Vidrás videó.

A vidrával való találkozásom videóját végre feltöltöttem, meg némi szálloda hajók által okozott "tréfát" is hozzá szerkesztettem, amiből egy életre megtanultam, hogy hajóval találkozni csak a vízen szabad :) Akkor nem okoznak problémát a hullámok.....

Farkasordító hideg hajnal az Öreg Dunán.

Az év leghidegebb hajnalán vártam a napfelkeltét, kint az Öreg Duna mellet. Mínusz 15 Celsius fokot mutatott a hőmérő. Mindent beborított a fehér zúzmara, az orrom hegye látszott csak ki, símaszkomon  megfagyott a pára.

Ködös hajnal az Öreg Dunán, balinokkal keringőzve ( Atyafinak ajánlva ).

Nyálkás, hideg, kellemetlen őszi reggel, de én már kint voltam a vízen, mikor még csak derengett az ég alja! Atyafi! Ezt a napot neked köszönhetem, ha összejött volna a kajakos, sátras, pergetős, halfüstölős peca a Dráván ( ami késik nem múlik ) , akkor most nem írhatnék balin hordákról, halak eszelős támadásáról a dunai ködben :-)) Viszont írhatnék hatalmas drávai domolykókról, vagy csukákról! Frenetikus hajnal volt, leraktam a hajót, minden csurom víz volt, szitált a köd, én meg még majdnem sötétben elindultam felfelé, ki a Duna közepébe! Buktak a márnák, volt, hogy majdnem a kajakba! Sejtelmes, borzongató idő volt, képzeljétek el mikor csak a köveken megtörő sodrás, nyaldosó, csapkodó hangját halljátok, meg néha egy, egy márna loccsanását..... aztán síri csend, csak az evező monoton loccsanása jelzi, hogy halad a hajó. Ez volt a tökéletes meditáció, ősszel, ködben, a partot nem látva evezni.... egy törékeny kajakban.

A kis süllő, a balin, meg a domolykók.

Ínség, szárasság, hőség.

Hova lett a víz? Nem kell nekünk gát! Minek?! Mondják az okosok, én nem értek hozzá de látom hogy szlovák szomszédaink az aszályra való tekintettel elzárták a dunacsúnyi és bősi csapokat. Nekünk meg nincs gátunk, vízlépcsőnk mert a magyarnak nem kell a Dunára semmilyen műtárgy!! Már vizünk sincs...... kifolyik mind a Szigetközből meg az Öreg Dunából is Szlovákia meg tölti a tározóját és működteti a vízi erőműveit! Pedig egy jól működő gátrendszerrel vagy fenékküszöbbel meg lehetne emelni a vízszintet és megtartani az egyre értékesebb vizet. Húsz éve nem történik semmi! Én meg csak szomorkodom mert a nekem legkedvesebb táj az alsó Szigetköz szomjazik!  

Sátorozós, kalandozás.

Megígértem még tavasszal a fiamnak, kimegyünk sátorozni a Duna partra. Most jött el az ideje, hogy minden összeállt és mehettünk egy sátorozós, horgászós, kalandos hétvégére a Dunára. Ráadásul fiam egyik barátja és apukája, aki nem mellesleg horgászcimborám :-) is jöttek. Ember tervez a Természet meg máshogy gondolta, kiszemeltem még a kajakos horgászatom alatt egy nagyon jó placcot de mikor kiértünk siralmas látvány fogadott bennünket, a víz eltűnt a mederből! Ahova menni akartam ott a parttól 10 méterre volt a víz, közben meg iszaptenger, horgászatról szó sem lehetett! B tervem meg nem volt, tehát elkezdünk a parton helyet keresni, nagy nehezen találtunk egy kavicsos partot, viszont az útról egy ösvény vezetett csak le amin le kellet bukdácsolnunk...... Levittünk minden cuccot, ekkor már patakokban folyt rólam a víz de a gyerekek már a horgászattal voltak elfoglalva.

Ordas balin hordák támadása az Öreg Dunán.

Izzadok, érzem verejték csorog a homlokomon, vizes a párnám, meleg van nagyon. Kinyitom a szemem ránézek az órára hajnali kettőt mutat, felkelek, halkan, csendben. Kajak az autón, csomag a kocsiban, felöltözök, indulok. 

Egy újabb nap a Helemba szigetnél.

Ki tudtam menni még egyszer az esztergomi Duna szakaszra kajakkal horgászni. Korán keltem, hajnali 3 óra előtt, az előző nap tapasztalata alapján már tudtam hol kezdek.

Balin az Esztergomi Érsek gyümölcsös szigeténél.

