Az utolsó

Van víz a Szigetközben, mindenhol, van hallépcső is, olyan magyaros, van csónak áttemelő rámpa, vicces, vannak szép új mértani csatornák, mindenfelé. A halak viszont, a számomra oly kedves domolykók eltűntek a környékről. Ezért dönöttem úgy, hogy egyenlőre befejezem.... pár év múlva talán megint érdemes lesz folytatni, de most nem, most a természetnek vissza kell vennie, amit az ember elvett tőle.

Bagaméri ágvégelzárás, hallépcső, csónak áttemelő rámpa ( egy vicc!!):

Árvai ágvégelzárás, hallépcső:

 

Béka ér szivornya:

 

 

Mosoni Duna Lujza szigeti mellékág most



ugyanez régen:

 

 

Mentett oldali csatorna régen:

 

Kotrás és meder rendezés után:

Az eredeti állapot: 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mentett oldali zsilip helye régen:

 

Másik oldalról fotózva:

 

Mentett oldali csatorna zsilippel, a teljes mederkotrás és partrendezés után:

Halrekesztő zárás régen:

 

Halrekesztő zárás a meder rendezés és árasztás után:

 

A teljesség igénye nélkül, csupán azért, hogy érzékelhető legyen, milyen volt az ágrendszer, meg a csatorna hálózat és milyen lett. Az hogy van víz, biztos jobb, mint, hogy nincs. Viszont, hogy a medreket teljesen kigyalulták, rézsűsre alakították, teljes hosszban kövezéseket alkottak, kivágták a part menti ötven, száz éves füzeket, megszünettek minden akadót, belógó bokrot, part menti fát, ez szerintem nem rehabilitáció! A halakat ( domolykókat ) és az élővilágot teljesen figyelmen kívül hagyták, nem csináltak kíméleti területeket, az ívó helyeket elpusztították, egyenes rézsűs partú csatornák  kialakítására törekedtek, sok helyen drasztikusan mélyítve a medret, hogy a sodrás minél erősebb legyen. Ősszel volt olyan, hogy horgászat közben észrevettem, csökken a víz a csatornán, az ötvenes domolykók háta negyed óra alatt kilátszott a vízből! Nem tudtak hova menekülni, feljebb épp egy zsilipet kezdtek el csinálni, ezért a csatorna vizét idiglenesen elapasztották! A halak pipáltak, én meg nem hittem a szememnek, hogy ilyen megtörténhet..... Kiheveri majd a természet, kihever mindent, de már nem lesz a régi.... Ezért én is csendben maradok, egy ideig... nem tudom meddig. Várom, hogy minél előbb visszatérjenek a mohos hátú domik, addig is más vizekre evezek....