Egy nap, amire még sokáig emlékezni fogok

 Amikor minden úgy sikerül, ahogy elterveztem, sehol egy felhő, szélcsend, megfelelő vízállás, és domolykókkal teli vízfolyás! Évente csak pár ilyen alkalom adódik, ha szerencsém van akkor pont ott lehetek, de általában csak sóvárgok utána. Most viszont sikerült.

Kis legyes szösszenet.

Teljesen megváltozott a patak, levágta a vízügy a nádast, a felét a vízben hagyva, így a legyezés szinte lehetetlen lett. A víz színe is bezavarosodott, a nagy domik eltűntek, a kicsik maradtak, de finnyásan ették a legyeket. Mivel pergető bot nem volt nálam, ezért a legyezést erőltettem, nem sok sikerrel, a feltámadó szélben, mindig kifújta a partra a legyet... Azért néhány kis domolykót sikerült elkapnom, de ez a horgászat nem kerül be a felejthetetlenek közé.

Chub fly fishing.

Ezt nem lehet megunni, annyira magával ragadott a módszer, hogy a pergetés már lassan a feledés homályába vész.... Persze legyezni nem lehet mindenhol, ezt már a tapasztalat mondatja velem. Kell hozzá a megfelelő víz. Én megtaláltam és egyre nagyobb halakkal ajándékoz meg. 

Műlegyes domolykó horgászat.

A műlegyes horgászat eddig, nem nagyon hozott nekem sikereket, a folyók vízállása miatt, csak kora tavasszal próbálkoztam, aztán meg kis patakok partjára kényszerültem. A felnövekvő vízi növényzet, meg a partokon tenyésző vegetáció, viszont a nyár előrehaladtával, lassan megakadályozta, hogy a legyező horgászataimat siker koronázza.

Nyári domolykó varázs.

Tavaly már jártam itt, akkor nagyon sok domolykó lakta ezt a kis patakot, idén egészen idáig nem kedvezett a vízállás. Most viszont, már gázolható lett a víz, próbálkoztam a legyezéssel de csak lekövetésig jutottam, aztán meguntam és elővettem az UL botot :) második dobásra megvolt egy domi, aztán sorra követték a többiek is.

A mohos hátú küzdelme.

Vasárnapi kirándulást szerveztem a család felének, mert a másik fele külön utakon jár. Rövid csatorna pecát terveztem, meg akartam mutatni kicsi lányomnak néhány halat. Mondta is, hogy "Apa naaa hal, peca, piciii" meg ilyeneket. Édes az a gyermeki tudni akarás, ahogy beleveti magát mindenféle játékba, tevékenységbe.

Tavaszkezdet, balin és domolykó.

Körülszimatolt, érezte a felszáradó föld szagát -tavasz van- villant be hirtelen, a szemébe sütött a nap, vakítóan, végre. Csendesen próbált meg lépdelni de recsegett, ropogott a tavalyi száraz nád lábai alatt -elhajtok innen mindent- zsörtölődött magában. Azért dobott párat, csak mert jó volt szimatolnia a föld, meg a mocsár szagát, -a régi láp vidékekre emlékeztette- így kicsit időzhetett még.

Márciusi barangolások.

Mikor e sorokat írom, az ablakon kopog az eső, hólétől latyakos az udvar és kilátás sincs mikor lesz jobb az idő.... Volt egy hét márciusban, akkor azt hittem eljött a tavasz, ki is használtam, körbeszagoltam a vizek partjain. Legyezőbottal jártam, patakok folyók mellett, próbáltam halakkal találkozni, egyszer, egyszer felcsillant a remény, küszök, vagy domolykók csipkedték kicsi nimfáimat. Jó éreztem magam, találtam pár ígéretes helyet, amit majd a jó idő beköszöntével ismét meglátogatok. 

Kis csuka, kis balin és a kis domolykó.

Elkészült egy rövidebb videó, az egyik patakon töltött horgászatomról ez az idei utolsó: 

Patakos peca a ködben.

Egy régi ismerősömmel mentünk ki hétvégén, megnézni a patakot. Kora délután indultunk, erősen szemerkélő köd borította a tájat, nem sok jót ígérve, egy kis pergetéshez. A patak alsó részéhez érve, meglepetten láttuk, hogy teljes szélességében be van fagyva. Vissza a kocsiba és a felső részen próbálkoztunk ismét, itt kicsit erősebb a sodrás, ezért nem volt befagyva csak a part széle, viszont egy jókora részen fakivágás volt, ezért szinte megközelíthetetlen lett a part. Bedőlt fák, gallyak mindenhol, remélem eltakarítja az Erdészet tavaszra... Tovább mentünk a még meghorgászható partszakaszra, de semmi mozgást nem láttunk, viszont már kezdett sötétedni. Gyorsan végigjártuk ezt a szakaszt, minden eredmény nélkül. Villámpeca halak nélkül, de egy jót sétáltunk, ez is valami. Nagyon gyorsan sötétedett, és a köd is egyre lejjebb ereszkedett a végén már nem láttam hova esik a kis wobbler. Talán ez volt az idei utolsó horgászatom a patak ezen részén, más részekre viszont még ki fogok látogatni mindenképp.

A domolykó császár bukása.

