Az első ragasztott tonkinnád horgászbotom

Elkészült, megcsináltam, a saját kézzel készített tonkinnád horgászbotom. Az érzés leírhatatlan, több emberöltő alatt kialakult technika, ami a birtokomba került. Olyan tudás ez, ami apáról fiúra szállt, amit mester adott át inasának. Az én Mesterem Imre Tibor volt, önzetlen, segítőkész, türelmes, és alapos tanár. Átmentem a vizsgán, ahogy Ő fogalmazott.

 Az út ami előttem állt, hosszú volt és rögös, de én makacs ember vagyok, az elhatározás, hogy tonkin nád botokat készítek, lassan de biztosan befészkelte magát a fejembe. Egyedül nem ment volna, ez nem olyan, amit a Youtube-ról meg lehet tanulni. Imre Tibor azonban átadta a tudást és tapasztalatot, ami a nádbot készítéshez nélkülözhetetlen. Jó munkához jó szerszám kell, ezzel kezdtem én is. A beszerzés nem volt egyszerű, Tiborral egyeztetve, kerestem a neten Lie-Nielsen zwitling gyalut, amit Amerikából rendeltem meg.A Stanley 20 fokos gyalut már nehezebb volt megszerezni, mert a gyár megszüntette a gyártását, és az újabb széria már anyagminőségben közel sem olyan jó mint a régi. Szerncsém volt, találtam egy darabot az Amazon webáruházban, meg is vettem rögtön. A fém sablon, amiben a szegmenseket lehet 60 fokosra gyalulni, Európában ritkaság, így ismét a tengerentúlon keresgéltem, egészen Kanadáig, Torontóból küldék Fed-Ex-el, míg úton volt, néhány álmatlan éjszakát okozott. 2 m hosszú és 15 kg, mi van ha meghajlik, rápakolnak, nekiütik valaminek? Sértetlenül megérkezett, de hívtak, hogy nem kapom meg, mert el kell vámolni, mondjam meg mi ez... hát bot építő fém sablon :) Aztán egyik nap csengettek, meghozták a csövet, amibe sértetlenül vészelte át az óceánt. A sablon beállításához kell egy mélységmérő óra, 60 fokos csúcsszögű mérőfejjel, ami minimum 8 mm átmérőjű kell, hogy legyen. Ilyen gyáriban nincsen, így le kellet gyártatnom... Teltek a hetek, és még mindig csak egy kis része volt meg az összes szerszámnak.

Kellet készítenem egy kemencét, amiben a nád szeleteket szárítom, ásványgyapot szigetelést, bádog lemezt, bádog csövet szerezni, mindezt összeépíteni, úgy, hogy a szigetelés teljesen fedje a csövet, a végére pillangószelep került, így a hőfok viszonylag állandó. Lassan összeállt minden, hogy nekikezdjek.

A bandázsolót már csak a magam szórakozására csináltam meg, működik de nem fogom használni, mivel kézzel is jól át tudom tekerni a nádat.

Mikor minden megvolt, Tibornál elkezdődhetett a botépítés műhely titkainak megismerése. Először egy pergető botot akrtam készíteni, mivel nád legyező botom van, viszont pergető nincs.  

A készítés folyamata, nagyon összetett és bonyolult, ezt megtanulni nem egyszerű, de úgy voltam vele, hogy ha kell akkor addig próbálkozom míg nem megy jól. Szerencsére Tibor olyan mesternek bizonyult, akitől szinte könnyedén lehet tanulni. Azért kell egyfajta kézügyesség, meg szerszámismeret ehhez a munkához, ez nekem megvan, így azért könnyebb volt a dolgom. A munkafolyamatokat nem részletezem, mivel ezek már műhelytitkok,  beszéljenek a képek.

A legnehezebb munkafolyamat a gyalulás volt, mivel nem vagyok asztalos, ezt meg kellet tanulnom, méghozzá úgy, hogy a végén az 1,4mm átmérőjű nád szegmenst ne gyaluljam el... Egyetlen hiba és hetek munkája megy tönkre!

Az bot kb 100 óra alatt készült el, hónapokon át, hétvégéken, estéken, éjszakákon keresztül, de a végeredmény mindenért kárpótol, 2,4m hosszú, kétrészes pergető bot. 

A főpróba meglepően jól sikerült, a botra egy Hardy Altex orsót raktam, ami ahhoz képest, hogy több, mint 70 éves, tökéletesen tette a dolgát. Az első halam egy sügér lett, aztán meghajlogatta a botot egy balin is. Így sikerült tesztelnem, jelentem a bot is átment a vizsgán :)

Most horgászni fogok, minél többet ezzel a bottal, aztán a télen, majd jöhet a következő, valószínű, hogy az már egy legyező bot lesz, de szeretnék úszóst is készíteni, aztán egy kétkezes legyest. 10 évre előre megvan a menetrend :)