Kora őszi balin parádé.

Nagy dilemmában voltam, az ágrendszerben vagy az Öreg Dunán horgásszak? A szlovákok erőmű karbantartás miatt vizet engedtek a kiszáradó Szigetközbe de nem úgy ám hogy ott is maradjon! Egy nap alatt 2 métert emelkedett a víz szintje aztán amilyen gyorsan jött olyan gyorsan le is zúdult..... a halakkal együtt. Jó időt ígértek és ez nekem azt jelentette még egy utolsót megyek az Öreg Dunára "mezétlábas", kajakos, pörgetős horgászatra, hát így döntöttem. Bár a víz lehűlt, már csak 17 C, még élt bennem a remény, hogy a balinok a kövek közibe kergetik a küszöket.... A remény hal meg utoljára.  

Sátorozós, kalandozás.

Megígértem még tavasszal a fiamnak, kimegyünk sátorozni a Duna partra. Most jött el az ideje, hogy minden összeállt és mehettünk egy sátorozós, horgászós, kalandos hétvégére a Dunára. Ráadásul fiam egyik barátja és apukája, aki nem mellesleg horgászcimborám :-) is jöttek. Ember tervez a Természet meg máshogy gondolta, kiszemeltem még a kajakos horgászatom alatt egy nagyon jó placcot de mikor kiértünk siralmas látvány fogadott bennünket, a víz eltűnt a mederből! Ahova menni akartam ott a parttól 10 méterre volt a víz, közben meg iszaptenger, horgászatról szó sem lehetett! B tervem meg nem volt, tehát elkezdünk a parton helyet keresni, nagy nehezen találtunk egy kavicsos partot, viszont az útról egy ösvény vezetett csak le amin le kellet bukdácsolnunk...... Levittünk minden cuccot, ekkor már patakokban folyt rólam a víz de a gyerekek már a horgászattal voltak elfoglalva.

Monszun eső, kénköves ménykő csapkodás,éjszakai bojlizáskor.

Az előző héten látott nagy pontyok nem hagytak nyugodni. Bojlizni kell ezekre a pontyokra... mondta horgászcimborám, aki ennek a módszernek jó ismerője. Nosza akkor bojlizzunk! Én még nem horgásztam bojlival soha, gondoltam ezt is ki kell próbálni, ezért megbeszéltük, hogy délután az öböl előtt találkozunk és bevetjük a szerelést, nagy pontyokra. Az idő sajnos nem a jobbik arcát mutatta, aznap reggel esőre ébredtem, egész nap egymást követték a felhős, esős időszakok de délutánra viszonylag megnyugodott az idő. Kifelé menet találkoztam egy róka kölyökkel, aki ügyet sem vetve rám vadászott az út mentén közlekedő pockokra, vártam míg befejezi a gyakorlatot és eloldalog, aztán tovább mentem a horgászhely felé.

Domolykós hétvége.

Kajakos horgászat, nekem ez jelenti a HORGÁSZATOT mostanában, még pirkadat előtt kimenni, hajóban ülve várni a napfelkeltét, megannyi csoda, fény, érzés jár át ilyenkor. Ébred a Természet, csacsognak a madarak, nádirigó, nádiposzáta, sárgarigó, bakcsó, gémek és kacsák, netán egy vízicsibe, vagy bölömbika. Nagy reményekkel indultam, jó idő, vízállás, szélcsend, minden adott volt egy kis ellazuláshoz, meditációs pecához. 

Áradás.

Gyors kiruccanás, ahol a múltkor fogtam a balint, hátha megint sikerül becsapni egyet. Kiértem este fél 7-re az idő már nem tökéletes, erős széllökések, felhős égbolt, ja és áradó zavaros víz. A parti kövek közt megkapaszkodó pici fűzön találtam ezt a  hernyót, gondolom pont elég lesz neki a kis fa levele mire bebábozódik.

Májusi zsongás.

Irány az Öreg Duna, már több mint másfél hónapja voltam kint, az akkor apadó Dunán, most megint nagy víz fogadott, ami nem biztatott semmi jóval.. Kicsit később értem ki mint előző nap, elfáradtam és adtam még egy órát magamnak :-) Amikor a hajó vízen volt már erősen pirkadt, tele volt a vízfelszín szedésekkel ennek örültem, mert talán balin csapatok is követik a kishalakat. Vízre szálltam és elkezdtem horgászni, egy kis méretű felszíni wobblert úsztattam meg, aztán váltottam, aztán megint de semmi...

Pickerezés Gombócoson

Sikerült ismét kiruccanni pár órára egy izgalmas pickerezésre a gombócosi zárásra. Az idő már nem a legjobb formáját mutatta mivel majdnem viharos erejű szél fújt. Sötétedésig volt még három óra, kiértem a helyszínre, a záráson két spori horgászott, rövid kérdés eszik-e a keszeg, rövid válasz, nem csak a gébek de az rengeteg van... nem nagy kedvel de nekiálltam etetőanyagot keverni, összeszerelni és kigondolni hova kellene dobni. A sporik messze dobtak úgy 30-40 méterre, én úgy gondoltam ha megindultak a keszegek akkor négy öt méterre is lehet fogni. Beetettem pár gombóccal, és felcsaliztam giliszta, csonti szendvicset. Második dobásra jelentkezett az első keszeg, erős botrázással jelezte hogy fennakadt a horgon.