Elmentek, mindenki, hideg lett, nagyon hideg, lehűlt a patak vize, az öreg mohos hátú domolykó, már érezte hetekkel ezelőtt. Neki meg sem kottyant a hideg víz, a beszakadt fahíd lábánál, egy mély gödörben vészelte át az elmúlt évek teleit. Ez az ő birodalma volt, nem tűrt meg senkit maga körül. Kishalak ezreit látta vonulni, menekültek a tél elől, de ő kitartott a beszakadt fahídnál. Néha még hozott valami ennivalót a patak vize, egyre ritkábban, és ő egyre éhesebb volt - csak lenne még zsákmány - de a rákok már pihentek az iszapban, a rovarok megfagytak ott, a másik világban fent, kishal meg már nem járt a környéken. 

Kis csuka, kis balin, meg egy kis domolykó.

Végérvényesen beköszöntött a tél, álmosan, fázva indultam a patak partra megnézni mi történt ősz óta, kedvenc vízfolyásommal. Meglepődve láttam odaérkezésemkor, hogy a Vízügy asztal simaságúra borotválta az egyik partot, ez még jól is jöhet, majd tavasszal nem kell a zörgő nádban rendet vágnom, halkan meg tudom közelíteni a domolykókat. Most csukát akartam fogni, legalább egy kis csukát, ebben az évben még nem fogtam, igaz nem is horgásztam rájuk, annyi meg azért nincsen, hogy csak úgy beessenek mikor domolykóra, vagy balinra pergetek. A nádvágó gép a patakba is rakott rendesen, ezért minden második dobásom elakadt, de mivel most volt időm ezért nyugodtan visszaszereztem a wobblert. Már, már elmerengve dobáltam, pár km-t gyalogolva, mikor elnehezedett a botom, azt hittem elakadtam, de rúgott, úgyhogy felocsúdva fárasztani kezdtem, már láttam, hogy egy csuka van a horgon. Nem sokáig, pár tekerés után leakadt, viszont erre már én is felébredtem és elkezdtem jobban odafigyelni.

Hulló falevél, domolykók , álom és valóság. Videó.

Már majdnem elfelejtettem, egy kora őszi patakos pecáról készült videómat, most megosztom veletek. Még az MHM. magazinban megjelent írásomhoz készítettem. Kint a patakon most tombol a szél, esik az eső, jó visszanézni az őszi domolykós videókat. Az alábbi linkre kattintva eléritek a videót a youtube csatornámon:

Hulló falevél, domolykók, álom és valóság

Videó egy kis vízfolyásról.

Videó egy kis vízfolyásról ahol tengernyi domolykó él:

Legyezés a patakon, halak nélkül.

Hulló falevél, álom és valóság.

A blogon is elérhetővé teszem az MHM magazin első számában megjelent cikkeket kicsit kibővítve, mert ez a blog horgásznapló is egyben, meg az irományaim gyűjteménye, a magazin továbbra is elérhető az alábbi linken:

MHM Magazin!

Patakos barangolás.

A blogon is elérhetővé teszem az MHM magazin első számában megjelent cikkeket kicsit kibővítve, mert ez a blog horgásznapló is egyben, meg az irományaim gyűjteménye, a magazin továbbra is elérhető az alábbi linken:

MHM Magazin!

Életem első "legyes" domolykói.

Mivel a kezemben volt a Shakespeare Odyssey 9ft 5wt legyező bot és egy Pflueger Medalist 5-ös orsó, már csak arra vártam, hogy kipróbáljam ott, ahova szántam, a kis patakra domolykózni. 

Százezer domolykó vízfolyása.

Ismét egy patak, amely életeret ad a domolykónak, pedig a víz mélysége a legmélyebb helyeken sem több 30 cm-nél. Ez a kis víz tele volt mindenféle nagyságú domolykóval, mindenre rávertek amit bedobtam, viszont volt olyan wobbler amit csak kopogtattak, és volt olyan amit eszeveszetten támadtak. Egy fekete 3-as panther martin körforgó lett a nap csalija, persze ha lett volna kisebb méretű akkor sokkal többet sikerül megakasztanom, de így sem unatkoztam. Ha az ilyen kis patakok, vízfolyások kellő figyelmet kapnának, nagyszerű sporthorgász lehetőségek rejlenének bennük. Sajnos nem ez a jellemző, a Vízügyön kívül itt nem jár a kutya sem ( csak jómagam...) pedig ha megfelelően kezelnék ezt a kis vizet netán telepítenének bele pisztrángot.... de nem álmodozom. Nekem a domolykók is elegendő élmény nyújtanak az ilyen kis vizeken. Viszont a módszer amivel kergetem őket az lehet, hogy a közeljövőben változni fog..... de ez még a jövő titka.

"Béka Úr" patakos túravezetővel, domolykók, balinok nyomában.

-Tiszteltetem "Béka Úr"! Mondani teccett kend még a múltkor, hogy van ebben a patakban, néhány tuti hely, ahol nagy domolykók és balinok tanyáznak.

- Tiszteltesd az ángyos nénikéd Úrfi, mit képzelsz ide tolod a szőrös képű kölök kobakodat, oszt majd én jól elmondom neked hol találod a nagyokat mi?! Szerencséd, hogy nincs még itt az ősz, mert akkor nem beszélgetnénk itt úri módra... már rég az iszapban szunyókálnék.