Keresés a blogban

2012. máj. 22.

Domolykós hétvége.


Kajakos horgászat, nekem ez jelenti a HORGÁSZATOT mostanában, még pirkadat előtt kimenni, hajóban ülve várni a napfelkeltét, megannyi csoda, fény, érzés jár át ilyenkor. Ébred a Természet, csacsognak a madarak, nádirigó, nádiposzáta, sárgarigó, bakcsó, gémek és kacsák, netán egy vízicsibe, vagy bölömbika. Nagy reményekkel indultam, jó idő, vízállás, szélcsend, minden adott volt egy kis ellazuláshoz, meditációs pecához. 


Nagyon gyorsan változik minden, pillanatok alatt egyre világosabb lesz, lehűl a levegő és jön a napfelkelte. Fáztam, mit fáztam dideregtem, vacogott a fogam, éreztem magamban a természet erejét, nem csak virtuális élmény, hanem fizikai, testi, mikor kiszálltam a kajakból és a hideg (13 C) Dunában gyalogoltam csupasz lábakkal! 


Vettem egy Ultra Light pergető botot, 2-7 g-os 180 cm Peson&Michel, már vártam nagyon, hogy kipróbálhassam, mini twister került fel és második dobásra rabolt egy hetyke sügér! Az érzés amikor rárabolt! Ezzel a bottal minden rezdülést, kirohanást éreztem, ahogy rángatta a kezemben az fantasztikus volt! 


Dobáltam tovább a kis gumival még egy sügér reményében, amikor egy nagy erejű rántás után megindult valami és vitte a 16-os zsinórom... a féket picit keményebbre állítottam és elkezdtem fárasztani a "szörnyet"! Mikor megláttam megijedtem, hogy elharapja de ki tudtam szedni egy bicskanyél kis csukát. Mekkora élmény ezzel a bottal pergetni! Mi lesz itt ha egy méretes halat kell vele fárasztanom... Sokat kell még tanulnom mire biztonsággal tudom kezelni ezt a kis botot. A kezdet biztató volt de már nagyon, nagyon fáztam.....


Közben teljesen feljött a nap, kerestem egy partrészt ahol ki tudtam szállni és felmelegedni, mint ahogy Béka úr is csinálta. Kérdeztem tőle nem találkozott véletlenül Atyafival, rezignáltan válaszolta, hogy egyik rokona traccspartizott a drávai fenegyerekkel... A kimerítő beszélgetés után mindketten a nap felé fordultunk és melengettük elgémberedett testünket.


Reggeli után már napsütésben újra vízre szálltam, egész jól mutat a frissen beszerzett magyar zászló, most már határvízen is igazi hajósként mehetek :-)). Balinok nyomait kezdtem keresni, meg is találtam őket egy zárás alatt a visszaforgó 10 cm-es vízben raboltak, hát ez k@rva jó mivel etessem meg a zsiványokat? Mire idáig jutottam rám vigyorogtak, kiugráltak a vízből, mintha üdvözöltek volna, az egész olyan filmes jelenet lehetett. Na azért nekiálltam pergetni egy kicsi hornettel, amit meg is kóstoltak. Fárasztás, közel tekerés a hajóhoz, balin már majdnem a kajakban de meglépett! Valamit ki kell találnom a hatékony  hal kiemelésre. Még volt két rávágás, de a kicsi víz miatt a wobbler mindig összeszedett valamit az aljzatról... nem akadt. Amilyen gyorsan jöttek úgy el is tűntek, én is odébbálltam. 


 A Pókmacskási zárást most is megnéztem, van a víznek ereje: 


Meglepetés hal, az egyik zárás közelében, nagy burvány kavargott hajóm oldalán, pár másodperc után feljött egy kis keszeg élettelenül... harcsa úrfi egy jót vadászott alattam a mélyben. Huhh ha egy ilyet fárasztanék vinné a hajót mint a  vízisít...


