Húsvéti csuka.

Három óra, ennyi időnk volt kimenni szombaton délután, eső, szél, lehűlés, mi kell még? Ha csónakos horgászatról van szó akkor mindegy milyen az idő. Mentünk hát pergetni csónakkal a szokásos bányatóra.

Mikor kiértünk az eső már rendesen alázott bennünket, de szél még nem borzolta a vizet. Gyors csónak leengedés, bepakolás és már vízen is voltunk, kezdődhetett az első tavaszi csónakos pergetés.

Két botot vittem magammal, egy erősebb csukázót és egy finom pálcát, hátha csuka helyett jász vagy domolykó is van a vízben.

Pergetni való idő volt :-) egyhangú eső kopogott a csónakon, de elszántan szűrtük a vizet, ha már kint voltunk, mindent megpróbáltam. Ilyen szar időben mi kellhet a csukáknak? Eszembe jutott, hogy ősszel egy ezüst színű spro kotyogós (golyós) woblerrel fogtam itt csukát, megpróbáltam hátha most is ez lesz a nyerő.

Jelentkezett is az idei első csukesz, ismerős rántással rabolt a csalimra, első nekifutás után azt hittem nagyobb, de aztán láttam még "kamasz". Kitekertem, gyors fotózás, horogszabadítás és mehetett vissza. Boldog voltam, hogy sikerült legalább egy kis csukát horogra csalni. Aki nem "kocka" telepített tavakon horgászik az tudja, hogy milyen nehéz egyáltalán halakkal találkozni a természetes vizeken, ahol csak madarak vagy befolyó patakok hoznak halat a tóba.   

Kis csuka portré...

Fotózás és mehetett vissza, talán más is visszaengedi ha megfogja ( bár ezek a vizeken ez nem jellemző).

További kapást már nem sikerült összehozni, ezért kiszálltunk egy kis pihenőre, ügyes bajos dolgokat végezni, mikor is majdnem ráléptem egy vigyorgó harcsa koponyára. Nem csak mi horgászunk, hanem a vidrák is, és mi másra ha nem harcsára... De hogy harcsa is van ebben a vízben ezt azért nem gondoltam volna. Sajnos letelt az a kevés idő amit horgászattal tudtunk tölteni, még pödörtem volna a damilt, de menni kellett haza, így is örültem a rövid de "eredményes" pecának.

"Vigyorgó" harcsa portré