Sötétben értem ki, nagyon sötétben, ragyogtak a csillagok, csend volt és hideg éjszaka, valahol kuvik sikoltott, egy ág reccsent, pattogott az avar, szállt a hideg pára, borzongott a testem, libabőrös lettem és akkor BÖ, BÖ, BÖ BŐŐŐ bőgött egyet a bika olyan közel, hogy a hangja rezgéseit éreztem! Megállt bennem az ütő, kitágultak az érzékeim -mi van ha többen vannak- és gyors evezőcsapásokkal a vak sötétben neki iramodtam a rengetegbe vesző folyónak, félelmetes sodrással vitt magával a víz, néhol árnyak zúgtak el mellettem, én csak lehúztam a nyakam és próbáltam az evezővel a sodrás közepén maradni. Beszakadt partok, bedőlt fák keresztezték az utam, csak az utolsó pillanatban vettem észre, nem volt második esélyem, ez volt az ára annak, hogy napfelkeltére kiérjek a nyugodt vízre, ahol nagy csukák vártak éhesen.
