
  3. Hajaj. Ezt még így olvasni is keserű.
    Valamennyire át tudom érezni.
    Majd legközelebb meg lesz az a hal.
    Ha jól gondolom, akkor nem hagyod annyiban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebből kis csatornából ez lett volna a negyedik 40 feletti domolykó, szerintem élnek benne 60-as példányok is, amik már 3kg felettiek lehetnek. Minden peca amit itt töltök, várakozással teli izgalom lesz, mikor jön a hatvanas domi :)

      Törlés
  4. Ne bánkódj, így is nagy élmény lehetett. Főleg a kicsivel, ezek a legjobb pecák. :)
    A nanofil meg kukába való (de semmiképp sem horgászatra), azzal együtt, aki rásózza az emberekre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már a következő horgászatra gondolok :) A nanofil szerintem el fog tűnni idővel, mert egy zsákutca a zsinórok között.

      Törlés
  5. Sajnálom, hogy elment az öreg domi!
    Talán legalább ennyire sajnálom, hogy a csali a torkában maradt.
    Pontosan ezért nem vettem Nanofilt.
    Az egyetlen dolog ami ellene szólt, hogy néha érthetetlen módon szakad, mint a cérna.
    Tudom vigyázni kell, rá meg odafigyelni....
    ...és ha mégis szakad?
    Akkor meg megy el a hal, rossz esetben a csalival a torkában, amit biztosan nem él túl...
    Inkább marad a kisebb dobástáv, a nehezebben érzékelt kapások, stb., de legalább nem szaggatok bele csalikat a halakba.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen igazad van! Utólag már én sem tenném fel, többet nem is használom a nanofilt... A domolykót én is sajnálom, biztos el fog pusztulni, ha csak nem valahogy kiköpi! Azért, a beszaggatás, bármikor előfordulhat, más zsinórral is, ilyen méretű halaknál Ul cuccal....

      Törlés
  6. Én az utolsó pár méter minden zsinóromnál nézegetem. Nem léteznek olyan zsinórok, amik elbírnának egy túlterhelést. Minden egyes peca után ugrik vagy 3 méter madzag és minden nagy hal után legalább 1 méter és új csomó jön. Ennyi. Szerintem egyszerűen túlterhelted, vagy volt rajta egy sérülés, amiért nem biztos, hogy a zsinór a hibás. :-)
    A nanofilt nem kedvelem és rühellek mindent, ami fonott. Mindig azt szoktam mondani, hogy aki fonottal pecázik az meg is érdemli. :-O
    Azért sajnálom!
    Üdv G

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amit elmondtál azt én is így csináltam, feltekertem a nanót, az utolsó 10 métert levágtam, ezért is már csak kb 40 m maradt a 100-ból, mert minden peca után vágtam belőle.... A forgót a nanóhoz való kötéssel rögzítettem és bizony túlterheltem ezért elpattant. A halat sajnálom nagyon :( Meg a saját hülyeségemet, hogy nem vittem szákot. Ennyi lett volna a megoldás. Remélem sokan tanulnak belőle!

      Törlés

Ha van mondanivalód, írd meg.