Keresés a blogban

2013. szept. 16.

Körhinta.



Végy egy jó adag kalandvágyat, add hozzá a folyóvíz szeretetét, kell még bele a horgász tudás, és ha ez mind megvan, akkor pakold bele egy kajakba és irány a víz. Fűszer, só és bors nélkül, a legfinomabb étel is csak gyenge utánzat. A kajakos horgászat fűszere, sója és borsa a kihorgászott hal, ha ez a mennyiség sokszor jelentkezik, akkor nem elsózódik, hanem még jobban kiteljesedik.


A vízre szállás mindig izgalommal tölt el, mint a nagycsoportos óvodás az iskolát, úgy várom ezt pillanatot. Soha nem ugyanaz, minden egyes horgászat máshogy indul, máshogy és máshol tudom lerakni a hajót. Vízre szállás után az első hangtalan evezőcsapások hozzák el a következő áhítatot, mintha szentélyben lopakodnék, olyan ez a  lassú ereszkedés. Aztán erős sodrás forgatja a kajakot, úgy érzem magam ilyenkor mint búcsúban a körhintán ülve. Figyelni kell, evezővel néha korrigálni és megpróbálni túljutni a szédítő sodráson. A pörgés most kezdődik, kajakkal, halakkal és a rohanó vízzel. Az első hal adja a koronát, különösen, ha ekkora mint amit  a legutóbb fogtam, gyönyörű, egészséges, és vad domolykó, aki kellően harcias volt, hogy csak a sokadik próbálkozásra tudtam megszákolni. Így már kerek egész, az éppen elkezdődött horgász nap. 



Vannak a kajakos horgászatnak más szépségei is, olyan helyek, sekély vizek, bokrosok, ahova csak egy ilyen hajóval tudunk besurranni. A motoros csónakok nem alkalmasak az effajta finom tevékenységre, meg azokkal nincs is meg a vizek iránti alázat, tisztelet. A csend miatt, sokszor látok olyat, amit motoros csónakkal biztosan nem látnék meg. A minap történt velem, hogy egy meredek beszakadt partnál, egy belógó korhadt fának kikötve, arra lettem figyelmes az előttem burványló vízben, hogy valami elindult felém, örvényeket és buborékokat eregetve, egyre feljebb. Azt gondoltam hód az őkeleme, de pár pillanat múlva kajakom előtt felbukkant egy gigantikus harcsa bajuszos feje! A harcsa teljes nyugalommal fordult egyet megmutatva a testhosszát is és végül farka loccsanása jelezte, hogy végleg elmerült. Megnézett magának, ott volt egy valami, teljes csendben és ez felkeltette a kíváncsiságát. Aki nem hiszi vegyen magának kajakot :) és ehhez hasonló élményekkel lesz tele a batyuja. 


A csukákkal nem vagyok jóban, legutóbb az Öreg Dunán egy örvénylő visszaforgóban, műlegyezés közben marta el a hallegyemet egy termetes csuka. Az öröm pillanatnyi volt csupán, pár másodpercnyi küzdelem után a 25-ös monofil engedett az erőteljes reszelésnek és éles pendüléssel szakadva az arcomba ugrott, az egész kint lévő legyes zsinórral együtt. Most is a 16-os monofil zsinórral szerelt UL botomon lévő 2,5cm-es Salmo Hornet  kellet neki, amit én riadtan konstatáltam, mert egy ilyen wobbler mára már aranyárban mozog, a súlyát tekintve. Csukám adott egy kis esélyt, a wobbler szájszélbe akadva nevetve tartotta a vízből bakugrásokkal kiloccsanó krokit, már csak a vékony damilon múlott az én győzelmem, ami szintén kitartott, és kezembe vehettem végre egy Mátyás csukát.


Színei pompázatosa voltak, el is gyönyörködtem bennük, mert megadta nekem azt amit még egy csuka sem, a visszaengedéskor beállt a hínár közé és farkasszemet néztünk percekig, meg sem mozdult, de én sem, csak kattogott a fotó masina, persze mozdulatlanul, és amikor már kezdtem érezni az ülepembem a diszkrét zsibbadást, akkor egy egy hirtelen egyensúlyozó, korrigáló mozdulatra volt szükségem, a csuka meg, mint aki csak erre várt, kilőtte magát, hát így történt az esetem a csukával.



Nem hagytam magam, volt még kraft a kezeimben, kitartás az izmokban, és a kajak alattam. A folyó meg csak adott, domolykókat, hol kisebbet, hol nagyobbat. Napsütésben, lenge szellővel kísérve, néha halat fárasztva eveztem felfele, és láttam a természet szépségeit.
 Most jut eszembe megint csak egy másik történet, láttatok már márnákat legelni? Tíz centis vízben, kavicspadok felett, mint szellemek, bukkantak fel a hátúszóik, hol jobbra tőlem, hol balra, aztán meg pont előttem, százas csordában, több kilós márnák, csendesen ették a kövek közül kibújó lárvákat. Aki nem hiszi az megint csak vegyen kajakot és akkor átélheti! Fantasztikus látvány volt, horgászemberként, egyre inkább szeretem ha belelátok a vizek életébe, a halak viselkedésébe. 




A két kép egy időpillanatban készült, először csak én voltam, meg a kajak, aztán a következő exponálásnál, már beszélget egymással két hajó. A vén öreg, akit öt lóval kell húzni, meg a sovány csikó, akinek elég az embererő. Mik történnek ezen a vízen? Hirtelen nem is tudtam melyikbe szálljak bele, elveszett a tér idő síkja, majdnem a ladikkal mentem tovább. Aztán szerencsémre megláttam, hogy félig van vízzel, micsoda egy lélekvesztő!! És öt lóval húzatja magát, brrrr.


