Keresés a blogban

2012. ápr. 26.

Csatorna, Csuka, Horgász, Kajakkal...


Látta már az öreg fűz, jön egy ember, horgász lesz az biztos, ilyenkor nem jár erre más. MIT cipel magával? Ráteszi a vízre ügyködik, szerel, egyszer csak belehuppan és elindul felfelé a patakon. Mindig kitalálnak valamit, látott már sok mindent, hangos pöfögő gépszörnyek jöttek, emberek álltak rajtuk, rakták a szénát, bele a gép belsejébe, egész nap alkonyatig. Aztán hirtelen minden elsötétült tele lett a levegő ordító repülő masinákkal, dobáltak le valamiket, fülsiketítő robbanások, állatok ordítása, haláltusája, vérszag és lőporszag..... háború, mindez már a múlt, ma már csak a földeken jelenik meg néha, egy egy halkan duruzsoló gépszörny. Az ember most csendesen úszott a vízen, egy horgász, megint a vén a csukára fáj a foga de az öreg a múltkor megtanulta a leckét. 



Menni kell, érezte a zsigereiben, vágyott rá, csengett a csatorna hívó szava : gyere horgász! Ott állt indulásra készen a víz partján, hajója ringatózott, felszerelve, mint egy paripa. Indulás!
 Ellökte magát a parttól, az érzés bizsergető, szinte ünnepies. Lassan hangtalanul evezve siklott egyre beljebb az érintetlen vadonba, vadak országába, ahol az ember olyan, mint egy idegen bolygó lakója.... Itt a zsombékos hínaras kanyarban akadt le a nagy csuka, most vízről próbálta, hátha be tudja csapni és megküzdenek. Már nagyon közel volt a kis műcsali a kajak orra előtt táncolt, néha lebukott néha feljött, ki akarta venni és akkor egy villanás! Elkapta! Megvan. Jajj de mégsem, lefordult az istenadta! Remegve dobta újból, de semmi, a csuka tudta már nem szabad elkapni. Gondolt egyet csalit cserélt, egy kis körforgót, hátha ennek nem tud ellenállni... Pödörte a damilt, egy, két, három dobás, a kajak orránál járt a csali, mikor látta ráfordult! Rögtön bevágott de csak a kis körforgó repült ki a vízből! EZ A CSUKA JÁTSZIK VELEM gondolta. Megnyugodott, körülnézett és mérhetetlen nyugalom fogta el, eggyé vált természet, kajak, vadász, az ősi ösztön, adrenalin, remegés, kifinomult érzékek. Indult tovább talán a következő kanyarban, talán ott, a bokor alatt, ismét átélheti a vadászat örömét!      



Visszatért a kanyarba, bár még érezte pofájában a múltkori fájdalmas kalandot, azóta csak békát evett, kishalat nem volt kedve zsákmányolni. Lassan folyt a víz, könnyedén lebegett, uszonya néhány mozdulatával egy helyben tartotta magát, és várt, a mindennapok nyugalma, ezt szereti tele hassal csak úgy lebegni... a rejteket adó hínár és zsombék alatt, ha jön egy béka elkapja és megint pár napig elég. Valami sötét árny úszott felé fentről, nem tudta mi az, talán egy nagyobb fatörzs elszabadult, csendben úszott nincs veszély, gondolta. Hirtelen vibrálás, ezüstös, erős inger, már majdnem kint a vízből! Erre robbanni kell, mint egy torpedó csapot rá de akkor meglátta a fatörzs tetején AZ EMBERT! Érezte állkapcsa elengedi az ezüstös halat, halvány fájdalom hasított belé de kiszakadt, villámgyors forduló és menekülés a zsombék alá! Most már tudta megint itt van! Nem fatörzs, hanem úszó EMBER! Átélte a menekülés mámorát, újjászületett. Erős rezgés, ismeretlen, vonz mint a mágnes, piros, arany vibráló valami, rávágott de ismét meglátta! Nem szabad!! Csak egy kevésen múlott, hogy ismét érezze a fájdalmat. Megtanulta a leckét... 


Erdő, nád, csordogáló víz, természet örökké, embert, lelket simogató. A VADON HÍVÓ SZAVA! Messze minden nyüzsgéstől, lármától, várostól. Nem fogott semmit, nem baj, nem enni kell, az érzés megvolt, a kaland az övé. Boldog nyugalomban rakodott, tudta ma befogadta a TERMÉSZET kis darabját, minden ilyen alkalom kincs. Boldogan indult haza, élményekkel teli. Már vágyik a következőre de messze van még nagyon......


4 megjegyzés:

  1. Divatos kifejezéssel élve: ez most nagyon átjött.

    VálaszTörlés
  2. Jó lett!

    Próbáld meg gumival átverni az öreget!

    VálaszTörlés
  3. Lehet azt kellet volna, végig pergettem a csatornát , de csak ez az egy csuka rabolt a csalira....

    VálaszTörlés

Ha van mondanivalód, írd meg.