Álmodtam egy Duna ágat....

Kajakos körülszimatolt, érezte, hogy megtalálta amit keresett, az Ő Dunáját. Nem járt erre a madár sem, vaddisznók és szarvasok csapásain tudott csak a folyóhoz menni. Ősi dzsungel, szederindák, iszalag és szúrós nádtövek állták útját, de Ő csak csörtetett előre, a Dunájához! Volt, hogy combig süppedt a marasztaló iszapba, de kiverekedte magát, aztán lódarazsak fészke mellet vitt el a vadösvény, de innen is szerencsésen tovább állt. Küzdelmes volt a menyegző, de tudta, ha elnyeri szeretett Dunája kegyét, akkor horgász álmai legvadabbjai is kisfilmek lesznek a valósághoz képest.....

Kis legyes szösszenet.

Teljesen megváltozott a patak, levágta a vízügy a nádast, a felét a vízben hagyva, így a legyezés szinte lehetetlen lett. A víz színe is bezavarosodott, a nagy domik eltűntek, a kicsik maradtak, de finnyásan ették a legyeket. Mivel pergető bot nem volt nálam, ezért a legyezést erőltettem, nem sok sikerrel, a feltámadó szélben, mindig kifújta a partra a legyet... Azért néhány kis domolykót sikerült elkapnom, de ez a horgászat nem kerül be a felejthetetlenek közé.

Harcsa a sötétből.

Kedvem támadt egyet feederezni, nem mentem messze, a Mosoni Duna legközelebb eső kanyarulatába. Behajigáltam az elfeledett feeder szerelékeimet és vártam a halakat. Jöttek is kis bodorkák, karika keszegek, meg néhány kárász. A nagy meleg miatt, még fényképezni sem nagyon volt kedvem. A délután elteltével, amikor a nap lebukott a fák koronája alá, a kapások teljesen megszűntek.....