Keresés a blogban

2014. nov. 2.

Nyár az őszben


Most nem mertem kockáztatni, pergető botot vittem magammal, az épphogy beállt, de még zavaros vízben, legyezéssel nem biztos, hogy megtaláltam volna a halakat.
Így sem volt látványos hal bőség, az árvíz rendet szabott a halak között is, hiába dobáltam az ígéretes helyeket, nem éreztem, csak néha, a jól ismert koppintást. Pár domolykó bánta, hogy rástartolt a csalira, néhány nagyobbat is becsaptam.



A szép idő és az apadó víz, meg a kitartásom, meghozta a nap halát, domolykóból a szebbek közül való volt. 

 

A nap hátralevő részében, már nem jött méretes hal, volt időm nézelődni, a környéket, meg a vizet fotózni.


A víz ereje mosta, csiszolta, koptatta ezt a gyökeret, hogy aztán partra vetődve, megtalálja egy horgász, aki látva benne valamit, az otthoni horgász kuckója díszévé varázsolja majd.


Ez a száraz nyár megfogott magának, vajon meddig áll még itt, mikor vágja ki valaki, mikor dönt úgy az ember, hogy már nem kell a tájba, már nem kell az élőknek, búvóhelyül, táplálékul....


 Jött még néhány kisebb domi az öreg fa körül is, bár egyre kevesebb, és kisebb, ezért a fát elhagyva, még visszanéztem rá, aztán szedtem a bocskort és indultam haza, talán az utolsó "nyári" pergetésemről...

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha van mondanivalód, írd meg.