Tavaszváró.

 Ínséges hal nélküli időkben a horgász ember képes váratlan döntéseket hozni, ezzel én is így vagyok, kiváltottam az engedélyt az egyesületi vizekre, ha már folyóvízen késik a tavasz és nem mozognak a halak, akkor majd a bányatvai csukákat fogom abajgatni. Ez volt a terv, de mivel régóta nem horgásztam egyesületi vízen, nem számítottam a tavaszi pontyhorgász dömpingre, annyian ülték körbe a tavakat, hogy esélyem sem volt a műcsalikat megáztatni. Nem baj marad a hajnal, talán akkor nem alakul ki horgászdugó a bányaparton.

Májusi zsongás.

Irány az Öreg Duna, már több mint másfél hónapja voltam kint, az akkor apadó Dunán, most megint nagy víz fogadott, ami nem biztatott semmi jóval.. Kicsit később értem ki mint előző nap, elfáradtam és adtam még egy órát magamnak :-) Amikor a hajó vízen volt már erősen pirkadt, tele volt a vízfelszín szedésekkel ennek örültem, mert talán balin csapatok is követik a kishalakat. Vízre szálltam és elkezdtem horgászni, egy kis méretű felszíni wobblert úsztattam meg, aztán váltottam, aztán megint de semmi...

Mosoni Duna pickerezés.

Kevés időm van mostanában horgászni menni de azért találtam pár órát amikor hétvégén fiammal ismét ki tudtunk menni keszegezni. A gyerek úszóssal fogta a sneciket én meg picker bottal néhány nagyobb keszeget emeltem partra egy fotózásra :-) 

Csatorna, csuka, horgász, szerencse.

Ballagott komótosan, néhol megállt, figyelt, mozog-e valami, van-e burvány, örvény, vagy némi hullám, de sima maradt a víztükör. Szarvasok ugrottak meg, recsegett, ropogott a száraz nád amerre menekültek, még csendesebben kell lépkedni, minden apró nesz veszély! Vigyázva indult tovább, beljebb a szentélybe, fájdalmasan szép itt minden, ős természet, tavasz ébredés.

Pickerezés Gombócoson

Sikerült ismét kiruccanni pár órára egy izgalmas pickerezésre a gombócosi zárásra. Az idő már nem a legjobb formáját mutatta mivel majdnem viharos erejű szél fújt. Sötétedésig volt még három óra, kiértem a helyszínre, a záráson két spori horgászott, rövid kérdés eszik-e a keszeg, rövid válasz, nem csak a gébek de az rengeteg van... nem nagy kedvel de nekiálltam etetőanyagot keverni, összeszerelni és kigondolni hova kellene dobni. A sporik messze dobtak úgy 30-40 méterre, én úgy gondoltam ha megindultak a keszegek akkor négy öt méterre is lehet fogni. Beetettem pár gombóccal, és felcsaliztam giliszta, csonti szendvicset. Második dobásra jelentkezett az első keszeg, erős botrázással jelezte hogy fennakadt a horgon.

Kajakoztam.....

Két hónap, ennyi időnek kellet eltelnie, hogy újra kajakba szállhassak. Hajnali 4-kor indultam boldog tudatával hogy hét közben egyedül leszek a vízen, az érzés olyan emelkedett mikor nekivágok csak én meg a hajó. Reméltem az előző hétvégi keszegekkel már megindult néhány műcsali fogyasztó pikkelyes is...bár a víz még csak 8 fokos volt ez még messze nem ideális. Nem is fogtam halat ezért gondolkodtam azon is nem írom meg a napot, viszont aki még ennyit sem tud kint lenni mint én annak talán ezek az írások jelentik a kapcsolatot a horgászattal és vízparttal.

Pickerezés a gombócosi záráson.

Vettem a fiamnak születésnapjára egy könnyű kis botot. Kell e jobb alakalom kipróbálni mint a mostani szinte nyári hétvége? Bár tapasztalatból tudom míg a Duna el nem éri a 8-10 fokot tartósan addig nem nagyon mozog a hal. Viszont a botot ki kellet próbálni, meg persze  gyakorolni is a legjobb vízparton élesben. Ha már kimentünk vittem én is egy picker botot, hátha két tanuló dobás között tudok én is pecázni. Etetőanyagom és csalim maradt még a balatoni betli után. Az első megállónk egy emlékmű volt, 1954-ben Ásványrárónál átszakította a folyó a gátat és elöntött mindent. Családunk ásványi rokonsága, nálunk keresett menedéket mert a mi falunk magasabban fekszik mint Ásványráró. 

Balatoni tavasz.

Jött a telefon, megyünk horgászni március 15.-én, kérdezem hova, Balatonra feederezni, lehet még korai de legalább megnézzük milyen a tó. Korai indulás következett hajnali 3 órakor, utazás, kipakolás, felszerelés, beetetés és indulhat a horgászat.