Lassú kanyarban két ág találkozásánál megálltam és elkezdtem a kanyar külső szélén pödörni egy nagyobb hornettel, hirtelen elnehezedés, majd megindult a sodrásba, végre megint fárasztok! Aztán éreztem megkönnyebbül a szerelés elment... újra dobok és megint megvan még egy! Nem mehet el, óvatosan fárasztom, lassan húzom kifelé, feljön, elfekszik a felszínen egy domolykó! Megvan az első kajakos domi! Örömöm leírhatatlan, gyors fotózás után visszaengedem, sebes volt, harcsa testvér serényen eszeget a mélyben, remélem hagy nekem is....



Találtam egy lábnyomot :-) kik járhatnak errefelé micsoda természeti lény aki mezítláb jár az iszapban??? Biztos a konkurencia, egy másik agyament? Nem normális az tuti... ja hogy az enyém, ugyan már!! Az más, akkor ez az igazi rekreáció kajakos pecás módra :-))


Nem csak én riogattam a halnépet, kedves ismerősöm "Ernő" a HALÁSZ is próbálta befogni a napi betevőt, kérdeztem is tőle, kéri-e a döglött keszegem, mire csak legyintett, hogy már keszeget sem lehet fogni, mert felzabálják a kajakos pergető mumusok..... Ilyen az élet leívtak halaink bokrok, fűz és gaz között, kikeltek ikráik a part védelemében, víz meg már apad ( szlovákoknak köszönhetően), szárazon hagyva bölcsőjét a halnak, halász meg nem fog, mert egyre kevesebb hal termelődik újra... A KÖRFORGÁS amit mi emberek teszünk tönkre....


Pödörtem tovább damilom, mozgott a műcsali jött a sodrással, aztán erőteljes húzással jelentkezett következő domi pajtás. Micsoda peca, erre vártam az év eleje óta! Gyönyörű halak ezek, fotózás és vissza.. ha láttátok volna Ernő arcát, huhh vigyáznom kell magamra nehogy meglékeljék a hajómat... Több kapásom nem volt ezért elindultam tovább felfelé..



Lakóhajó halász módra, minden jóval ellátva, ezzel aztán el lehet tűnni napokra a világ elől. 


Végre találtam homokos partot... megpihentem, sütkéreztem, és a hajót fényképeztem, amit sosem fogok megunni, bocs ha már ti unjátok :-)). Viszont halakkal már nem találkoztam, ezért még feljebb mentem a következő zárásig, talán ott majd lesz még balin vagy domolykó.... 


Nem volt semmi, csak víz, sok víz, minden ilyen zárás kb egy két méter vízoszlopot fog meg, ha ezek nem lennének a Szigetköz kiszáradt meder volna... 1992 októberben az eltereléskor egy éjszaka leforgása alatt kiszáradtak a medrek, pusztult az élővilág, döglöttek a halak, meghúzódtak a gödrökben, amíg azok is kiszáradtak.... fájdalmas múlt.


Jobb sorsra érdemes patással találkoztam, mi végezhetett vele? Talán hideg tél, éhség vagy betegség? Kemény az élet itt a vadonban, én meg szórakozni járok ide, mindenféle cuccal felfegyverkezve... Elhaladtam mellette és merengésemből az orrfacsaró bűz riasztott.



Amit más járművel nem tudnék lefotózni, és filmezni, az az állatok természetes viselkedése, csendes kajakommal kb 40-50 méterre engedtek egy vaddisznó konda tagjai, közben a csíkos kismalacok is kijöttek kicsit napozni. A feltámadt szél feléjük sodorta a hajómat ezért viszonylag jó filmet tudtam készíteni.



Halat már nem sikerült horogra csalnom, el is fáradtam, elindultam visszafelé, egy jó órás út állt előttem szembe szélben, a hajó orrát csapkodták a hullámok, mire a kocsihoz értem teljesen kifáradtam de már a következő kajakos pergetésen járt az agyam. Nem lehet megunni, olyan ez mint a drog, kell mindig egyre többször.... 

4 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni, korrekt! :)

    VálaszTörlés
  2. Egy újabb UL őrült?!
    Mindenesetre az ízét már érzed, az hogy megfertőz e hamar kiderül!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tőled tanulok :-) már megfertőzött a módszer! Meg Pali http://horgaszat-befektetes.blogspot.com/2012/05/egy-hetvege-velencei-tavon-i.html bejegyzései is.

      Törlés

Ha van mondanivalód, írd meg.