A ladikos látomás után, örömpecára adtam a kajakomat és magamat, számos kis balint, domolykót, sügért terelgettem a parti hínármezők felett. Aztán megérezve karjaimban a fáradtság fájó jeleit, a kikötő felé irányítottam az egy embererős hajóm orrát. Annyi erőm maradt csupán, hogy felvonszoljam a már csupasz hajótestet, és egy jól begyakorolt mozdulattal a tetőcsomagtartóra lendítsem. Aki minden ízében szereti érezni a horgászat örömét és ürömét, annak csak ismételni tudom önmagam, hogy vegyen horgászkajakot és vágjon neki valamelyik csodálatos magyar folyónak.....
Végül olvassatok egy idézetet a Szász Imre által szerkesztett Fürdik a Hal című könyvből, amiben talán benne van minden, miért ír, miért fényképez a horgászember:

"Azt mondják, a horgász-vadász címerét így lehetne megrajzolni: zöld mezőben áll egy ember és hazudik. Ebből egy biztosan igaz: mind a két felekezet tagjai szeretnek mesélni. Nem feltétlenül nagyítva, lódítva, a halat fél karhosszal, öt kilóval megtoldva a valóságoshoz képest, hanem gyakorta pontosan s az élményt újraélve.
 Mert a horgászirodalom kulcsszava az élmény, még erőteljesebben, közvetlenebbül, mint az irodalomé általában. Egy élmény, amely a maga esetleg hétköznapinak létszó jelenségeivel mégis olyan erős, hogy el kell mondani. Pontosan, megbízhatóan, részletesen, hogy aki olvassa, ugyanúgy átélhesse az izgalmat, a küzdelmet, a kudarcot, a szerencsét.
Néha ez az élmény rendkívüli. Nem kell a horgásznak feltétlenül a Golf-áramban hatalmas marlinokra horgásznia, hogy igazi óriásokkal mérhesse össze erejét; ha nem is gyakran, megesik ez nálunk is. Egy óriásai harcsával való küzdelem néha olyan próbára tevő, olyan hosszú és olyan fogcsikorgató elszántságot követel, amilyet kevés sportban kell és lehet felmutatni az embernek.
 A horgászat persze nem csak halfogás. Egyúttal kapcsolat a természettel, a vízzel, amely mindig varázslatos; kapcsolat embertársainkkal- ámbár ez a kapcsolat korántsem mindig varázsaltos, gyakorta legfeljebb tanulságos vagy mulatságos."




Vízállás: Bácsa: 65 cm apadó Rajka 6 zs. alvíz: 1340 cm, hőmérséklet: 27 C, légnyomás: 1005 hPa csökkenő, napos, tiszta idő, erősödő szél, közelgő hidegfront.

12 megjegyzés:

  1. Gratulálok Ervin!
    Ebben az írásban minden együtt van. Remek írás, szép képek és gyönyörű halak! (pláne az az első domi)
    Csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ritka az ilyen jó kajakos peca, utoljára tavaly volt részem egy 7 balinos túrában :) A körítés meg a fűszer,"kötelező" volt ;-))

      Törlés
  2. Ez egy nagyon jó bejegyzés lett , gratulálok hozzá .
    És én is csak megerősíteni tudom , hogy aki ilyen élményekkel akar gazdagodni az vegyen (vagy csináljon :) ) horgászkajakot .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A világ már csak ilyen , van aki megveszi, van aki elkészíti, a végeredmény pedig folyóvizi horgászélmények végtelen sora :)

      Törlés
  3. Te, Ervin, arra gondoltál már, hogy úgy jársz mint pár pecablogger? Ti. ha ilyen magasra teszed a mércét a bejegyzések szintjében, már soha többé nem adhatsz le belőle! És bírni kell a saját magad által diktált iramot. Jó. jó, tudom én, hogy a lényeget a víz, a halak, a fák, a kajakod, stb. adta, de nemcsak az alapanyagok minősége, az étel jó elkészítése és a tálalás is számít. :D
    A harcsás és márnás történeted ott van elrontva számomra, hogy nem én ültem abban a kajakban. Főleg a márnáknál. Más hiba itt nincsen kérem. Ez most pofába dicsérés, de nem vedd annak. Csak ténymegállapítás. Nekem sajna a mai pecámat elmosta az eső, de legalább ellóghattam az időt a horgászboltban. 3-ban is jártam ma (s két városban), de hal nuku, de legalább rendltem egy botzsákot és ismét vettem két felesleges wobblert. Így megy ez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mindig van ilyen bő íráshoz időm :) Örülök, hogy tetszett, főleg azért, mert a márnákról és a harcsáról csak írásos emlékeim maradtak ;-) A vizuális képet, amit az agyambam őrzök, még nem lehet megjeleníteni... A jó horgászember, ha nem pecázik a szabdidejében akkor is a horgászat jár a fejében. Horgászboltban én is mindig elcsábulok, hogy aztán lassan ne tudjam melyik botot, orsót, műcsalit vigyem magamnal a következő pecára :-D

      Törlés
  4. Jó kis peca lehetett! Gratulálok a fogásokhoz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen az volt :) Minden eggyütt volt hozzá!

      Törlés
  5. Szép az a kavicsos föveny.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szép bizony és tele van a környéke halakkal...

      Törlés
  6. Szia Ervin!

    Gratulálok! Ezek gyönyörű halak :o)
    Üdv.

    Tom

    VálaszTörlés

Ha van mondanivalód, írd meg.