A szilaj Szigetköz és a kajakos horgász.

Három hónap, ennyi telt el azóta, hogy a horgászkajakom nyaldosta az Öreg Duna vizét, most sem sokon múlott, hogy meghiúsult a tervezett kajakozás. Rengeteg hó esett, el is napoltam a vízre szállást, mert terepjáró nélkül lehetetlen ilyenkor kimenni az ágrendszereken át az Öreg Dunához. Vártam pár napot, olvadt. Aztán megpróbáltam egy csendes hajnalon átvergődni a havas utakon, ki egészen a Dunáig, néha elakadtam ( vittem hólapátot ) de végül kiértem a "nagy víz" partjára, ahol várt a következő meglepetés... Az árvíz után a parton ahol a hajót szoktam letenni, fél méteres iszap fogadott! Nem tudtam vízre szállni, elindultam helyet keresni, vergődés volt ez, a minden áron való kajakozás, vergődése. Fel is adtam a próbálkozást egy időre és gyalog próbáltam felderíteni a partot.

Tavaly tavasszal már volt szerencsém ezt a hódgátat megcsodálni, most meglepve tapasztaltam, hogy a nagy árhullám után ugyanúgy áll a helyén, és duzzasztja a kis befolyót. Lenne mit tanulni a hódok gátépítési tudományából. A víz annyira kicsi volt mindenhol, hogy horgászni meg sem próbáltam, csak sétálgattam, fényképeztem, nézelődtem, és még mindig azon törtem az agyam hol tudnám a kajakot vízre emelni....

Elszántságomat aztán siker koronázta, találtam egy nyiladékot ami levitt a Dunáig, persze ez nem kitaposott ösvény volt, hanem csak egy viszonylag tiszta irtás, gödrökkel, farönkökkel. Levettem a hajót és a havon végig csúsztatva levittem a vízig, következett a felszerelés lehordása, aztán már csak össze kellet rakni az alkatrészeket. A hőmérséklettel nem volt bajom, mire végeztem emberesen el is fáradtam, melós dolog a Szigetközben kajakos horgászt játszani :)

Végre el tudtam indulni abban a kevés vízben ami még a mederben maradt! Kormos István szavai jutottak eszembe ott a parton, a vén Duna partján:

 " Nemük és koruk van a folyóknak, gondoltam nyolc évesen, térdig állva a Duna zöld kiöntésében, mögöttem Ráró és Ásvány, távoli fehér falaival, feketén néző padlásablakaival, mennybeszúró jegenyéivel, a Duna például öregasszony, paraszt öregasszony. Manapig sem tudok többet a folyókról. Bámultam pedig sokat a hegy és vízrajzi térképeket, császkáltam erre-arra folyók partján, át mindenféle folyókon." 

Áhítatosan ültem a hajóba, megfeledkezve minden addigi fáradtságról, nehézségről, küzdelemről. Elkapott a sodrás és csak úgy suhantam a parti fák mellett,  az "öregasszony Dunán." 

Kavicspadok hívogattak messziről, fehérségük már régen elveszett, azért még mindig tekintélyt parancsolóan állanak ellent az vén folyó rohamainak. 300 méter vastag kavicsréteg 375 négyzetkilométeren! Sejtelmes és titokzatos világ ez! A Duna csendesen de annál erősebben rohant el mellettem, pár hete még dühöngő, fortyogó fenevadként vágtázott át a kavicspadon, minden mozdíthatót magával rántva... 

A Szigetköz című könyvben így ír erről a vidékről Meződy Ö. István: " A történelem előtti századokban, az emberkéz nem fékezte-szabályozta időkben úgy csatangolt, kóborolt, játszadozott erre az őselem, a víz, miként egy hancúrozó, fékezhetetlen kobold, aki játékosan csacska is tudott lenni, de fékevesztettségében, szenvedélyes pillanataiban, óráiban, napjaiban minden életet szétzúzott, elpusztított maga körül. " 

A könyv fekete fehér fényképei különös hangulattal tárták elém a régmúlt pillanatait. Lapozgatva a  könyvet, ott a víz parton visszacsöppentem a szabályozás előtti világba, magam elé tartva a képeket láttam a mostani és a régi vizeket. Van ezekben a régi könyvekben egyfajta romantika amit már csak a képzeletünk adhat vissza. Régi korok krónikása Liszti László a XVII. században elragadtatottan énekelt a Szigetközről:

 " Vagynak szép vizei, 

akiknek ízei 

folydogálják határit,

zöldellő erdei

s virágzó mezei,

kik terjesztik híreit, 

az égig emelik

s így tündököltetik

nemzetes szép címerit."

Vízi túrám végén találtam egy hó alól kikandikáló növénykét, a színe már a tavaszt idézi, lassan éled a táj, eltűnik a fehér lepel, halak, vadak, bogarak és tájat zöldbe öltöztető növények lesznek az uralkodók, mígnem ismét eljön a tél szorító ölelése.

Vízállás: Dunaremete. 37 cm apadó, víz hőmérséklet: 3.7C, légnyomás: 1013 hPa állandó, felhős, levegő hőmérséklet: 2.5C, szélcsendes idő.