A Kajakos, a Cimbi meg a harcsa

Zsibbasztóan fülledt májusi délután volt, két jó barát, Kajakos, meg a Cimbi baktatott együtt a csónakkikötőbe, az öreg facsónakhoz. Már egy hete eltervezték, harcsára fognak kuttyogatni. Görnyedten cipelték a cejgot, a Forelle csónakmotort, evezőt, horgászbotot, halradart, az iszapgilisztát, meg a csalihalas vödröt, nadályra nem volt pénzük. Hamar megtelt az 5 méteres ladik, tele voltak az ülődeszkák, a pallón se volt talpalatnyi hely. Végre belehuppantak a csónakba és elindulhattak a szövevényes ágrendszerbe. Megérkezéskor látták milyen nagy a víz, zavaros és uszadékkal teli volt a kikötő. Kajakos ( aki akkor még nem volt kajakos, csak csónakos ) megpróbálta elindítani a rozzant Forellét, ami köhögve, füstölve ellenkezett.

Levél egy régi ismerősnek, kuttyogattunk harcsára.

Kedves bátyám uram Sir Chanad! Bátorkodom neked, mint régi ismerősnek ezt a levelet írni, a velem történt kacifántos harcsa kuttyogatós napról. Húsz éve már, hogy utoljára láttalak, szép emlékek őrződnek azokról az időkről. Képzeld megkeresett ecséd Sir Aaron, aki mint kiderült megszállott, harcsavadász. Meginvitált engem egy egész napos kuttyogatós, harcsázásra, én meg örömmel igent mondtam.

Tavaszkezdet, balin és domolykó.

Körülszimatolt, érezte a felszáradó föld szagát -tavasz van- villant be hirtelen, a szemébe sütött a nap, vakítóan, végre. Csendesen próbált meg lépdelni de recsegett, ropogott a tavalyi száraz nád lábai alatt -elhajtok innen mindent- zsörtölődött magában. Azért dobott párat, csak mert jó volt szimatolnia a föld, meg a mocsár szagát, -a régi láp vidékekre emlékeztette- így kicsit időzhetett még.

A műlégy.

E-mail-ben kaptam egy kedves horgász ismerősömtől az alábbi szórakoztató horgász történetet. Néhány, az ő elmondása alapján említésre méltó horgászblog íróját, beleszőtte ebbe a hangulatos kis írásba. Ezúton is köszönöm ezt a figyelmességet, azt hiszem a többiek nevében is mondhatom ugyanezt.

A domolykó császár bukása.

Elmentek, mindenki, hideg lett, nagyon hideg, lehűlt a patak vize, az öreg mohos hátú domolykó, már érezte hetekkel ezelőtt. Neki meg sem kottyant a hideg víz, a beszakadt fahíd lábánál, egy mély gödörben vészelte át az elmúlt évek teleit. Ez az ő birodalma volt, nem tűrt meg senkit maga körül. Kishalak ezreit látta vonulni, menekültek a tél elől, de ő kitartott a beszakadt fahídnál. Néha még hozott valami ennivalót a patak vize, egyre ritkábban, és ő egyre éhesebb volt - csak lenne még zsákmány - de a rákok már pihentek az iszapban, a rovarok megfagytak ott, a másik világban fent, kishal meg már nem járt a környéken. 

Hulló falevél, álom és valóság.

A blogon is elérhetővé teszem az MHM magazin első számában megjelent cikkeket kicsit kibővítve, mert ez a blog horgásznapló is egyben, meg az irományaim gyűjteménye, a magazin továbbra is elérhető az alábbi linken:

MHM Magazin!

"Béka Úr" patakos túravezetővel, domolykók, balinok nyomában.

-Tiszteltetem "Béka Úr"! Mondani teccett kend még a múltkor, hogy van ebben a patakban, néhány tuti hely, ahol nagy domolykók és balinok tanyáznak.

- Tiszteltesd az ángyos nénikéd Úrfi, mit képzelsz ide tolod a szőrös képű kölök kobakodat, oszt majd én jól elmondom neked hol találod a nagyokat mi?! Szerencséd, hogy nincs még itt az ősz, mert akkor nem beszélgetnénk itt úri módra... már rég az iszapban szunyókálnék. 

Mese a Kis Kavicsról.

Fenn az Alpok hófödte bércein, ahol a metsző északi szél borzolja, pusztítja a csipkés gerinceket, ott kezdődik ez a történet.

A kis patak Domolykó Királya!

Körülnézett, szél kavarta fel a vizet, borzolta tarkóján a szőrt, látta a viharfelhőket, gondolta ez is egy esély, régóta szeretett volna megmérkőzni a patak királyával de eddig mindig túljárt az eszén. 

Csatorna, Csuka, Horgász, Kajakkal...

Látta már az öreg fűz, jön egy ember, horgász lesz az biztos, ilyenkor nem jár erre más. MIT cipel magával? Ráteszi a vízre ügyködik, szerel, egyszer csak belehuppan és elindul felfelé a patakon. Mindig kitalálnak valamit, látott már sok mindent, hangos pöfögő gépszörnyek jöttek, emberek álltak rajtuk, rakták a szénát, bele a gép belsejébe, egész nap alkonyatig. Aztán hirtelen minden elsötétült tele lett a levegő ordító repülő masinákkal, dobáltak le valamiket, fülsiketítő robbanások, állatok ordítása, haláltusája, vérszag és lőporszag..... háború, mindez már a múlt, ma már csak a földeken jelenik meg néha, egy egy halkan duruzsoló gépszörny. Az ember most csendesen úszott a vízen, egy horgász, megint a vén a csukára fáj a foga de az öreg a múltkor megtanulta a leckét. 

Csatorna, csuka, horgász, szerencse.

Ballagott komótosan, néhol megállt, figyelt, mozog-e valami, van-e burvány, örvény, vagy némi hullám, de sima maradt a víztükör. Szarvasok ugrottak meg, recsegett, ropogott a száraz nád amerre menekültek, még csendesebben kell lépkedni, minden apró nesz veszély! Vigyázva indult tovább, beljebb a szentélybe, fájdalmasan szép itt minden, ős természet, tavasz ébredés.