Keresés a blogban

2014. márc. 31.

Szigetközi domolykó varázs.


Megtaláltam, nekem való, igazi gyémánt az a hely. Senkitől zavartatva, élnek ott kapitális halak, egy falatnyi vízben. Az ősi Szigetköz legeldugottabb részén, ahol a róka is csak osonva kerülgeti az elszáradt nádtorzsákat. Ahol a vízityúk  nem látott még embert, és jöttömre nyugodtan igazgatta tovább a fészkét, mert azt sem tudta, hogy mi úszik a vízen, vagy a bölömbika, aki mély kurrogással jelezte ez az ő területe.
Mélységes nyugalom árad itt, az örökös vágy, itt valóság lesz, kiszakadni a civilizáció minden formájából. Talán a Természet temploma lehet ilyen, az élet sűrűsége itt kézzel fogható. Tökéletes nap, tökéletes halakkal.


A kristálytiszta vízben, lelátok egészen az aljáig, egy gödörben méteres csuka állt a vadász nyugalmával, úszói lassan mozdulnak, felette keszeg rajok húznak el. Ez nem akvárium, itt nem telepített, vagy rabságba kényszerített halak élnek. Fenséges halak, túlélők, az ember által össze-vissza terelt vizekben. Ez maga a csoda!



Két tucat méretes domolykó után már nem számoltam, csak fogtam, ők meg jöttek, saját műcsalira, mind. A mese folytatódott, a nádas sziporkázott, a cinegék bujkáltak, szedték a nád között kibújt rovarokat. Egy ölyv vijjogott felettem, bukórepüléssel tartott bemutatót, hogyan is kell ezt csinálni, közben egy szemtelen varjú pimaszkodott vele, néha úgy tett, mintha el akarná kapni az ölyvet. Persze nem kapta el, hanem időben elfordult, nehogy még bajba kerüljön, az a fránya ölyv nem ér annyit, bezzeg ha több varjú is ott lett volna, akkor nekimennek az ölyvnek, de ezt most a varjú sem gondolta komolyan...



Megindult a nádas! Hatalmas vaddisznó konda csörtetett el jöttömre, rosszalló röfögéssel, malacok visításával kísérve. Néha kisebb mozgolódás volt a nádban, talán vízi pocok, vagy egy patkány állt odébb, nem akart velem összefutni. Szentély ez nekem, a Természet Szentélye, a vadvilág egy kis darabja.









Az első helyszín, ahol a kiszállást és a kajakból való könnyítést végeztem, a halak is röhögtek a kicsavart dülöngélő emberen, mivel kiszállni nem tudtam. A megkönnyebbülés után  a mese folytatódott tovább. Népes domolykó csapatok húztak el én meg csendben néztem utánuk, a vámot már kiszedtem közülük, hadd menjenek.











Véget ért a mese, mint minden ezen a világon. Az emlékek, még sokáig velem lesznek, álmodni fogok velük, újra élni minden percet, fárasztani minden domolykót. A róka is ott lesz, meg a vízityúk, a cinegék, és a bölömbika, az ölyv, és talán még a párja is. Meg egy szemtelen varjú akit majdnem kifelejtettem, kár, kár, kár nem mész innen mindjárt!


8 megjegyzés:

  1. Nagyon jó írás, rég keresek hasonló vizet itt, Zala szívében, azt hiszem idén meg is találtam a megfelelőt... már csak felfedezésre vár.

    A képek remekek!
    Gratula

    VálaszTörlés
  2. Gábor Karácsony!
    Sokszor az olyan vizekben, amire azt hiszed nem élnek benne halak, vannak a legnagyobb domolykók, hihetetlen, hogy milyen helyeken találtam már meg őket :) Ezért sokan úgy hiszik nincs is a környéken domi...

    VálaszTörlés
  3. Nagy kár, hogy mifelénk ezeket a posványos, szennyezett, alig csorgó alföldi csatornavizeket nem szereti. Legalábbis nme tudok róla, hogy errefelé élne, max a Tiszában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, na nézd vissza a 2 évvel ezelőtti bejegyzéseimet, amikor még azt hittem a Szigetközben nem élnek domolykók. Aztán nagyon gyorsan UL bottal kezd el őket keresni a csatornáidon, szerintem meg fogsz lepődni ;-)

      Törlés
  4. Már kerestem. Csuka itt-ott, de akad még balin, süllő is igaz, apróbbak. Domolykót még a rabsicok sem fogtak. Ezek a vizek gyakran sekélyek (20-40 cm), a fenék vastagon bűzös iszapos, oxigénben szegények, nyáron akár 25-30 fokosra melegszenek, sokuk akár teljesen ki is száradhat. Amelyik állandó vizű, az mind tisztított szennyvízzel, városi vizzel táplált. Nem domolykónak való vidék.
    Nagykanizsán voltam gyerek, ott még az utcai vizesárokban is fogtunk domeszt (hetvenes évek) a suli előtt, meg a csatornában. Az árkok azóta teljesen kiszáradtak, többcségük csak egy földalatti betoncső lett. De a nagy csatornában még most lehet domit fogni. De itt, a homok és szik mentén nem nagyon. Sajnos.

    VálaszTörlés
  5. Szia Ervin!
    A szép íráshoz gyönyörű képek társultak.
    Gratula!

    VálaszTörlés
  6. Szia Ervin!
    Sajna még nem....de ami késik az nem múlik. :)
    Az UL. bot és az orsó beszerezve. :)
    Görbüljön!!!
    Üdv.:Robi

    VálaszTörlés

Ha van mondanivalód, írd meg.