2011. dec. 10.
2011. dec. 5.
Kajakom átépítése.
December előtti napokban kaptam egy "maszek" kajak kormánylapátot egyik kajakos cimborámtól, mert az övére kicsi lett. Mit kezdjek egy kormánylapáttal, mikor az én kajakom annyira "eco", hogy a kormány helye sincs rajta....Félretettem, majd a kemény fagyok beálltával kezdek vele valamit, de a dolog nem hagyott nyugodni... irány az internet, videókat néztem, kajakos horgász fórumokat böngésztem ( csak külföldit, mert magyar még nincs..ami késik nem múlik :-)). Rengeteg videót láttam egyre több információt összeszedtem és lassan megérett a döntés: KÉSZÍTEK KORMÁNYT A KAJAKOMRA. Az elhatározást tett követte, lassan megvettem minden kiegészítő alkatrészt ami a kormány összerakásához kell. A teljesség igénye nélkül felsorolom mi minden kellet hozzá:
2011. dec. 4.
Ellopták a Facsónakot!!!
Nem erről akartam írni de az élet mást rendezett, mint amit én gondoltam. Ismeretlen, horgásznak biztosan nem nevezhető emberek ellopták a facsónakunkat, mit emberek, szar, szemét alakok!!
2011. nov. 19.
Tél Anyó Fagyos Arca.
Tél Anyó megrázta "dunnáját" és a tájat fehér zúzmara lepte el, hajnali indulásomkor mínusz 6 fok volt. Ennek már a fele sem tréfa! Ilyen hideg időben kint lenni a vízen egyedül az őrültnek való feladat... de én egy kicsit az vagyok, mert nem az átlagos horgászatot kedvelem, még ha nem is fogok halat az, hogy kint lehetek a természetben olyan közegben ahol más dimenzióba kerülök megéri "haltalanul" is. Csendes már a víz a halak elmentek.... szinte szentségtörésnek éreztem ahogy a hajóm nekiindult a mélységesen nyugodt vízen és evezőmmel megtörtem a rideg csendet.
2011. nov. 9.
2011. nov. 4.
Feketén, Fehéren
Valamit megtaláltam, na nem a halakat mert azok jól elbújtak, hanem a vízi világ szellemét, aki a szemem láttára bújt elő a dunai mocsár mélyéről. Ahogy elindultam még színesen láttam magam előtt a napot, aztán eljött, kemény és hosszú evezés árán, a sokszarvú Szörny! Csodaország bejáratának Őrzője, a szarvai az égig értek! Mikor megláttam Őt, a színek már megfakultak és fekete fehérben láttam a tájat, amit csak a természet teremtményei láthatnak és néhány kiválasztott....
Beszéljenek a képek és egy videó az átélt csodáról!
2011. okt. 31.
Csuka a Holtágban.
A csukák nem hagynak nyugodni, menni kell amíg a klasszikus őszi idő engedi, utána is lehet de más az a peca, mikor a gyűrűkre fagy a zsinórról leverődött víz. Megkésve ugyan de elindultunk a csendes apadó vízen, gumicsónakkal mert nem egyedül mentem.
2011. okt. 25.
2011. okt. 21.
Pókmacskási Zárás a Magyar Niagara!
Már régóta terveztem egy horgászatot a Farkasliki zárás és a Pókmacskási zárás között elhelyezkedő vízre.
Ez a lassú folyású ág, mély kanyarokkal és sekély hínarasokkal van tele, számtalan alkalommal hallottam, hogy fogtak benne szép halakat. Volt egy szabad napunk és nekiindultunk felderíteni ezt a folyó szakaszt.
Egy szép csendélet a helyi erők ladik állományából, a parthoz vagy egy tucat csónak volt kikötve, ami biztató lehet a halsűrüséget illetően. Az eső is esett ami szintén kedvező a csukáknak, szeretik a borongós esős hajnalt akkor hamarabb kapásra lehet bírni őket...
A horgászbotok a helyhez érve bevetésre készen ágaskodtak,
Az eső meg esett most már rendesen, mi meg nekiláttunk a horgászatnak, a felső zárás alatti mély vízben. Nagyon sok kishal ugrált ki a vízből, egy két nagyobb is, az enyhülés megint felhozta őket a felszínre, reméltem a ragadozók is itt tanyáznak valahol...
Ha a mélyben és felette a felszínen nincsenek akkor talán a sekélyes részeken lapulnak a krokik ínycsiklandó műcsalikra várva, körbedobáltuk a hínarast, de sajnos itt sem éreztem az ismerős rántást a boton...
Ha hal nincs jobb híján fotóztam egyet az égig érő botomról, béka perspektívából hátha megjön a várva várt csuka.
Ennek már a fele sem tréfa, a hattyúk sértődötten vonultak odébb a hajónk elől, respekt és tisztelet ezt már szeretem, nem jó a felidegesített sziszegő hattyúval konfliktusba keveredni!
Közben egészen kivilágosodott, és megjelentek a vízen a helyi erők, bízván a nap hátralevő részének eredményességében, de ahogy a pergetés közben néztem ők sem fogtak semmit ami halnak nevezhető.
Bim Bam, Bim Bam a víz és a csali a víz és a csali...
A kapástalanságot megunva csináltam egy videót az időközben megszépülő tájról, kajakkal még visszajövök ide, egy peca nem peca, remélem akkor sikerrel járok.
Mivel a szél feltámadt be kellet vonni a "vitorlákat" és átmotoroztunk egy csendesebb részre, ahol a fák szélárnyékot adtak, még mindig vártuk a halakat hátha sikerül egyet kapásra bírni. A kedvenc egy Salmo csuka imitáció került a damil végére, pár kroki már rajta veszett:
Lendül a bot, indul a műcsali ki tudja hol áll meg, talán a jegenyefán? Vagy a csuka szájában? Hát nem ma csak a süket és üres vízben csobban! Pedig pödörtem a damilt rendesen.
A hal nélküliséget feledtette a csodálatos őszi természet, ezer színekben pompázó erdő, a mindenhol előbukkanó madarak, ezekért a pillanatokért érdemes kint lenni!
Hopp, egy gumihal repül az erdő közepén!
Az öreg bedőlt fák környékét is vallattuk, jó néhány akadó van ezen a részen, egyszer még a horgony is elakadt egy víz alatti fába, némi furfanggal aztán sikerült kiszabadítani.
Ma halak helyett csalikat fotózom az ezer színű erdő hátterével, végső megoldásként folyamodtam a körforgóhoz, ez az egyszerű szerkezet ellenállhatatlan lesz a csukáknak.
Halat nem sikerült fogni, de az őszi táj szépsége kárpótolt bennünket, a nap végén elfáradva néztük meg az alsó szigetköz egyik legnagyobb vízesését a Pókmacskási zárást, készítettem néhány fotót és videót, a videót érdemes megnézni, milyen ereje van a víznek!
És végezetül , hogy ne maradjon a blog hal nélkül egy tavaly ilyenkor fogott csukám képével fejezem be mai írásomat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)