A fagyos Duna partján.

A szilaj Szigetköz és a kajakos horgász.

Három hónap, ennyi telt el azóta, hogy a horgászkajakom nyaldosta az Öreg Duna vizét, most sem sokon múlott, hogy meghiúsult a tervezett kajakozás. Rengeteg hó esett, el is napoltam a vízre szállást, mert terepjáró nélkül lehetetlen ilyenkor kimenni az ágrendszereken át az Öreg Dunához. Vártam pár napot, olvadt. Aztán megpróbáltam egy csendes hajnalon átvergődni a havas utakon, ki egészen a Dunáig, néha elakadtam ( vittem hólapátot ) de végül kiértem a "nagy víz" partjára, ahol várt a következő meglepetés... Az árvíz után a parton ahol a hajót szoktam letenni, fél méteres iszap fogadott! Nem tudtam vízre szállni, elindultam helyet keresni, vergődés volt ez, a minden áron való kajakozás, vergődése. Fel is adtam a próbálkozást egy időre és gyalog próbáltam felderíteni a partot.

Dunai legyes "könnyű fegyverem".

Összeállt a dunai legyes szettem, egy Greys GRXI 9" 5/6-os legyezőbot, hozzá egy Balzer Tactics Fly 4/5/6-os alumínium orsó. A zsinór pedig WF/5 intermediate, vagyis vízközt lebegő zsinór, egy legyező horgász ajánlotta a Dunára, mert ezt nem hozza ki olyan gyorsan a sodrás, mint az úszó zsinórt. A párosítás nekem úgy tűnik, hogy jó lesz, mert a súlypontja a nyél első harmadában van, dobáltam vele a kertben, gyümölcsfák, meg farakások között :) jó, nagyon jó!! Könnyen szaladt ki a zsinór, pár lengetés után már szép hosszú dobásokat sikerült kiviteleznem. Egyszer elolvad a most leesett majd ötven centi hó és akkor meg se állok a Dunáig, legyezőbottal a kezemben, már nagyon várom!