Csend kajakkal..

Régen nem láttam már kajakból a vizet, ezen a hajnalon viszont velem volt a hajóm. Bár a kezdet nem volt biztató, előző nap 40 cm-t engedtek az ágrendszerre, ezért nem számítottam halakra, csak egy kiadós kajakozást terveztem.

Úszni a csenddel, hallani azt amitől sok ember már szinte fél ebben a világban. Eveztem nézelődtem, kicsit horgásztam, de nem fogtam semmit. Jól éreztem magam, néha csak ültem és hagytam magam sodorni az enyhe áramlással.  

Most is mint mindig, mintha újságot olvasnék, úgy jöttek a vízen a hírek, néhány elpusztult ponty tudatta velem vészesen kevés volt az oxigén az ágak végében, ott megállt a víz, idő, a nagyok nem bírták.

A felkelő nap csodát teremtett, szépséges megfoghatatlan csodát, amit kevesek láthatnak. Ezer vízcsepp szórta szét a szivárványt, közben a hold egyre halványabb fénnyel hátrált a nappal elől. Pillanatok ezek, a föld ébredése, ahogy kifújja párafelhőit. 

Azért nem maradtam hal nélkül, egy kis domi lerántotta a wobblert, visszarántva engem is a vízen billegő kajakomba. Nem volt hiányérzetem, mindenhol jártam, régi, ismerős helyeket láttam, eveztem, elfáradtam. 

Sejtelmes erdők mélyén, behatoltam eldugott öblökbe, ahol ember csak elvétve jár, csónak nem tud bemenni, csak a kajak, az meg nem sok van errefelé. Most nem adott halat, de ősszel tudom, hogy a csukák beúsznak a kishalak után, és lakomáznak.

Az utolsó pihenő, aztán véget ért, keskeny homokpadon sziesztáztam a bokrok alatt. A pihenő után vissza a kikötőbe, és vissza a csend nélküli világba. A következő kajakos horgászatig....

Vízállás: Dunaremete: 98 cm áradó, hőmérséklet 30 C, tiszta, de szeles idő, közelgő hidegfront, légnyomás: 1015 hPa csökkenő.