Szigetközi remeteség

Alaszkában jártam

Az őszi színek a vízparton mindig Alaszkát juttatják eszembe. Nekem a Szigetköz olyan, mint Alaszka, csak a jávorszarvas helyett gím szarvasok törik az erdőket. Sokat horgásztam ezen az őszön is, szép halakat fogtam, Alaszkában,,,

Pezsgős február.

Ismét domolykók, mert addig kell horgászni rájuk, míg ott vannak egy adott helyen. Most pergetve szedtem vámot a csapatból, mégpedig egy "nehézfegyverrel", a csukázó botommal, mivel azt vittem magammal tévedésből...

Harcsák a mélyben.

Egy barátom elvitt a Nagy Dunára egész napos gumihalas pergetésre. Ennek azért volt előzménye, mert nem egy könnyen találtunk betonozott hajó sójázót. Dunakilititől a Mosoni Duna torkolatáig nincs egy sem az Öreg Dunán....  

Az utolsó.

Az ünnepek között nem sok időm maradt horgászatra, a szabadidőmben most más elfoglaltságot kerestem....

Magyar Bucó pergetve.

Megint gazdagodott, pergetve fogott halfajok sora. A minap egy hajnali eredménytelen pergetős horgászatom egyetlen hala volt ez a kicsi Magyar Bucó. Fokozottan védett, eszmei értéke 100 ezer forint,  néhány fotó után gyorsan vissza is engedtem.

Domi, jász videó.

Villámpeca májusban.

Május első délutánja tartogatott számomra egy villámpecára lehetőséget. Ki is használtam ezt a pár órát és felkerestem a kedvenc kis vízfolyásomat. Az érkező front előtt meg akartam nézni, hátha közelebbi kapcsolatba kerülök ismét egy kapitális domolykóval.

Névnapi ajándék domolykók.

Mi lehet szebb ajándék egy megszállott horgásznak, mint , hogy a névnapján kedvenc kis vízfolyásán pecázzon egyet. Pedig az időjárás nem jól alakult, délelőtt már látszott, hogy a beígért erős délnyugati szél megjön. Délutánra erős széllökések jelezték, jön a front.... én pedig azon gondolkodtam érdemes, vagy nem , kimennem pergetni és legyezni egyet. Igen legyezni, mert elhatároztam, mindkét botot viszem magammal. 

Tavaszváró.

 Ínséges hal nélküli időkben a horgász ember képes váratlan döntéseket hozni, ezzel én is így vagyok, kiváltottam az engedélyt az egyesületi vizekre, ha már folyóvízen késik a tavasz és nem mozognak a halak, akkor majd a bányatvai csukákat fogom abajgatni. Ez volt a terv, de mivel régóta nem horgásztam egyesületi vízen, nem számítottam a tavaszi pontyhorgász dömpingre, annyian ülték körbe a tavakat, hogy esélyem sem volt a műcsalikat megáztatni. Nem baj marad a hajnal, talán akkor nem alakul ki horgászdugó a bányaparton.

Kis csuka, kis balin és a kis domolykó.

Elkészült egy rövidebb videó, az egyik patakon töltött horgászatomról ez az idei utolsó: 

Kis csuka, kis balin, meg egy kis domolykó.

Végérvényesen beköszöntött a tél, álmosan, fázva indultam a patak partra megnézni mi történt ősz óta, kedvenc vízfolyásommal. Meglepődve láttam odaérkezésemkor, hogy a Vízügy asztal simaságúra borotválta az egyik partot, ez még jól is jöhet, majd tavasszal nem kell a zörgő nádban rendet vágnom, halkan meg tudom közelíteni a domolykókat. Most csukát akartam fogni, legalább egy kis csukát, ebben az évben még nem fogtam, igaz nem is horgásztam rájuk, annyi meg azért nincsen, hogy csak úgy beessenek mikor domolykóra, vagy balinra pergetek. A nádvágó gép a patakba is rakott rendesen, ezért minden második dobásom elakadt, de mivel most volt időm ezért nyugodtan visszaszereztem a wobblert. Már, már elmerengve dobáltam, pár km-t gyalogolva, mikor elnehezedett a botom, azt hittem elakadtam, de rúgott, úgyhogy felocsúdva fárasztani kezdtem, már láttam, hogy egy csuka van a horgon. Nem sokáig, pár tekerés után leakadt, viszont erre már én is felébredtem és elkezdtem jobban odafigyelni.

