Téli öröm

Ahogy halad az idő, úgy lettek egyre "szűkebbek"  a már megismert horgász módszerek. Az elmúlt 4 évben kipróbáltam nagyon sok mindent, folyóvízi feederezés,  kis patakos UL pergetés, csónakos pergetés, kajakos horgászat, tenkara, aztán a legyezés, amit először kisebb csatornákon, gázolható folyócskákon próbálgattam.

A szigetközi Öreg Dunával viszont, nem jutottam előbbre, nagyon gyors folyású, szinte hegyi folyó, ahol az addig használt horgász módszerekkel nem éreztem, a hely "szellemét". Aztán jött a tavalyi ősz és megváltozott minden. Megtaláltam a kétkezes legyezést, már a klasszikus egykezes legyezésnél is azt éreztem, hogy egy életen át tartó kimeríthetetlen tanulás kell az elsajátításához. A kétkezes legyezéshez ennél még egy árnyalattal több, de ez benne a kihívás. Eljutottam odáig, hogy egy jól kivitelezett dobás is örömmel tölt el. Egy suhintás két kézzel és kint van a légy, vagy egy suhintás egy kézzel és kint van annyi zsinór, mint az egykezessel 5-6 lendítés után. Most van időm gyakorolni, az Öreg Duna meg jótékonyan nézi a fejlődésemet... Talán majd halat is ad a kétkezesre, ha látja, hogy milyen kitartó tanítvány vagyok. 

 Csak kimegyek a partjára, és már az megnyugvással tölt el, ha párat lendítek, néhány legyet megúsztatok és jól érzem magam a vízben állva. Ezért érdemes horgásznak lenni.