Óriás dévér a Kis Balatonon.

Nem telt el pár hét és ismét a Kis Balaton partján néztem a napfelkeltét, hallgattam sok ezer madár zsibongó, zsongó ébredését, miközben egy jó kis feederezéshez készülődtem.

A távolban kibontakozik egy sejtelmes sziget, fehér ködben táncolva, ha egyszer körbe hajózhatnám kajakkal.... de természetesen nem hajózom mert nem lehet, de ki tudja talán majd egyszer Matula meghív egy éjszakai harcsázásra :-)) Álom, álom édes álom...  

Na de miért is jöttem? Dévért és kárászt fogni méghozzá a javából, mert itt élnek ám igazán nagy halak! Első halam nem az óriás kategóriába tartozott, de legalább megindultak a kapások. 

Aztán megjöttek a nagyobbak is, egy szép kárász csábult el a csonti, giliszta csokorra, mivel etetni nem lehet a horgászrend szerint ezért csak a jószerencsében és a halak kapókedvében bíztam, na meg egy kis szemes kajában :-) 

Beköszönt még egy, bár ez kisebb volt mint az első kárász, szintén csonti, giliszta volt e nyerő. 

Az idő haladtával megérkeztek a várt dévérkeszegek is, kisebb, nagyobb, mindenféle méret de a kapókedv nem volt az igazi, valószínű a nagy meleg miatt. Bíztam a jobb folytatásban....

Szépen kivilágosodott és megszűntek a kapások, váltottam picker botra és finomabb szerelékre de nem értem el semmit, ha nem eszik akkor nem eszik és kész....... Ezért aztán volt időm tájképeket, meg mindenféle mást fotózni.

Két csiga versenyt rendezett melyikük ér a csúcsra még napfelkelte előtt, hogy onnan lepottyanva másnap kezdjék elölről. Én a csíkosabbiknak szurkoltam de hogy az melyik? Az előbbre lévő de nem ő nyert hanem a hátsó, másztak rendületlen és mikor feljött a nap  leestek a földre...

Lúdék már nagy fiókájukat terelgették, hova lett a többi, talán ravazdi végzett velük? Nem könnyű az élete a vadon élő szárnyas jószágnak. Helyesek voltak, ahogy közrefogva a fiatalt, elúsztak előttem szépen komótosan. 

HÁ, HÁ, HÁ jelentem a Kis Balaton vízminősége kiváló, ezt megmutatta nekünk régi jó cimborám a kecskerák, bár ez kisebb volt annál, mint amit a télen fogtam a Dunán de azért jelzi, hogy jó a víz.

Azért egy két halat még a nagy meleg ellenére is sikerült kicsábítanom a partra de kapásdömping már volt jellemző erre a kora délelőtti időszakra.

Megint egy üdítő színfolt, nádirigó barátom úgy érezte neki is jár abból a nyüves dobozból, pár nélkülözhető csonti, ezért egyre közelebb és közelebb lopódzott, persze mindig menekülve ha véletlen megmozdultam.

Kidobtam mellém egy kupac nyüvet, ezek meg szana-széjjel másztak mindenfelé, na több se kellet kis rigó barátomnak ezt már nem bírta cérnával.... leszállt és elkezdte a nyüvek begyűjtését, mindig egyet vagy kettőt és a csőrével odacsapkodta valami keményhez, aztán jóízűen megette.

Felhasználta a szákomat ülő és csapkodó fának, itt eredményes volt mert az alumínium megfelelő a nyű csapkodásra. Aztán ez nem tetszett neki és a botokra szállva kezdte az előbbi műveletet, na innen elhajtottam, még mit nem a drága karbont püfölni nyüvekkel! Maradt is az alu nyélnél az jobban bevált neki.

A meleg egyre elviselhetetlenebb lett, már azon gondolkodtunk pakolunk és elindulunk haza mikor cimborámnak sikerült kézre keríteni a nap halát egy három kiló körüli dévérkeszeget. Ez a hal feltette a koronát horgászatunkra, volt olyan peca mikor csak ekkorákat fogtunk.... egy helyi erő szerint az idei télen lehalászták a Kis Balatont, ez nem jó hír a magamfajtának, érezhetően kevesebb halat sikerült horogra csalni. Remélem a horgászatot helyezik előtérbe nem a gazdasági jelentőségű halászatot......

Hőmérséklet 30 C, derült tiszta égbolt, magasnyomású anticiklon, víz hőmérséklet: 24 C.