Őszi Szigetköz szarvasbőgéssel és álmaim balinjával

Sötétben értem ki, nagyon sötétben, ragyogtak a csillagok, csend volt és hideg éjszaka, valahol kuvik sikoltott, egy ág reccsent, pattogott az avar, szállt a hideg pára, borzongott a testem, libabőrös lettem és akkor BÖ, BÖ, BÖ BŐŐŐ bőgött egyet a bika olyan közel, hogy a hangja rezgéseit éreztem! Megállt bennem az ütő, kitágultak az érzékeim -mi van ha többen vannak- és gyors evezőcsapásokkal a vak sötétben neki iramodtam a rengetegbe vesző folyónak, félelmetes sodrással vitt magával a víz, néhol árnyak zúgtak el mellettem, én csak lehúztam a nyakam és próbáltam az evezővel a sodrás közepén maradni. Beszakadt partok, bedőlt fák keresztezték az utam, csak az utolsó pillanatban vettem észre, nem volt második esélyem, ez volt az ára annak, hogy napfelkeltére kiérjek a nyugodt vízre, ahol nagy csukák vártak éhesen. 

Pickerezés Gombócoson

Sikerült ismét kiruccanni pár órára egy izgalmas pickerezésre a gombócosi zárásra. Az idő már nem a legjobb formáját mutatta mivel majdnem viharos erejű szél fújt. Sötétedésig volt még három óra, kiértem a helyszínre, a záráson két spori horgászott, rövid kérdés eszik-e a keszeg, rövid válasz, nem csak a gébek de az rengeteg van... nem nagy kedvel de nekiálltam etetőanyagot keverni, összeszerelni és kigondolni hova kellene dobni. A sporik messze dobtak úgy 30-40 méterre, én úgy gondoltam ha megindultak a keszegek akkor négy öt méterre is lehet fogni. Beetettem pár gombóccal, és felcsaliztam giliszta, csonti szendvicset. Második dobásra jelentkezett az első keszeg, erős botrázással jelezte hogy fennakadt a horgon.

Pickerezés a gombócosi záráson.

Vettem a fiamnak születésnapjára egy könnyű kis botot. Kell e jobb alakalom kipróbálni mint a mostani szinte nyári hétvége? Bár tapasztalatból tudom míg a Duna el nem éri a 8-10 fokot tartósan addig nem nagyon mozog a hal. Viszont a botot ki kellet próbálni, meg persze  gyakorolni is a legjobb vízparton élesben. Ha már kimentünk vittem én is egy picker botot, hátha két tanuló dobás között tudok én is pecázni. Etetőanyagom és csalim maradt még a balatoni betli után. Az első megállónk egy emlékmű volt, 1954-ben Ásványrárónál átszakította a folyó a gátat és elöntött mindent. Családunk ásványi rokonsága, nálunk keresett menedéket mert a mi falunk magasabban fekszik mint Ásványráró.