Keresés a blogban

2013. nov. 17.

Azok a legyes domolykók!


Valamikor tavaly októberben fogtam először legyező botot a kezembe, azóta sok víz lefolyt a Dunán. Horgászataim részévé vált műlegyező bottal kergetni az apró csatornák domolykóit, és a legritkább esetekben maradtam csak halak nélkül!

November, lehűlő vizek, kopaszodó fák, hideg, nyirkos hajnalok, és néha egy kis melengető napsütés. Találtam egy ilyen napos délutánt, ami a vízparton ért, azaz inkább a vízben. Szeretem ezeket a kis csatornákat, fél-egy méteres vízmélységgel, némi iszappal. A domolykók állandó lakhelyül választják a legkisebb mélyedéseket is ezekben a vizekben, itt mindig lehet rájuk számítani, nem volt ez másképp, most sem. 

Nimfákkal próbáltam meg becsapni a domikat, rézfejű, kicsit kócos fekete galléros, csillámló nimfákkal. Becsaptam őket, jöttek kisebbek, nagyobbak, és aztán még nagyobbak! Állsz a hideg vízben derékig, előtted egy leheletnyi törés, egy belógó faág, ami megfogott némi növényzetet, és tudod, hogy ott alatta, bújnak a nagy domik. Csakhogy oda pontosan el kell juttatni a legyet, pontosan a belógó faág szélére, hogy a sodrás már egy élettelen rovarnak látszó valamit vigyen be a rejtekhelyre. Amikor ez sikerült abban a pillanatban egy erős húzás mutatta, hogy becsaptam egy nagyot! 


A késő őszi napsütés már csak bágyadtan pislogott, hamar elment az "ereje" a szélcsendben gyorsan kúszott körül a hideg. Érdekes,hogy a vízben abszolút nem fáztam, sőt, melegem volt a gázlóbakancsban, igaz volt aláöltözetem rendesen, meg két gyapjú zokni :) 


Az egyre erősebben kéredzkedő hideg ellenére, a belógó fa mellé még párszor megkíséreltem eldobni a legyet. Jó pár domolykót megfogtam már, arasznyiakat, meg kicsit nagyobbakat, azt hittem több nem fog jönni, ezért új helyre dobtam, a belógó fa mögé a csendes részre, hátha a nádban bújik még valami....


A feltevésem helyesnek bizonyult, mert elemi erővel kezdett húzni, egy megtermett domolykó! Ezt már szeretem, mikor a legyes bot veszettül hajlik, és egy torpedó rohan a zsinórral, minden szerencsére, ügyességre szükség van, hogy a domi, ne menjen be a nádba, partszélbe! Persze a 12-es előke nem engedi az erőszakos fárasztást, ezért óvatosan, de ellentmondást nem tűrően szedtem be a zsinórt, a végén veszettül tiltakozó hallal.


Aztán jött még néhány a nagyobbak közül, meg a kisebbek is megtalálták a pici legyet. Vegyesen dobtam orsó dobással, meg fej feletti dobással, a távolság már fej felett jelentősen nagyobb, mint az orsó dobásnál. Legyet az egész horgászat alatt nem cseréltem, amit először felraktam azzal fogtam az összes domolykót.



A novemberi este, már erősen lehűlt levegővel távozásra kényszerített, lehet az idei utolsó legyes horgászatomon. Talán, ha még jó idő lesz, akkor még megpróbálom megint becserkészni kedvenc halaimat, ha meg nem akkor, jöhetnek a menyhalak, vagy a csukák!


Időjárás:szélcsendes, frontmentes, napos idő.

2 megjegyzés:

Ha van mondanivalód, írd meg.