Látta már az öreg fűz, jön egy ember, horgász lesz az biztos, ilyenkor nem jár erre más. MIT cipel magával? Ráteszi a vízre ügyködik, szerel, egyszer csak belehuppan és elindul felfelé a patakon. Mindig kitalálnak valamit, látott már sok mindent, hangos pöfögő gépszörnyek jöttek, emberek álltak rajtuk, rakták a szénát, bele a gép belsejébe, egész nap alkonyatig. Aztán hirtelen minden elsötétült tele lett a levegő ordító repülő masinákkal, dobáltak le valamiket, fülsiketítő robbanások, állatok ordítása, haláltusája, vérszag és lőporszag..... háború, mindez már a múlt, ma már csak a földeken jelenik meg néha, egy egy halkan duruzsoló gépszörny. Az ember most csendesen úszott a vízen, egy horgász, megint a vén a csukára fáj a foga de az öreg a múltkor megtanulta a leckét.
