Keresés a blogban

2015. dec. 4.

Csukáztam Hokév "Marossal"



Jó volt az öreget kivinni, szinte izzott a hideg novemberi levegő körülöttünk. Lehet annak már vagy 40 éve, hogy utoljára vizet látott, damil csúszott a gyűrűin, tároló orsó kerepelt a nyelén.
Hej j, de jó lett volna, ha az öreg Hokév "Maros" még egyszer megízleli a fárasztást, ha egy igazi nagy csuka megropogtatja elfáradt kötéseit, próbára teszi szikkadt anyagát. Ami késik nem múlik, fogsz Te még nekem nagy csukát Barátom!


A szerencsém azért más alkalommal nagyobb volt, pergetve találkoztam csukákkal. Kis csatornán, kis csukákkal, egy szemrevaló tisztelt csak meg, én meg őt egy fotóra.



Megrágta az ósdi már, már antik kanalat...

Kevés sügeret, szó szerint, csak egyet sikerült novemberben partra segítenem, de ennek is nagyon örültem, mert legalább tudom, hogy vannak!


Domolykóból most csak az aparja jött, nem volt a nagyokhoz szerencsém, ha a kora tél még ilyen kedves lesz, mint most, akkor van esélyem nagyobbakhoz is. Tudom hol laknak, csak egyszer oda kell jutnom :)


Hanyi csatornákon pergetni az őszi naplementében, nekem csodavilág! Zizzen a nád, hajlik a sás, osonnak az állatok, felreppen egy szürke gém, elsuhan a jégmadár, károgva száll fölöttem a holló. Én meg belefeledkezem a táj és lakói szépségébe, mire besötétedik és megint más állatok indulnak útnak az éjszakába. Szép világ, kevesen tudják.


Csónakos pecáim kedvence balin úrfi, most már kevesebbet, de pár héttel ezelőtt csapatokban lehetett látni őket. Néhány kishalas helyen még naplemente előtt, vagy hajnalhasadáskor, csak úgy habzsolták a kishalat, ha éppen ott voltam, nekem is jutott belőlük.





2 megjegyzés:

  1. Méghogy a november szürke....nem igaz az!
    Grat! Szuper képek, jó történet, no meg a retropeca.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bárcsak többet tudnék kint lenni... Azért így is ad emléket az Ősz.

      Törlés

Ha van mondanivalód, írd meg.