Pickerezés Gombócoson

Sikerült ismét kiruccanni pár órára egy izgalmas pickerezésre a gombócosi zárásra. Az idő már nem a legjobb formáját mutatta mivel majdnem viharos erejű szél fújt. Sötétedésig volt még három óra, kiértem a helyszínre, a záráson két spori horgászott, rövid kérdés eszik-e a keszeg, rövid válasz, nem csak a gébek de az rengeteg van... nem nagy kedvel de nekiálltam etetőanyagot keverni, összeszerelni és kigondolni hova kellene dobni. A sporik messze dobtak úgy 30-40 méterre, én úgy gondoltam ha megindultak a keszegek akkor négy öt méterre is lehet fogni. Beetettem pár gombóccal, és felcsaliztam giliszta, csonti szendvicset. Második dobásra jelentkezett az első keszeg, erős botrázással jelezte hogy fennakadt a horgon.

Kajakoztam.....

Két hónap, ennyi időnek kellet eltelnie, hogy újra kajakba szállhassak. Hajnali 4-kor indultam boldog tudatával hogy hét közben egyedül leszek a vízen, az érzés olyan emelkedett mikor nekivágok csak én meg a hajó. Reméltem az előző hétvégi keszegekkel már megindult néhány műcsali fogyasztó pikkelyes is...bár a víz még csak 8 fokos volt ez még messze nem ideális. Nem is fogtam halat ezért gondolkodtam azon is nem írom meg a napot, viszont aki még ennyit sem tud kint lenni mint én annak talán ezek az írások jelentik a kapcsolatot a horgászattal és vízparttal.

Pickerezés a gombócosi záráson.

Vettem a fiamnak születésnapjára egy könnyű kis botot. Kell e jobb alakalom kipróbálni mint a mostani szinte nyári hétvége? Bár tapasztalatból tudom míg a Duna el nem éri a 8-10 fokot tartósan addig nem nagyon mozog a hal. Viszont a botot ki kellet próbálni, meg persze  gyakorolni is a legjobb vízparton élesben. Ha már kimentünk vittem én is egy picker botot, hátha két tanuló dobás között tudok én is pecázni. Etetőanyagom és csalim maradt még a balatoni betli után. Az első megállónk egy emlékmű volt, 1954-ben Ásványrárónál átszakította a folyó a gátat és elöntött mindent. Családunk ásványi rokonsága, nálunk keresett menedéket mert a mi falunk magasabban fekszik mint Ásványráró.