Helemba sziget rövid története:

1234-et írunk vala, II. Endre királyunk elrendelteti, hogy Róbert Érsek kapja "Halumbayzget"( Helemba) szigetet és ott nyaralót, építtessen magának és köréje gyümölcsöst telepítsen. 

Pergetett keszeg.

A kis patak ismét kicsábított, gondoltam most jöhet egy hajnali patakos, nyakig érő nádban, sásban, szederindában pergetős nap. Korán kel a nap mostanság, nehéz megelőzni, nem is sikerült, már elhagyta a horizontot mire kiértem... A patak egy másik részén próbálkoztam, mint előző alkalommal, ezt még jobban benőtte a növényzet, mind a parton, mind a vízben. Egy két méternyi szabad vízfelület volt csak néhol, először nem tűnt jó döntésnek, hogy ide jöttem. " Járt utat a járatlanért fel ne cseréld" mondja a mondás és igaza van.... ez a rész nagyon szép volt és láttam nagyon nagy domikat de rá se sz@rtak az egész wobbler hadseregemre, meg körforgó arzenálomra, meg gumi micsodákra. Legalább tudom, hogy ott vannak.... Végső próbálkozásként egy mini twistert raktam fel ólomfej nélkül, a damilra tettem 0,4 g-os sörétólmot és így sikerült egy szem keszeget kiimádkozni, mert a nagyok utána mentek lekövették és odébbálltak, hiába próbáltam meg mindent, még léggyel is! Nem jött össze, ráadásul a rövidebb kajakos pergető botomat vittem magammal ami a 2,10 m-es hosszával nem volt elég, ezért a patak közepén lévő szabad vízfelületet csak nehezen tudtam meghorgászni. Szép hajnal volt és tanulságos legközelebb már felkészültebben megyek domolykókat kergetni. 

Domolykós hétvége.

Kajakos horgászat, nekem ez jelenti a HORGÁSZATOT mostanában, még pirkadat előtt kimenni, hajóban ülve várni a napfelkeltét, megannyi csoda, fény, érzés jár át ilyenkor. Ébred a Természet, csacsognak a madarak, nádirigó, nádiposzáta, sárgarigó, bakcsó, gémek és kacsák, netán egy vízicsibe, vagy bölömbika. Nagy reményekkel indultam, jó idő, vízállás, szélcsend, minden adott volt egy kis ellazuláshoz, meditációs pecához. 

Májusi zsongás.

Irány az Öreg Duna, már több mint másfél hónapja voltam kint, az akkor apadó Dunán, most megint nagy víz fogadott, ami nem biztatott semmi jóval.. Kicsit később értem ki mint előző nap, elfáradtam és adtam még egy órát magamnak :-) Amikor a hajó vízen volt már erősen pirkadt, tele volt a vízfelszín szedésekkel ennek örültem, mert talán balin csapatok is követik a kishalakat. Vízre szálltam és elkezdtem horgászni, egy kis méretű felszíni wobblert úsztattam meg, aztán váltottam, aztán megint de semmi...

Balinokkal álmodó.

3 órakor keltem, hogy időben kint legyek virradatra, már nagyon vártam ezt az időszakot, május a felmelegedő víz, csodás színek, illatok, és a halak... 4 órakor vízen volt a hajó és elindulhattam első tavaszi balin kereső horgászatomra. Nagyon nehéz elmondani, leírni mit éreztem mikor ellöktem a hajót és csendesen surranva, szinte lopódzva beleolvadtam az ébredő természetbe. A nádirigó a kedvenc madaram, mikor gyerekkoromban gyűrűzőtáborokban sátoroztunk, élvezettel hallgattam a nyikorgó, nyekergő énekét, most elkényeztetett a hajnal, minden madár szólt, rigók, poszáták, fülemülék harsogták a közelgő napfelkeltét.

Jégzajlás a szigetközi Öreg Dunán.

Jöttek a hírek, jégzajlás van minden folyón, ahol még nem fagyott be teljesen. Szlovákia Dunacsúnynál töri a jeget és a régi Duna mederbe engedi Dunakilitinél. Ezt meg kellett néznem! Nem minden télen látunk ilyet mint most, ez a felső szakasz elég gyors folyású ahhoz, hogy ne nagyon fagyjon be, de a jégtáblák már tekintélyes nagyságot is elértek. 

Feketén, Fehéren

Valamit megtaláltam, na nem a halakat mert azok jól elbújtak, hanem a vízi világ szellemét, aki a szemem láttára bújt elő a dunai mocsár mélyéről. Ahogy elindultam még színesen láttam magam előtt a napot, aztán eljött, kemény és hosszú evezés árán, a sokszarvú Szörny! Csodaország bejáratának Őrzője, a szarvai az égig értek! Mikor megláttam Őt, a színek már megfakultak és fekete fehérben láttam a tájat, amit csak a természet teremtményei láthatnak és néhány kiválasztott....

