Nyár, villanások

Egy dunai süllő emlékére.

Hajnali 2-kor nem bírtam tovább, felkeltem, a már megszokott, beidegződött mozdulatokkal, pakoltam és indultam az Új Dunára. Kajakos horgászat, nem sok volt ebben az évben, hosszú tél, nagyon magas hosszan tartó árvíz, utána meg megközelíthetetlen sáros iszapos Duna part hetekig..... De most hogy az autóban ülve kajakkal a csomagtartón szelem a kilométereket, a sötétben, izgatott vagyok, le tudom-e tenni a hajót?? Pünkösdkor magas víznél, a megszokott helyen sikerült vízre szállnom, most ugyanott a kisebb víznél milyen lehet a part... Kérdések cikáznak bennem, izgalom, a várakozás izgalma...

2012.

2012 január 23.-a hatalmas árhullám vonult le a Dunán de én akkor kajakoztam először a tavalyi évben, tükörsima víz, napsütés, csodaszép volt a víz. A kajakot egy időre elraktam pihenni és a menyhalakra kezdtem vadászni, teljesen sikertelenül, amikor mások mondták, hogy fognak én kimentem ugyanoda és nem fogtam...jöttek viszont a mélység kísértetei,  gébek, meg egy kecskerák. Menyhalat nem láttam még hírből sem, pedig sokszor ültem  a parton, dideregve, várva a bot bólogatását.

A kis süllő, a balin, meg a domolykók.

Fagyott süllő, kölyök csuka