Gumicsónakos szigetközi portya.

A kis süllő, a balin, meg a domolykók.

"Béka Úr" patakos túravezetővel, domolykók, balinok nyomában.

-Tiszteltetem "Béka Úr"! Mondani teccett kend még a múltkor, hogy van ebben a patakban, néhány tuti hely, ahol nagy domolykók és balinok tanyáznak.

- Tiszteltesd az ángyos nénikéd Úrfi, mit képzelsz ide tolod a szőrös képű kölök kobakodat, oszt majd én jól elmondom neked hol találod a nagyokat mi?! Szerencséd, hogy nincs még itt az ősz, mert akkor nem beszélgetnénk itt úri módra... már rég az iszapban szunyókálnék. 

Patakos túra, leakadó domolykókkal és egy kis balinnal.

Szombat délután pár órát szántam kedvenc patakom további felfedezéséhez, sajnos a múltkori meder tisztítás nem tett jót az élővilágnak, ezeken a részeken szinte csak kis méretű halakkal találkoztam. Beszereztem 0,9g-os jigfejet, hozzá meg egy zöld ászka rákra hasonlító ízesített gumit és ezzel a finom csalival próbáltam becsapni a patak lakóit de nem jártam sikerrel.

Kora őszi balin parádé.

Nagy dilemmában voltam, az ágrendszerben vagy az Öreg Dunán horgásszak? A szlovákok erőmű karbantartás miatt vizet engedtek a kiszáradó Szigetközbe de nem úgy ám hogy ott is maradjon! Egy nap alatt 2 métert emelkedett a víz szintje aztán amilyen gyorsan jött olyan gyorsan le is zúdult..... a halakkal együtt. Jó időt ígértek és ez nekem azt jelentette még egy utolsót megyek az Öreg Dunára "mezétlábas", kajakos, pörgetős horgászatra, hát így döntöttem. Bár a víz lehűlt, már csak 17 C, még élt bennem a remény, hogy a balinok a kövek közibe kergetik a küszöket.... A remény hal meg utoljára.  

Ínség, szárasság, hőség.

Hova lett a víz? Nem kell nekünk gát! Minek?! Mondják az okosok, én nem értek hozzá de látom hogy szlovák szomszédaink az aszályra való tekintettel elzárták a dunacsúnyi és bősi csapokat. Nekünk meg nincs gátunk, vízlépcsőnk mert a magyarnak nem kell a Dunára semmilyen műtárgy!! Már vizünk sincs...... kifolyik mind a Szigetközből meg az Öreg Dunából is Szlovákia meg tölti a tározóját és működteti a vízi erőműveit! Pedig egy jól működő gátrendszerrel vagy fenékküszöbbel meg lehetne emelni a vízszintet és megtartani az egyre értékesebb vizet. Húsz éve nem történik semmi! Én meg csak szomorkodom mert a nekem legkedvesebb táj az alsó Szigetköz szomjazik!  

Kis patakos.

Volt egy órám pecázni, mit tehettem volna mentem a kis patakra, már régen láttam a lakóit :-) Mikor odaértem egyből feltűnt a kicsit zavaros víz, még nem tudtam, hogy ez jó vagy sem.... Pár dobás után jelentkezett az első domi, mindig eszeveszett erővel támadnak hogy aztán elfeküdve a vízen megadják magukat. 

Sátorozós, kalandozás.

Megígértem még tavasszal a fiamnak, kimegyünk sátorozni a Duna partra. Most jött el az ideje, hogy minden összeállt és mehettünk egy sátorozós, horgászós, kalandos hétvégére a Dunára. Ráadásul fiam egyik barátja és apukája, aki nem mellesleg horgászcimborám :-) is jöttek. Ember tervez a Természet meg máshogy gondolta, kiszemeltem még a kajakos horgászatom alatt egy nagyon jó placcot de mikor kiértünk siralmas látvány fogadott bennünket, a víz eltűnt a mederből! Ahova menni akartam ott a parttól 10 méterre volt a víz, közben meg iszaptenger, horgászatról szó sem lehetett! B tervem meg nem volt, tehát elkezdünk a parton helyet keresni, nagy nehezen találtunk egy kavicsos partot, viszont az útról egy ösvény vezetett csak le amin le kellet bukdácsolnunk...... Levittünk minden cuccot, ekkor már patakokban folyt rólam a víz de a gyerekek már a horgászattal voltak elfoglalva.