Márna a kavicson

A domolykós kaland után, úgy döntöttem, inkább a Dunát látogatom, feeder botokkal. Villámpecára neveztem be, kb egy óra horgászat, egy márnát adott, ami a Dunán nem rossz kora tavasszal.

Február a Dunán

A horgászengedély szappanoperába illő megszerzése után, végre kimehettem a Dunára. Apadó, 7 fokos víz, kevés napsütés, és hatalmas horgászni akarás, kell ennél több?! Nekem nem, horgásztam és reménykedtem, hogy a halak már megmozdultak.

Paducok, márna, dévér, balin

Nyáreste, fülledt, kabócás, fecskecsivitelős, nyáreste, a vén folyó partján. A Duna, mint valami nyugodt őskori lény, lassan, hömpölyögve veszi a kilométereket. Én meg ülök a partján és merengek, pecáról, halakról, vízparti élményekről, hirtelen kapás van! Rázza a spiccet veszettül, egy pillanat alatt visszalök a Duna partjára, bevágok! Széles mosollyal, tudom, hogy megvan....

Békés folyólakók

 

Néha kell a változatosság, már nagyon régen feedereztem, most ismét megpróbáltam, több, kevesebb sikerrel.

Harcsa a sötétből.

Kedvem támadt egyet feederezni, nem mentem messze, a Mosoni Duna legközelebb eső kanyarulatába. Behajigáltam az elfeledett feeder szerelékeimet és vártam a halakat. Jöttek is kis bodorkák, karika keszegek, meg néhány kárász. A nagy meleg miatt, még fényképezni sem nagyon volt kedvem. A délután elteltével, amikor a nap lebukott a fák koronája alá, a kapások teljesen megszűntek..... 

Még több menyhal...

Megint menyhalaztunk, mostanában erre van időm, egy, másfél óra peca, fél hattól, hét óráig aztán vége. Most a zárás alsó oldalán próbálkoztunk, a lezúduló víz mély gödröt vájt és ebbe dobtuk be az egyszerű cájgokat. Csúszóra szerelt 60-80 g-os tányér ólom, 70 cm-es előkén nagy méretű hosszú szárú horog, és a változatosság kedvéért nem kárászból vágtunk szeletet, hanem vörösszárnyú keszegek adták a csalinak valót. Az időjárás mostohább volt mint előző alkalommal, erős széllökések jöttek északnyugat felől, pont ahova ültünk, szemből kaptuk Szél Kálmán ajándékát.... Az első fél óra eseménytelenül telt, beszélgettünk, régi szép időkről, mikor ennyi halszelet ezen a helyen, hol süllőt, hol sügeret, de néha csukát is adott, ma meg örülni lehet egy, egy kósza menyhalnak. Volt egy spicc hajlítgatós kapásom, bevágtam de nem lett meg, biztos még óvodás lehetett, ha nem tudta a pici halszeletet egyben benyelni...

Sátorozós, kalandozás.

Megígértem még tavasszal a fiamnak, kimegyünk sátorozni a Duna partra. Most jött el az ideje, hogy minden összeállt és mehettünk egy sátorozós, horgászós, kalandos hétvégére a Dunára. Ráadásul fiam egyik barátja és apukája, aki nem mellesleg horgászcimborám :-) is jöttek. Ember tervez a Természet meg máshogy gondolta, kiszemeltem még a kajakos horgászatom alatt egy nagyon jó placcot de mikor kiértünk siralmas látvány fogadott bennünket, a víz eltűnt a mederből! Ahova menni akartam ott a parttól 10 méterre volt a víz, közben meg iszaptenger, horgászatról szó sem lehetett! B tervem meg nem volt, tehát elkezdünk a parton helyet keresni, nagy nehezen találtunk egy kavicsos partot, viszont az útról egy ösvény vezetett csak le amin le kellet bukdácsolnunk...... Levittünk minden cuccot, ekkor már patakokban folyt rólam a víz de a gyerekek már a horgászattal voltak elfoglalva.

Monszun eső, kénköves ménykő csapkodás,éjszakai bojlizáskor.

Az előző héten látott nagy pontyok nem hagytak nyugodni. Bojlizni kell ezekre a pontyokra... mondta horgászcimborám, aki ennek a módszernek jó ismerője. Nosza akkor bojlizzunk! Én még nem horgásztam bojlival soha, gondoltam ezt is ki kell próbálni, ezért megbeszéltük, hogy délután az öböl előtt találkozunk és bevetjük a szerelést, nagy pontyokra. Az idő sajnos nem a jobbik arcát mutatta, aznap reggel esőre ébredtem, egész nap egymást követték a felhős, esős időszakok de délutánra viszonylag megnyugodott az idő. Kifelé menet találkoztam egy róka kölyökkel, aki ügyet sem vetve rám vadászott az út mentén közlekedő pockokra, vártam míg befejezi a gyakorlatot és eloldalog, aztán tovább mentem a horgászhely felé.

Óriás dévér a Kis Balatonon.

Nem telt el pár hét és ismét a Kis Balaton partján néztem a napfelkeltét, hallgattam sok ezer madár zsibongó, zsongó ébredését, miközben egy jó kis feederezéshez készülődtem.

Horgászat és turizmus a Kis Balatonon.

Már régóta érlelődik bennem ez a bejegyzés, bemutatni hazánk egyik csodaszép vizes élőhelyét a Kis Balatont. Évek óta visszajárunk családommal horgászni, túrázni, kikapcsolódni. Első és legfontosabb a szálláshely, amit pár éve találtam a neten, egy kedves házaspár alakított ki panziót Zalavár és Balatonmagyaród között elhelyezkedő Balatonhídvégen. 

Bakonyi feederezés.

Meghívást kaptam egyik kedves ismerősömtől, menjünk pecázni a Bakony eldugott erdeiben lévő, patakból duzzasztott tóhoz. Úttalan utakon terepjáróval közelítettük meg ezt a kis gyémántot, mikor odaértünk a látványtól elámultam, micsoda természet, ez igen! Mesterségesen felduzzasztott patak, egy csöppnyi völgyben, távol mindentől, emberektől, falvaktól, utaktól.... A tóban telepített halak vannak, kárász, ponty, amúr, meg keszegek, sajnos ragadozót nem raktak bele, ezért feederezni kezdtem. Későn mentünk de azért egy szarvastehenet sikerült lefotóznom, amint a tóban állva ivott.

Dunakiliti duzzasztómű

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljutok a Dunakilitin lévő duzzasztóműhöz horgászni. Meghívást kaptam egy horgász ismerősömtől, nem is jöhetett jobbkor, egy hétvégi délutánt és estét terveztünk szuper hold idején. Első próbálkozásunk a balinokat vette célba a duzzasztó alatti részen. Előző alakalommal mikor itt jártak fogtak balint, de most nem sikerült, pedig nagyon jól néz ki a hely.