A csukák nem hagynak nyugodni, menni kell amíg a klasszikus őszi idő engedi, utána is lehet de más az a peca, mikor a gyűrűkre fagy a zsinórról leverődött víz. Megkésve ugyan de elindultunk a csendes apadó vízen, gumicsónakkal mert nem egyedül mentem.
Már régóta terveztem egy horgászatot a Farkasliki zárás és a Pókmacskási zárás között elhelyezkedő vízre.
Ez a lassú folyású ág, mély kanyarokkal és sekély hínarasokkal van tele, számtalan alkalommal hallottam, hogy fogtak benne szép halakat. Volt egy szabad napunk és nekiindultunk felderíteni ezt a folyó szakaszt.
Egy szép csendélet a helyi erők ladik állományából, a parthoz vagy egy tucat csónak volt kikötve, ami biztató lehet a halsűrüséget illetően. Az eső is esett ami szintén kedvező a csukáknak, szeretik a borongós esős hajnalt akkor hamarabb kapásra lehet bírni őket...
A horgászbotok a helyhez érve bevetésre készen ágaskodtak,
Az eső meg esett most már rendesen, mi meg nekiláttunk a horgászatnak, a felső zárás alatti mély vízben. Nagyon sok kishal ugrált ki a vízből, egy két nagyobb is, az enyhülés megint felhozta őket a felszínre, reméltem a ragadozók is itt tanyáznak valahol...
De csak nem akrartak az égiek halat adni, inkább adtak esőt de azt kiadósat, megunva a reggeli hiábavaló pergetést meg az esőt, kiszálltunk a zárás csendesebb végén, itt szoktam a partról feederezni, rendes nagy dévérek szoktak jönni.
Ha a mélyben és felette a felszínen nincsenek akkor talán a sekélyes részeken lapulnak a krokik ínycsiklandó műcsalikra várva, körbedobáltuk a hínarast, de sajnos itt sem éreztem az ismerős rántást a boton...
Ha hal nincs jobb híján fotóztam egyet az égig érő botomról, béka perspektívából hátha megjön a várva várt csuka.
Ennek már a fele sem tréfa, a hattyúk sértődötten vonultak odébb a hajónk elől, respekt és tisztelet ezt már szeretem, nem jó a felidegesített sziszegő hattyúval konfliktusba keveredni!
Közben egészen kivilágosodott, és megjelentek a vízen a helyi erők, bízván a nap hátralevő részének eredményességében, de ahogy a pergetés közben néztem ők sem fogtak semmit ami halnak nevezhető.
Bim Bam, Bim Bam a víz és a csali a víz és a csali...
A kapástalanságot megunva csináltam egy videót az időközben megszépülő tájról, kajakkal még visszajövök ide, egy peca nem peca, remélem akkor sikerrel járok.
Mivel a szél feltámadt be kellet vonni a "vitorlákat" és átmotoroztunk egy csendesebb részre, ahol a fák szélárnyékot adtak, még mindig vártuk a halakat hátha sikerül egyet kapásra bírni. A kedvenc egy Salmo csuka imitáció került a damil végére, pár kroki már rajta veszett:
Lendül a bot, indul a műcsali ki tudja hol áll meg, talán a jegenyefán? Vagy a csuka szájában? Hát nem ma csak a süket és üres vízben csobban! Pedig pödörtem a damilt rendesen.
A hal nélküliséget feledtette a csodálatos őszi természet, ezer színekben pompázó erdő, a mindenhol előbukkanó madarak, ezekért a pillanatokért érdemes kint lenni!
Hopp, egy gumihal repül az erdő közepén!
Az öreg bedőlt fák környékét is vallattuk, jó néhány akadó van ezen a részen, egyszer még a horgony is elakadt egy víz alatti fába, némi furfanggal aztán sikerült kiszabadítani.
Ma halak helyett csalikat fotózom az ezer színű erdő hátterével, végső megoldásként folyamodtam a körforgóhoz, ez az egyszerű szerkezet ellenállhatatlan lesz a csukáknak.
Halat nem sikerült fogni, de az őszi táj szépsége kárpótolt bennünket, a nap végén elfáradva néztük meg az alsó szigetköz egyik legnagyobb vízesését a Pókmacskási zárást, készítettem néhány fotót és videót, a videót érdemes megnézni, milyen ereje van a víznek!
És végezetül , hogy ne maradjon a blog hal nélkül egy tavaly ilyenkor fogott csukám képével fejezem be mai írásomat.
