Pezsgős február.

Ismét domolykók, mert addig kell horgászni rájuk, míg ott vannak egy adott helyen. Most pergetve szedtem vámot a csapatból, mégpedig egy "nehézfegyverrel", a csukázó botommal, mivel azt vittem magammal tévedésből...

Az új generáció.

Az előző szériához képest, most már sablonnal dolgoztam, kivágtam oldalnézetből és felülnézetből egy műanyag lapból, a nyelvhez is csináltam sablont. A mostani wobblerek süllyedőek lettek, mégpedig úgy, hogy a wobbler aljába fúrtam egy lyukat és egy 0,25 g-os sörétólmot ragasztottam be. A forma kivágásánál, hagytam egy kis plusz farokrészt és ennél fogva rögzítettem a wobblert, így sokkal könnyebb volt a csiszolás.Csiszolás után hígított lakkaba áztattam, beragasztottam a nyelvet meg a drótot, aztán vízfestékkel kipingáltam, majd végül hajóépítéshez használatos kétkomponensű műgyantával vontam be. A végeredmény már wobblerre hasonlít :) A mozgásukat beállítva, majdnem olyan jók, mint az eredeti. Lesz ez még jobb is, addig csinálom míg a megszólalásig hasonlót nem csinálok az eredetihez, aztán majd jöhetnek a többiek is.

Körhinta.

Végy egy jó adag kalandvágyat, add hozzá a folyóvíz szeretetét, kell még bele a horgász tudás, és ha ez mind megvan, akkor pakold bele egy kajakba és irány a víz. Fűszer, só és bors nélkül, a legfinomabb étel is csak gyenge utánzat. A kajakos horgászat fűszere, sója és borsa a kihorgászott hal, ha ez a mennyiség sokszor jelentkezik, akkor nem elsózódik, hanem még jobban kiteljesedik.

Érik a kökény.

Itt van az ősz itt van újra, érik a kökény, már csak a deres hajnalokra vár. Kajakost húzta vissza vad Duna partja, a múltkori emlékek élénken éltek benne!

Álmodtam egy Duna ágat....

Kajakos körülszimatolt, érezte, hogy megtalálta amit keresett, az Ő Dunáját. Nem járt erre a madár sem, vaddisznók és szarvasok csapásain tudott csak a folyóhoz menni. Ősi dzsungel, szederindák, iszalag és szúrós nádtövek állták útját, de Ő csak csörtetett előre, a Dunájához! Volt, hogy combig süppedt a marasztaló iszapba, de kiverekedte magát, aztán lódarazsak fészke mellet vitt el a vadösvény, de innen is szerencsésen tovább állt. Küzdelmes volt a menyegző, de tudta, ha elnyeri szeretett Dunája kegyét, akkor horgász álmai legvadabbjai is kisfilmek lesznek a valósághoz képest.....

A műlegyezés öröme.

Kedvenc kis vízfolyásomon, próbáltam szerencsét, először pergetve, de a vizet annyira benőtte már a vízi növényzet, hogy szinte lehetetlen a pergetés, azért így sikerült néhány domolykót elkapnom. A sok hínár húzogatást, és töklevélbe akadást megelégelve elraktam a pergető botot és a műlegyes botomat szereltem össze.

A mohos hátú küzdelme.

Vasárnapi kirándulást szerveztem a család felének, mert a másik fele külön utakon jár. Rövid csatorna pecát terveztem, meg akartam mutatni kicsi lányomnak néhány halat. Mondta is, hogy "Apa naaa hal, peca, piciii" meg ilyeneket. Édes az a gyermeki tudni akarás, ahogy beleveti magát mindenféle játékba, tevékenységbe.

Csatorna csuka, kis balin, domolykók.

Ma farkasszemet néztem idei első csukámmal, domolykó helyett jött, igazi 45-ös meglepetés csuka! Előke nélkül, 16-os monofillal, 2,5 cm-es salmo hornetre kapott, nagy szerencsém volt, hogy nem vitte magával a "drága" hornetet :)) Sikerült még egy kis balint és két domit is becsapnom. Jó peca volt!!

Villámpeca májusban.

Május első délutánja tartogatott számomra egy villámpecára lehetőséget. Ki is használtam ezt a pár órát és felkerestem a kedvenc kis vízfolyásomat. Az érkező front előtt meg akartam nézni, hátha közelebbi kapcsolatba kerülök ismét egy kapitális domolykóval.

Névnapi ajándék domolykók.

Mi lehet szebb ajándék egy megszállott horgásznak, mint , hogy a névnapján kedvenc kis vízfolyásán pecázzon egyet. Pedig az időjárás nem jól alakult, délelőtt már látszott, hogy a beígért erős délnyugati szél megjön. Délutánra erős széllökések jelezték, jön a front.... én pedig azon gondolkodtam érdemes, vagy nem , kimennem pergetni és legyezni egyet. Igen legyezni, mert elhatároztam, mindkét botot viszem magammal. 

"Béka Úr" patakos túravezetővel, domolykók, balinok nyomában.

-Tiszteltetem "Béka Úr"! Mondani teccett kend még a múltkor, hogy van ebben a patakban, néhány tuti hely, ahol nagy domolykók és balinok tanyáznak.

- Tiszteltesd az ángyos nénikéd Úrfi, mit képzelsz ide tolod a szőrös képű kölök kobakodat, oszt majd én jól elmondom neked hol találod a nagyokat mi?! Szerencséd, hogy nincs még itt az ősz, mert akkor nem beszélgetnénk itt úri módra... már rég az iszapban szunyókálnék. 

Kiruccanás a patakra.

Mindig érnek meglepetések....már rég voltam a kedvenc patakomon, most jutott rá egy kis idő, hogy kimenjek. Mikor odaértem már messziről láttam sétány lett a patakpart, nyár végi kaszáláson esett át az a fele ahol én is horgászni szoktam. Micsoda kényelem! Lehetne mondani, lakkos cipőben jöhetek domizni :-) igen ám de a domolykó sem hülye, sőt már messziről röhögtek rajtam, hiába kúsztam, másztam, akkor is észrevettek! Húú de szenvedtem, ott voltak a lábam alatt de mihelyst megmozdultam, vagy odébb léptem, már csak az iszapfelhőt láttam. Mint a nagy Ho Ho Ho Horgász rajzfilmben, biztos jót derültek rajtam a halak.