Beszéljenek a képek és egy videó az átélt csodáról!

 

Kajakos Portya a Rábcán

Köd előttem, köd utánam

Pókmacskási Zárás a Magyar Niagara!

Már régóta terveztem egy horgászatot a Farkasliki zárás és a Pókmacskási zárás között elhelyezkedő vízre.

Ez a lassú folyású ág, mély kanyarokkal és sekély hínarasokkal van tele, számtalan alkalommal hallottam, hogy fogtak benne szép halakat. Volt egy szabad napunk és nekiindultunk felderíteni ezt a folyó szakaszt.

Egy szép csendélet a helyi erők ladik állományából, a parthoz vagy egy tucat csónak volt kikötve, ami biztató lehet a halsűrüséget illetően. Az eső is esett ami szintén kedvező a csukáknak, szeretik a borongós esős hajnalt akkor hamarabb kapásra lehet bírni őket... 

 

A horgászbotok a helyhez érve bevetésre készen ágaskodtak,

Az eső meg esett most már rendesen, mi meg nekiláttunk a horgászatnak, a felső zárás alatti mély vízben. Nagyon sok kishal ugrált ki a vízből, egy két nagyobb is, az enyhülés megint felhozta őket a felszínre, reméltem a ragadozók is itt tanyáznak valahol...

De csak nem akrartak az égiek halat adni, inkább adtak esőt de azt kiadósat, megunva a reggeli hiábavaló pergetést meg az esőt, kiszálltunk a zárás csendesebb végén, itt szoktam a partról feederezni, rendes nagy dévérek szoktak jönni.

Ha a mélyben és felette a felszínen nincsenek akkor talán a sekélyes részeken lapulnak a krokik ínycsiklandó műcsalikra várva, körbedobáltuk a hínarast, de sajnos itt sem éreztem az ismerős rántást a boton...

 

Ha hal nincs jobb híján fotóztam egyet az égig érő botomról, béka perspektívából hátha megjön a várva várt csuka.

Ennek már a fele sem tréfa, a hattyúk sértődötten vonultak odébb a hajónk elől, respekt és tisztelet ezt már szeretem, nem jó a felidegesített sziszegő hattyúval konfliktusba keveredni!

Közben egészen kivilágosodott, és megjelentek a vízen a helyi erők, bízván a nap hátralevő részének eredményességében, de ahogy a pergetés közben néztem ők sem fogtak semmit ami halnak nevezhető.

Bim Bam, Bim Bam a víz és a csali a víz és a csali...

A kapástalanságot megunva csináltam egy videót az időközben megszépülő tájról, kajakkal még visszajövök ide, egy peca nem peca, remélem akkor sikerrel járok.

Mivel a szél feltámadt be kellet vonni a "vitorlákat" és átmotoroztunk egy csendesebb részre, ahol a fák szélárnyékot adtak, még mindig vártuk a halakat hátha sikerül egyet kapásra bírni. A kedvenc egy Salmo csuka imitáció került a damil végére, pár kroki már rajta veszett:

Lendül a bot, indul a műcsali ki tudja hol áll meg, talán a jegenyefán? Vagy a csuka szájában? Hát nem ma csak a süket és üres vízben csobban! Pedig pödörtem a damilt rendesen.

A hal nélküliséget feledtette a csodálatos őszi természet, ezer színekben pompázó erdő, a mindenhol előbukkanó madarak, ezekért a pillanatokért érdemes kint lenni!

                                         Hopp, egy gumihal repül az erdő közepén!

Az öreg bedőlt fák környékét is vallattuk, jó néhány akadó van ezen a részen, egyszer még a horgony is elakadt egy víz alatti fába, némi furfanggal aztán sikerült kiszabadítani.

Ma halak helyett csalikat fotózom az ezer színű erdő hátterével, végső megoldásként folyamodtam a körforgóhoz, ez az egyszerű szerkezet ellenállhatatlan lesz a csukáknak.

 

Halat nem sikerült fogni, de az őszi táj szépsége kárpótolt bennünket, a nap végén elfáradva néztük meg az alsó szigetköz egyik legnagyobb vízesését a Pókmacskási zárást, készítettem néhány fotót és videót, a videót érdemes megnézni, milyen ereje van a víznek!

És végezetül , hogy ne maradjon a blog hal nélkül egy tavaly ilyenkor fogott csukám képével fejezem be mai írásomat.