Ropog az avar a lábam alatt, zizzen a csontszáraz haraszt, mikor elmegyek mellette, cserkészem, a mohos hátú domolykókat. Egy tövisszúró gébics csetteg mellettem, az egyik kiszáradt fa tele van feltűzött szöcskével, ez az éléskamrája, ezért zsörtölődik, hogy mielőbb távozzak onnan. Két holló károg nagy izgalommal felettem, össze-össze gabalyodnak, mint férj-feleség, egymást cibálják. A gát tetején egy kölyök róka billeg, lógó nyelvel megy inni, de megérez és egy pillanat alatt beinal a fenyvesbe.