Kajakoztam.....

Két hónap, ennyi időnek kellet eltelnie, hogy újra kajakba szállhassak. Hajnali 4-kor indultam boldog tudatával hogy hét közben egyedül leszek a vízen, az érzés olyan emelkedett mikor nekivágok csak én meg a hajó. Reméltem az előző hétvégi keszegekkel már megindult néhány műcsali fogyasztó pikkelyes is...bár a víz még csak 8 fokos volt ez még messze nem ideális. Nem is fogtam halat ezért gondolkodtam azon is nem írom meg a napot, viszont aki még ennyit sem tud kint lenni mint én annak talán ezek az írások jelentik a kapcsolatot a horgászattal és vízparttal.

Feketén, Fehéren

Valamit megtaláltam, na nem a halakat mert azok jól elbújtak, hanem a vízi világ szellemét, aki a szemem láttára bújt elő a dunai mocsár mélyéről. Ahogy elindultam még színesen láttam magam előtt a napot, aztán eljött, kemény és hosszú evezés árán, a sokszarvú Szörny! Csodaország bejáratának Őrzője, a szarvai az égig értek! Mikor megláttam Őt, a színek már megfakultak és fekete fehérben láttam a tájat, amit csak a természet teremtményei láthatnak és néhány kiválasztott....

Beszéljenek a képek és egy videó az átélt csodáról!

 

Csuka a Holtágban.

A csukák nem hagynak nyugodni, menni kell amíg a klasszikus őszi idő engedi, utána is lehet de más az a peca, mikor a gyűrűkre fagy a zsinórról leverődött víz. Megkésve ugyan de elindultunk a csendes apadó vízen, gumicsónakkal mert nem egyedül mentem.

Kajakos Portya a Rábcán

Köd előttem, köd utánam

Hideg hajnal

 

Az év első fagyos reggele kint talált a vízparton, a téli ruházatom akartam kipróbálni és természetesen egy kis pecázást is bevállalni, ahogy a vízre értem rögtön láttam a megáradt, koszos vizet. Hirtelen lehűlés, áradás, nem a legjobb jelek a halakat kergető horgásznak...De ne menjünk nagyon előre, szeretném bemutatni milyen ruha védte gyarló testem ezen a hideg hajnalon.  Mennyi minden kell a késő őszi és téli napokon horgászó emberre öltözetnek, hogy ne érezze a kúszó settenkedő hideg borzongást! Az első és legfontosabb egy jó meleg sapka, az enyém lehajtható fülű, ez jól jön ha fúj a szél.

Szigetköz a csukák birodalma.

A hajnal ismét kint ért a vízen!

Hódok által elzárt és így az egyik oldalról megközelíthetetlen vízen akartam horgászni. A Google térképen megnéztem, hogy a a másik oldal az öreg Duna felől megközelíthető, jártam már ott pár éve...Reggel mikor kiértem a helyszínre, láttam ez a menet nem lesz egyszerű. A növényzet benőttem a vízpartot a kövek és a gaz között nem volt könnyű lerakni és felszerszámozni kajakomat, de végül sikerült! 

A kajakos horgász.

Eljött a várva várt nap, mikor egy délután ki tudtam vinni a közeli Rábca folyóra a kajakot kipróbálni. Természetesen horgász botot is vittem magammal ha megy a kajakozás akkor megpróbálom a pecát is. Egy kis ízelítő mennyire lehet ezzel a kajakkal a vízen biztonságosan haladni:

Újra Szigetköz Bagaméri ág.

Ismét nekiindultunk a Szigetköznek Bagamérra mentünk pergetni, ez az ág az utolsó és legnagyobb holtága a szigetközi Dunának. Mindenféle hal megfordul itt, sajnos a nem őshonosak is mint például busa, amur.A busák olykor vízi balettet mutatnak be majdnem a csónakba is beugranak! De van ám itt jó sok az őshonos és nagy halakból is, hatalmas balinok verik a vizet, fröcskölnek a part menti tíz centis vízben...Persze a magamfajta csónakos horgász hiába kergeti őket, néha azért sikerül egyet egyet csalira csalni. A pecát lehangoltan kezdtük mikor kiértünk és kipakoltunk láttuk, hogy a vízszint nagyon sekély, mint mondtam ez az utolsó ág az öreg Duna előtt itt a vízszint megegyezik a Dunáéval. A kiliti vízlépcső és a bagaméri ág között a szintkülönbség kb 9-10m. Érzékeltetni szeretném ezt a különbséget egy felső szigetközi képpel és a bagaméri ág képével:

Kora Őszi Pergetés

Végre sikerült egy régóta tervezett pergetés a felső Szigetközben, a hallépcső feletti részen van pár eldugott ág amit nehéz megközelíteni. Bíztam a csónakom képességeiben, mert a sodrás itt erősebb mint az alsó szigetközi részeken.A hajnal már vízparton ért bennünket, kicsit korán érkeztünk, az égen csillagok ezrei, a víz sötétségbe burkolózva locsogva folyt az alattunk lévő zárás felé. Sebaj ezért jöttünk, hogy mire pirkad a vízen legyünk!