Keresés a blogban

2015. szept. 16.

Második szigetközi "switch-edelem"


Második alkalommal rendezték meg lelkes helyi legyezők, a szigetközi switch-kétkezes műlegyező országos összeröffenést. Én is meghívást kaptam, és nem bántam meg, hogy elmentem, már tavaly is éreztem, a kétkezes botok próbálgatása során, hogy van helye ennek a módszernek itt a Szigetközben, aztán egyre jobban megerősödött bennem, mások fogásait látva, hogy működhet az én kezemben is.



Már kora hajnalban kint voltam a vízen, de még csak a szokásos balinos kétkezes felszereléssel. Egy nagyobb balint sikerült akasztanom, de csak a fárasztás volt a csúcspont, mert pár pillanat alatt meglépett. Közben találkoztam a vízre kiérkező, a műlegyes márnázás alapjait próbálgató csapattal, itt láttam meg milyen szerelékkel horgásznak a márnára, sikerrel. Jött is egy nagyobb, ami akadóba úszott, ezért nem lett meg, viszont ezt látva, az én agyam is elkezdett kattogni, hogy minél előbb kipróbáljam a látott módszert.


Azért a nap folyamán volt lehetőségem a számomra ismert terepen domikat kergetni, eredményesen.


A délutáni kétkezes dobásgyakorlás hatékonynak bizonyult, mert pár óra alatt tanultam annyit, mint egy év alatt magamtól... A Duna szebbik arcát mutatta felénk, a víz olyan kék volt mintha tengervíz lett volna benne.




A szervezők kitettek magukért, én szombaton voltam csak kint, de a kétkezes technikák gyakorlása és Szmutni Ákos bemutatója ezen a napon volt. Ákos sok olyan dologról beszélt és tartott bemutatót ami nekem újdonság volt, például a nagyobb legyek dobása, vagy a különböző szélirányok hatása a dobásokra és azok kiküszöbölése. Lesz mit a tanultakból alkalmaznom a jövőben. Köszönet érte mindenkinek aki ott volt és tanított! Köszönet a szervezőknek, remélem jövőre ismét megrendezik, és mindhárom napra ki tudok majd menni!


A látottak nem hagytak nyugodni, és a hétvége után egyik este kimentem, hogy megpróbáljam a műlegyes márnázást... A kövezés végén, "görgettem" mikor jelentkezett a hal, egy elnehezüléssel. Először azt hittem elakadtam, de egy pillanat múlva már éreztem is a halat! Olyan elemi erő volt benne, hogy behúzta magát egy akadóba, ezt onnan tudtam, hogy kb 10 perc fárasztás után, még mindig ugyanonnan jött fel a zsinór. Lesz ami lesz alapon engedtem neki zsinórt, és láss csodát kijött az akadóból, de csak most kezdődött el a küzdelem, a hal megindult felfelé és nem tudtam megállítani, ment, mint a gőzmozdony! Tu,tu,túú zengett a zsinór, fájt a kezem, izzadt a hátam, de tudtam a türelem itt halat ad. Sok márna lépett meg a hétvégén, mert hamarabb akarták felhúzni, ezért én nem húztam, csak tartottam, sokáig, már, már kifáradásig, remegett a lábam is, mire 30 perc után megláttam a halat!




Meglett az első műlegyes márnám, 64cm 2,4kg, megküzdöttünk egymással. A parton szakadt el az előke, szerencsém volt minden tekintetben.




A küzdelem után megnyugvásként elszívtam egy békepipát, ott a Duna parton, a kövezés szélén, ahol a víz csalafinta csobogással rohan a tenger felé, ott ahol a koppanó kavicsok kerekre kopnak, a rugany kövei meg halkan kopognak. Ez a nyugalom félszigete nekem! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha van mondanivalód, írd meg.