Végérvényesen beköszöntött a tél, álmosan, fázva indultam a patak partra megnézni mi történt ősz óta, kedvenc vízfolyásommal. Meglepődve láttam odaérkezésemkor, hogy a Vízügy asztal simaságúra borotválta az egyik partot, ez még jól is jöhet, majd tavasszal nem kell a zörgő nádban rendet vágnom, halkan meg tudom közelíteni a domolykókat. Most csukát akartam fogni, legalább egy kis csukát, ebben az évben még nem fogtam, igaz nem is horgásztam rájuk, annyi meg azért nincsen, hogy csak úgy beessenek mikor domolykóra, vagy balinra pergetek. A nádvágó gép a patakba is rakott rendesen, ezért minden második dobásom elakadt, de mivel most volt időm ezért nyugodtan visszaszereztem a wobblert. Már, már elmerengve dobáltam, pár km-t gyalogolva, mikor elnehezedett a botom, azt hittem elakadtam, de rúgott, úgyhogy felocsúdva fárasztani kezdtem, már láttam, hogy egy csuka van a horgon. Nem sokáig, pár tekerés után leakadt, viszont erre már én is felébredtem és elkezdtem jobban odafigyelni.
