Paducok, márna, dévér, balin

Nyáreste, fülledt, kabócás, fecskecsivitelős, nyáreste, a vén folyó partján. A Duna, mint valami nyugodt őskori lény, lassan, hömpölyögve veszi a kilométereket. Én meg ülök a partján és merengek, pecáról, halakról, vízparti élményekről, hirtelen kapás van! Rázza a spiccet veszettül, egy pillanat alatt visszalök a Duna partjára, bevágok! Széles mosollyal, tudom, hogy megvan....

Pünkösd.

Por, pókháló, és madárürülék lepi be a kajakot, rég nem járt már vízen. Hajó és gazdája, régmúlt horgász  emlékekből él, balinok, jászok, domolykók, villannak be, pillanatképek, amiért érdemes, amiért kell .....

2012.

2012 január 23.-a hatalmas árhullám vonult le a Dunán de én akkor kajakoztam először a tavalyi évben, tükörsima víz, napsütés, csodaszép volt a víz. A kajakot egy időre elraktam pihenni és a menyhalakra kezdtem vadászni, teljesen sikertelenül, amikor mások mondták, hogy fognak én kimentem ugyanoda és nem fogtam...jöttek viszont a mélység kísértetei,  gébek, meg egy kecskerák. Menyhalat nem láttam még hírből sem, pedig sokszor ültem  a parton, dideregve, várva a bot bólogatását.

Óriás dévér a Kis Balatonon.

Nem telt el pár hét és ismét a Kis Balaton partján néztem a napfelkeltét, hallgattam sok ezer madár zsibongó, zsongó ébredését, miközben egy jó kis feederezéshez készülődtem.